Új csapat felosztás

- Mester! – Mondtam rémülten, de ő csak mosolygott. 

- Gajeel csak a múltjával néz szembe most éppen. Ne avatkozzatok bele! – Mondta, ezzel éppen megállítva Erzát, és Natsut. 

Közbe akartam avatkozni, de ekkor Reila még jobban elém állt. A könyöke alatt néztem ki. Nira vadul támadott Gajeel ellen, aki meg se próbált védekezni. Bár időnként bemért egy ütést, de tőle szokatlan módon nem küzdött, sőt! A falig hátrált, majd lehunyta a szemét, mikor a lány felé lendítette a kezét. Rémülten kaptam a szám elé, de Nira csak a falba ütött bele. 

- Merre van? – Kérdezte fenyegetően. 

- Nem tudom. Mondtam, valószínűleg meghalt... Ha így van a szelence, amibe zárta el van rejtve valahol, vagy eladta valakinek. – Mondta a fiú. 

- Akkor, majd segítesz megtalálni. – Nira visszahúzódott, majd a következő pillanatban szál egyenes háttal a húga előtt termett. Pupillái macskáéra emlékeztetően össze voltak szűkülve, orrlyuka kitágulva remegett. Két szemfoga villogott, ahogy a fény rá vetült. Egy szóval ijesztő látványt nyújtott. A mester váratlanul tapsolni kezdett, mire döbbenten néztünk rá. 

- Igen, ilyen egy igazi zsoldos. – Mondta. – Üdvözöllek benneteket a Fairy Tailben! 

Mindenki bizalmatlanul nézett rájuk, de ők még mindig csak Gajeelt nézték. Nira váratlanul oldalra kapta a fejét. Követtem a tekintetét. Juvia éppen meghúzódott Gray háta mögött, de láttam rajta, hogy retteg. 

- Te miért félsz? – Kérdezte végül a lány. – Tudtommal, te nem csináltál ellenünk semmit se. – Mondta, mire Juvia kinézett a fiú mögül. 

- De Juvia is a Phantom Lordhoz tartozott. Ahhoz a céhhez, akinek a tagja megkínzott titeket, és elvette az erejét. – Mutatott Reilrára a lány. 

- Te azt se tudtad, hogy ott vagyunk. – Mondta. Nira tartása enyhült, és arcára visszatért a mosoly. A mester megköszörülte a torkát, majd intett a Dimond nővéreknek. Mind a ketten, még egy pillantást vetettek Gajeelre, majd utána mentek. 

- Gajeel, ez mi volt? – Kérdezte mindenki. A fiú nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét és elindult kifelé a céhből. Menetközbe megfogta a kezem és magával húzott. 

- Hagyjátok! Levynek biztos elmondja majd! – Hallottam Erza hangját. Gajeel gyors léptekkel haladt, majd egy kis parkban hirtelen meg állt. Mielőtt felfoghattam volna, már a karjába zárva tartott. 

- Sajnálom. Nem akartam, hogy ezt megtudd. – Mondta a nyakamba. 

- Na jó, most leülünk és elmondod, mi volt ez. – Gajeelel nem engedte el a kezem, míg le nem ültünk. Akkor megint a nyakamba temette a fejét. 

- Még jóval azelőtt történt az eset, mielőtt a Fairy Tailt megtámadtam volna... A mester a zsoldos kiképzésről rabolta el a lányokat, mivel zsoldosok révén nagyon nagy erővel rendelkeznek... Hónapokig kínoztuk őket. Igen, én voltam a fő kínzójuk, de nem bírtunk elég erőt kiszívni belőlük. A fiatalabbik jobb alanynak bizonyult, így őt vettük előre. Nem tudom ki volt az, aki felajánlotta, hogy kiszívja az erőt Reilaból, de mind éltünk vele. Míg én lefogtam a lányt, addig ő egy szelencébe szívta az erőt. Azonban nem sikerült teljesen elvenni az erejét. Nira szabályosan elvesztette az uralmat az ereje felett, így a termet porrá zúzta, majd lelépet a húga ájult testével. Borzalmas, amit tettem, még annál is rosszabb, mint amit veletek vittem véghez. 

