Reila
Mikor felébredtem első dolgom az volt, hogy felüljek az ágyban. Valami nehéz dolog azonban vissza húzta a takarómat, így csak nagy nehezen tudtam felülni. Oldalra fordultam. Nira ott feküdt az ágy szélén és aludt. A sarokban Gray éppen felemelte a fejét, majd mosolygott, mikor meglátta, hogy ébren vagyok.
-Szia. - köszönt, miközben az ágyam melletti székre ült.
-Szia... Te miért vagy itt?-kérdeztem halkan. Bár az előző nap kicsit jól esett, hogy ott volt mikor felébredtem, most furcsállottam.
-Baj, hogy aggódom érted?-kérdezte, mire megráztam a fejem.
Nee-chan keze ökölbe szorult a takarón, ő maga meg össze rázkódott. Nem kellett a gondolatai közé néznem, hogy tudjam. Megint átéli azt a csatát amiben a szüleinket elvesztettük. Finoman megsimogattam a fejét, de nem nyugodott meg tőle. Nagyon mélyen benne volt az álomban.
Felsóhajtottam, majd megráztam a vállát.
-Miért ébreszted fel?-kérdezte Gray kíváncsian.
-Mert te se akarod látni milyen állapotba kerül ettől a rémálomtól-mondtam.
Hiába próbáltam nem sikerült felébresztenem Nirát. Sikolya töltötte be az egész kórtermet, ahogy felriadt végül. Verejtékezett, könnyei folytak, az erek a nyakán kidagadtak. Alsó ajka remegett szeme ide-oda ugrált.
-Nee-chan, nyugalom-mondtam halkan. Utáltam ilyen állapotban látni. Az ajtó kivágódott, majd Erza és Natsu rontott be rajta.
-Mi történt?-kérdezte a vörös hajú lány.
Nővérem közben a takarómba fúrta a fejét és próbált megnyugodni, de a vállai még mindig remegtek. A vállára tettem a kezem.
-Csak rosszat álmodott a lány-mondta Gray.
"Nem csak erről van szó, de ezt csak te tudod"-mondta Nira gondolatban
Levy
Néhány nap múlva Rea végre kijött a gyengélkedőről. Minden vissza állt a régi kerékvágásba. Nira megint a jobb oldalamon a húga meg a balon közlekedik. A lányok jelenléte már nem feszélyezett annyira mint eleinte, de Nira kardja még mindig idegesített egy kicsit. Akárhányszor a hüvelyre néztem a mintákból mindig egy sárkányt láttam kirajzolódni. Ő azonban vagy nem látta, vagy tényleg nem tudta, hogy mit jelent a szimbólum a kard hüvelyén.
Mivel egyik könyvemben sem találtam hozzá hasonlót így feladtam a kutatást, hogy megfejtsem a jelet. Éppen elraktam a táskámba az egyik jelfejtő könyvem, mikor a céh ajtaja kivágódott és a mérges Juvia rontott be rajta. Mellettem Nira rögtön elém ugrott.
Fülei megint farkas fülek lettek, de most nem feketék hanem fehérek voltak. Torkából halk morgás szűrődött ki, fogairól felhúzta az ínyét. Körmein megvillantak a céh világításának fényei és így láthattam, hogy elég erőteljesen megnőttek.
-Nyugalom Nira-mondtam határozottan.
Már megtanultam, hogy ha határozott hangsúlyban szólok hozzá parancsként értelmezik a mondataimat, így engedelmeskednek nekem. Most csak annyit értem el, hogy merev tartással meg állt előttünk, de nem rontott a lánynak.
-Mi a baj Juvia?-kérdezte Lu-chan.
-Juviának az a jégmágus a baja-mutatott a háta mögé.
Az ajtóban Lyon állt ártatlan arcot vágva. Sehogy se értettem mi lehet a vízmágusnak a baja vele.
-Oh Juvia-sama megint megsebzel. Én csak szerelmemről akarlak biztosítani. Bármit megtennék, hogy te boldog legyél-mondta a fiú.
Juvia megtorpant, majd felé fordult. Párszor már halhatta ezt a mondatott a fiútól, de most gondolkozott el a szavak jelentésén. Nem kellett gondolat olvasónak lennem, hogy mire gondol. Rea össze rezzent mellettem, Nira torkából meg hangos és rémisztő morgás tört fel.
-Nem nem nem! Juvia többet nem csinál olyat amivel a céh tagjait bántja meg!-kiáltotta a lány a fejét rázva.
Nira tartása lazult, fülei befeketedtek, de továbbra sem lépett el előlem.
-Kérj bármit és én megteszem-mondta Lyon.
-Hagyd békén Juviát!-mondta a lány.
-Vajon mikor fogja fel Juvia, hogy Lyon pont azt csinálja vele mint ő velem?-kérdezte a hátam mögül Gray.
-Gray-sama!-kiáltotta lány és elindult felénk.
Azonban alig bírt meg állni Nira kivont kardja előtt. A lány szemei haraggal voltak teli ahogy a lányra nézett.
-Nee-chan ne tedd! Nem hozzánk akart jönni-mondta idegesen Reila.
-Még egy lépést tesz a barátaid felé és vége-mondta az idősebb nővér.
-Makacs vagy mint egy öszvér, de akkor se bántsd!
Reila előre lépett a nővére mellé, majd fogta annak kardját, és kivette a kezéből. A penge lerántotta a kezét. Meglepő volt, hogy míg az egyikőjük szinte kisujjal hadonászik a fegyverrel addig a másiknak két keze is kevés, hogy felemelje. Reila nagy küzdelem árán vissza rakta a hüvelyébe a kardot, majd harciasan meg állt a nővére előtt.
Kellett néhány perc míg felfogtam, hogy a testével gátolja meg Nirát abban, hogy Juvia torkának essen. Szabályosan leesett az állam, mikor a tudatomig jutott.
-Senki nem bánthatja az én Juvia-samámat-mondta Lyon harciasan.
Gray felnevetett, mire Juvia és Reila jól láthatóan megremegett. Nem kerülte el a figyelmem, hogy Nira rögtön minden ideg szálával a húgára figyelt.
-Van valami baj Gray?-kérdezte Lyon idegesen.
Gray megint felnevetett, mire a két lány megint össze rezzent. Persze ez most már nem kerülhette el Lyon figyelmét se.
-Csak annyi, hogy olyan bőszen véded Juviát, holott azt se tudod, hogy Nira miért akarja megölni. Tudod a Te Juviád nem is olyan védtelen ha mágia nélküli embereket kell megtámadnia-mondta Gray.
Haragos pillantásától Juvia össze rezzent, majd lesütötte a szemét. Mielőtt még Lyon mondhatott volna valamit Reila elment a nővére mellet. Keze hatalmasat csattant Gray arcán, amire a fiú egyáltalán nem számított.
-Nem tartozik másra, hogy mit csinált!-kiabálta idegesen, majd megint emelte a kezét.
-Hé húgi állj le!-mondta Nira komolyan, majd lefogta a húgát.-Nem érted, hogy Gray miért mondta?-kérdezte.
-Attól még, hogy barátok vagyunk nem kell azt szidnia aki engem bánt!
-Barátok? Ez új húgi-mondta Nira.
-Barátok? Juvia-sama ő lenne az a lány aki tönkre akarja tenni az életed?-kérdezte Lyon.
Juvia nem nézett fel, csak össze rezzent.
-Mit mondtál neki?-fordult felé megint Nira.
Mindenki Juviára nézett aki megpróbált elhátrálni előlünk. Lyon kihúzta magát, majd mellé lépet.
-Gray ideje, hogy vissza térj Juvia-samához. Ő szeret nem úgy mint ez a lány. Miért pazarolnád rá az idődet?-kérdezte.