- Hát, én is pipa lennék rád ezért. – Mondtam, majd beletúrtam a hajába. Órákig ültünk ott csendesen. Mikor visszamentünk láttam a többieken, hogy meg vannak zavarodva Gajeel láttán. Szóval tudták. 

- Gajeel, Levy gyertek fel, kérlek. – Szólt nekünk a mester. Szó nélkül mentünk fel. Az irodában ott ült egy széken kuporogva Reila, mellette vidáman mosolygott a nővére. Mikor meglátták Gajeelt, kicsit mindketten feszültebbek lettek, de nem szóltak. – Nos, bizonyára tudod, hogy a zsoldosok mire esküdtek fel nem? – Kérdezte a fiútól. 

- Megvédeni a nemeseket. 

- Ez a két lány Levy védelmére esküdött... Tisztában vagy vele mit jelent ez? Néhány napja kértél tőlem valamit. Még mindig Levy csapatába akarsz tartozni? – Gajeel rám nézett, majd bólintott.  – Akkor itt az ideje, hogy megváltoztassuk a csapatod eloszlását. Mától Dark Angels vagytok. A fiúk mától nem a csapatod tagjai. Helyette a testvéreket, és Gajeelt tudhatod magad mellett... Reila és Nira mától nálad laknak, mivel se pénzük, se szállásuk még. – Mondta a mester. 

Nira rám mosolygott, majd enyhén meghajolt. Nevettem, majd megvontam a vállam. A délután megmutattam a lányoknak a szobájukat, majd elmentem velük vásárolni. Nira érdekes társaság volt. Folyton nevettetett, és időnként elnézést kért a délelőtti kirohanásáért. Vettem nekik egy-egy felsőt, amit használhatnak pizsamaként, majd haza mentem velük. Mikor este lefekvéshez készülődtem ügyeltem, hogy ne mutassam meg nekik, mennyire ki vagyok merülve. Gyanítottam, hogy még is észrevettek valamit, mert Reila aggódva nézett a nővérére, de az csak nemlegesen intett a fejével. 

Másnap reggel két, kómás zsoldos lány fogadott a vendégszobában, mikor beléptem oda. 

A Diamond nővérek felbukkannak

Levy

A nap melegen tűzött a céh, és az egész város felett. Kint ültem a fal mellett, és csak néztem, ahogy lassan elhalad egy felhő az égen. Lily és Happy a közelben vitatkoztak, hogy a kivi vagy a hal a finomabb. Halk léptek zaja ütötte meg a fülem, mire a város felé fordultam. 

Két női alak közeledett a céh felé. Mind ketten magasak voltak, de körülbelül ennyiben is hasonlítottak egymásra. Egyikük már kiállásában is látszott, hogy nagyon visszahúzódó, míg a másik ennek a szöges ellentéte volt. Ahogy közelebb jöttek fel álltam, és elindultam feléjük. 

- Jó napot, segíthetek valamiben? – Kérdeztem. Ahogy közelebb léptek már láttam, hogy nem is olyan idősek. A tartózkodóbb társa mögé lépett, és lesütötte a szemét. 

- Az attól függ, hogy van – e két hely a Fairy Tailben, és, hogy te vagy – e Levy Mcgarden. 

- Én vagyok, de miért kellek nektek? 

- Üdvözletem Mcgarden hercegnő. – Hajolt meg mosolyogva a lány. – A nevem Niranu Tiarana Diamond, de a barátaimnak csak Nira vagyok. Ő itt a húgom Reila Hitomi Diamond. Szeretnénk csatlakozni a Fairy Tailhez, hogy visszaszerezzük a húgom elvesztett erejét, és mint az utolsó Mcgardent megvédjünk. – Mondta. 