-Tudod ez a lány sokkal értelmesebben tud viselkedni mint Juvia. Ő legalább nem támad ártatlanokra, csak mert féltékeny.
Nira hátrább lépet a húga mellé, és összekulcsolta maga előtt a karjait. Reila hasonlóképpen cselekedett.
-Nem azt akarod mondani, hogy ez a lány jobban tetszik mint Juvia-sama-mondta Lyon.
-És ha igen? Akkor mi van? Nem mondhatod meg, hogy ki tetszik és ki nem!
Reila kifújta a levegőt, majd a két fiú közé állt. Mindkettő hatalmas pofonnak lett a gazdája, amire nem számítottak. A fiatalabb zsoldos lány minden szó nélkül elindult kifelé. Kuncogva követtem a példáját, mire Nira és Gajeel is utánam eredt. Senki nem szólt semmit.
-Rea, kérlek várj!-kiáltotta utánuk Gray.
Reila
Mérgesen fordultam meg. Még van képe utánam jönni azok után, hogy az előbb úgy beszéltek rólam mintha ott sem lennék?
-Majd utánunk jössz-mondta Nira, majd megfogta a Hercegnő karját, és elindult vele a városba.
-Mit akarsz?-kérdeztem ahogy a fiú beért. Örömmel nyugtáztam, hogy a két pofonnak már van egy kis nyoma.
-Bocsánatot kérni az előbbiért...
-Nem fogadom el-mondtam, majd sarkon fordultam. Jég pánt fonódott a bal kezemre. -Elengednél?-kérdeztem mérgesen.
-Nem.
Gray elém állt, majd lehajolt, hogy a szemünk egy vonalban legyen.
-Amit az előbb mondtam komolyan gondoltam. Tényleg nagyon tetszel nekem-mondta.
-Aham, azért beszéltél rólam, úgy, mintha ott sem lennék?-kérdeztem.
-Sajnálom, de... Azt hiszem beléd szerettem.
Gonosz kis ötletem támadt.
-Oh szóval belém szerettél?-kérdeztem ártatlanul.
-Igen...Mindenestől megbabonáztál... A makacsságoddal, a csendességeddel, és a külsőd. Mindenestől leláncoltál...
-Tényleg szeretsz? Akkor szeresd ezt is-mondtam, majd a kezemmel, melyet lefagyasztott gyomron vágtam.
Gray előre görnyedt, én meg elléptem mellette. A gyomrom felkavarodott ha arra gondoltam, hogy tetszek egy ilyen balféknek mint amilyen ő. A kezem már nagyon fázott a jégben. Reméltem Nira le tudja majd szedni rólam. Azonban néhány pillanat múlva azon kaptam magam, hogy nem tudom merre van az új albérletünk. Jobb híján elmentem Levy házához. Ott azonban senkit nem találtam. Két választásom volt. Vagy vissza megyek a céhbe, hogy Natsu leolvassza rólam a jeget, vagy megkérem Grayt, hogy szedje le. Inkább az előbbinél maradtam.
-Reila, hova mész?-kérdezte valaki a fejem fölül.
Ahogy felnéztem megláttam Sunnyt. Fogalmam sem volt, hogyan került ide, de örültem neki.
-Éppen a céhbe, hogy Natsu leszedje ezt innen-mondtam.
-Miért nem mész haza? A nővéred leszedné neked-kuncogott az exceed.
-Nem tudom, hogy hol az albérletünk-mondtam zavartan.
-Oh te jó ég te lány. Gyere majd megmutatom Sunny-Sunny-mondta, majd elindult Levy házától.
Futnom kellett, hogy tartsam vele a tempót. A látóhatáron feltűnt egy nagy ház, de álmomban se gondoltam volna, hogy az a mienk. Sunny pedig ott állt meg.
-Hm még látóhatáron belül van Levy háza. köszönöm-mondtam.
-Sunny-Sunny-mondta megint, majd a vállamra szállt.