- Megvédeni mitől? – Kérdeztem szinte nevetve. 

- Azoktól, akik a családod pusztulását szeretnék. – Hangzott az egyszerű válasz. 

Ezen már nem tudtam nevetni. Jobban megnéztem őket. Reila bár csendes és nagyon tartózkodó volt, látszott rajta, hogy könyvmoly, és ahogy a kezét is megvizsgáltam rájöttem, hogy rajzolni is szeret. Haja sötétbarna volt. Elől két tincs befonva a melléig lógott, de haja többi részét a tarkójáig hagyta csak megnőni. 

Nővére ezzel szemben a bokáig növesztette fekete haját. Érdekes volt látni, hogy van egy tincs, ami kéken kezdődik el, majd a háta közepe felé lilás árnyalatot vesz fel, végül vörössé válik. Belőle sugárzott a jókedv és a bizalom az emberek felé. Rajta is láttam, hogy nagyon szereti a könyveket, és valami azt súgta rajzolni is tud. 

Egy madárka szállt el felettünk, mire felkapta a fejét. Kicsit álmodozó mosoly suhant át rajta, majd visszanézett rám. 

- Lehetek őszinte? – Kérdeztem végül. Nira bólintott.  – Nem tudom mitől kéne megvédeni engem, de azért beszélhetünk a mesterrel, hogy felvegyen titeket. – Mondtam. 

- Az jó lenne. – Mondta a lány, majd húgára nézett. 

- Minden rendben? – Kérdezte, mire ő csak félénken bólintott. Intettem a fejemmel, majd elindultam a céh felé. A két lány követett. Happy és Lily a kapuban ért utol, és kíváncsian kérdezősködtek a lányok felől. 

- Szeretnének csatlakozni a céhhez. – Magyaráztam a kék cicának. – Azon kívül van egy nagyon fontos feladatuk is. 

- Levy! Egész delelőt kerestelek! Merre voltál Pöttöm?! – Hallottam a kedveskedő kiáltást. 

- Gajeel – kun! – Nevettem a közeledő fiúra. 

A következő pillanatban sok minden történt egyszerre. Reila előttem termett, ahogy a nővére is. Gajeel megtorpant és kitágult pupillákkal nézte őket. Reila kezében egy éles fekete pengéjű tör volt. Nira torkából vad morgás tört elő, és a fülei megnyúltak, majd kutya fülekké váltak. 

- Te! – Mondta acsarogva. 

- Bajban vagyok, igaz? – Kérdezte a fiú és olyat tett, amit még nem láttam tőle. Gajeel hátrált néhány lépést. Nira közé és a húga közé lépet, majd fenyegetően felhúzta az ínyét a fogáról. – Mit keresel itt? – Kérdezte a fiú. 

- Nem téged, az biztos. Hol az a gaz, ki ellopta a húgom erejét? – Kérdezte a lány. 

- Valószínűleg már meghalt... Nem tudom. 

- Na, persze. A Névtelen Senki nem hagyta meg a címét a puszi pajtásának? – Kérdezte a lány fenyegetően. 

- Már nem vagyok a Phantom Lord tagja! – Hangos morgás kapott válasznak, majd a következő pillanatban a lány neki ugrott. 

- Nee – chan! – Kiáltotta Reila, de nem mozdult. Bár védelmezően állt előttem éreztem, hogy fél Gajeeltől. Összezavarodottan néztem a fiúra, aki meg se próbált küzdeni. Mintha törleszteni akarná a múltat. 

- A múlt kiszámíthatatlan igaz? – Kérdezte mellettem a mester. 

- Nem akar közbe avatkozni? – Kérdeztem, mire megrázta a fejét. Te jó ég, Gajeel mit csináltál, hogy a mester hagyja, hogy megverjen egy idegen lány?