2016. november 17., csütörtök

A mesterek még mindig nem üléseznek

Pislogva ültem a lakosztályunk kanapéján Gajeel mellett. A szobában majdnem mindenki nagy szemekkel nézte a kandalló előtt ülő három fiatalt. Reila még mindig úgy csüngött Laxus nyakán, mintha az élete múlna rajta, és ami nagyon különös volt, szívből mosolygott. Nira a fiú mellett feküdt farkas alakjában, és most kivételesen ő volt a nyugalom példaképe. Mintha a fiú megjelenése teljesen felcserélte volna a személyiségüket. Laxus néha megvakarta a karkaskutya füle tövét, de nem szólt semmit se amúgy.
-Még mindig nem igazán értem-bökte ki végül Gray, mindnyájunk gondolatát.
-Pedig nincs ebben semmi ördöngös. Ni és Ei az unokahúgaim-mondta Laxus.
-Akkor ezek szerint van valaki a közös rokonotok...-kezdtem bizonytalanul.
-Tudjátok-e, hogy a lányok anyjának mi a leánykori neve?-kérdezte a mester halkan.
Mind megráztuk a fejünket.
-Nanami Dreyar-mondta Makarov csendesen.
-De hiszen az a te családneved!-mondtam döbbenten.
-Pontosan. Nanami a lányom. Tizennégy volt, mikor kiállta a zsoldosok belépési próbáját, így zsoldos lett belőle. Megkapta párja képességeit. Egy évvel később megszületett Nira. Öt évre rá Reila. Nanami jóval később született mint bátyja, de viszonylag hamarabb is lettek gyerekei ezért van az, hogy mindhárman közel egyidősek.
-Szóval Nira és Rea a te unokád?-kérdeztem a biztonság kedvéért.
Makarov bólintott, mire megint csend lett a szobában. Mindenki emésztette az új információkat.
-Nee-chan! Még éhes vagyok!-szólalt meg Heart váratlanul.
Ja igen a kis sötétkék exceed eddig Nira mancsai közt feküdt, és egy jó nagy tál sültet evett. Nira felemelte a fejét, majd a macskára tette, jelezve,hogy vette a lapot, de nem hajlandó tenni érte.
-Nee-chan! Heart éhes!
Halk morgás volt a válasz, mire az exceed megpróbált kiszabadulni a hatalmas állat feje alól.
-Sunny! Segíts!-könyörgött, mire az idősebb a segítségére sietett.
Megfogta mancsát és megpróbálta kihúzni a kicsit Nira alól. A lány különös hangot adott ki,mintha nevetne, majd váratlanul felemelte a fejét és Sunnyra is ráfeküdt.
-Mi értelme van ennek?-kérdezte Reila, mikor a két cica elkezdett közösen küzdeni.
-Semmi, de jól esett szívatni őket...Heart amúgy nem kapsz már több kaját!-mondta Nira mikor vissza változott.
-Még éhes vagyok! Nee-chan!
Az exceed belekapaszkodott Nira karjába és hüppögni kezdett.
-Már megint kezded? Na jó, menjünk. Ki jön?-kérdezte a lány.
Natsu már indult volna, hogy elkíséri, de Nira jeges tekintettel rá nézett.
-Biztos jönni akarsz?-kérdezte.
-Nem... Nem akarok menni.
-Én is így gondoltam. Nii-san jössz?-kérdezte Nira, miközben kacsintott.
-Megyek. Ei?
Reila rögtön felugrott és kiskutya üzemmódba kapcsolt.
-Na jó, én is megyek-mondta Gray.
-Nem szükséges-mondta Reila, mire Gray jelentőségteljesen rá nézett.

Reila
Laxus csak mosolygott, miközben sétáltunk a hotel területén. Sunny közel maradt Nira Heart párosához. Én úgy csimpaszkodtam az unokabátyámba mintha azon múlna az életem. Na nem mintha nem bánta volna. A derekamon volt a keze, miközben finoman terelgetett nővérem után. Gray morcosan jött mellettem.
Nem nagyon tetszett neki, hogy ennyire körül rajongom az unokatestvérem. Most tehetek róla, hogy ragaszkodom hozzá? Nem! Sokáig csak ő és Makarov volt az egyetlen rokon akivel nagyon ritkán találkoztunk.
-Muszáj a sarkunkban loholnod Fullbuster?-kérdezte Laxus morogva.
-Igen... Nem hagyom magára Csicsit...
-Kit?
-Engem hív így... Nee-chan! A kaja pult ott van!-kiáltottam nővérem után.
Ő csak megfordult, majd halkan kifújta a levegőt.  Tudtam, hogy miért nem akar oda menni, de nem hagyhattam ki, hogy ne cukkoljam. Mi csak csendesen lépkedtünk utánuk.
Gray duzzogott és nem értette, miért van ennyire báty-komplexusom. Hogy is érthetné meg, hiszen nem tudja még a mai napig se, hogy min mentünk keresztül régebben. Még nagyapa és Laxus is csak töredékét tudja.
-Elgondolkoztál Ei-bökött meg Nii-san miközben megálltunk a pultnál.
-Ezt most ne-mondtam, és kicsit elhúzódtam tőle.
-Miért ne?
Bár finoman böködött nem tudtam mennyire jó ötlet hagyni, hogy ezt csinálja. Szerencsére Nira kimentett a magyarázkodásból.
-Nii-san hagyd most Szikrát. Ha piszkálni akarsz akkor itt vagyok én-mondta komolyan.
-Mi az figyelemre vágy...
-Ha már a pasijától nem kapja meg-szólalt meg a hátunk mögött egy férfi.
Ahogy oda fordultam megláttam a szőke srácot aki néhány órája még felakarta szedni a nővérem. Mellette ott állt egy feltűnően komor és félig fekete haja mögé rejtőző férfi is akinek viszont fogalmam sem volt a nevéről és nem is érdekelt.
-Még egy beszólás és kinyírlak-morogta Nira, majd Heart felé fordult.
A kis kékség egy tányérra pakolta amit talált, majd közvetlenül nővérem elé ülve elkezdte enni azokat. Rendesen megválogatta mi után mit eszik meg, és szépen nyugodtan falatozott. Fel se fogta, hogy Sunny mellé száll az asztalra és igyekszik vele beszélgetni.
-Na jó valamiről lemaradtam. Nira ki a barátod? Nem látom itt Kishut...
-Szerencsétlen nővérem mindig a hülyéket választja ki. Egyiknek csak a bosszú miatt kellett, a másiknak meg csak a teste...
-Szikra! Nem fontos mindenkinek tudnia!-morogta nővérem.
-Szikra ez meg milyen név?-kérdezte a szöszi.
-Zsoldos név, de szerintem téged úgy se érdekel, hogy egy élő robotnak van e rendes neve igaz?
-Nem mondta senki, hogy élőrobotnak gondolnának titeket...
-Oh igaz is. Mi csak annak vagyunk hajlandóak dolgozni aki rendesen megfizeti. Lelketlen, kapzsi katonák vagyunk, akiknek nincsenek érzései-mondta, mire a férfi elvörösödött.
-Honnan?!
-Ne gondolkozz sokat egy zsoldos közelében.
A férfi összerezzent, de nem válaszolt. Szívesen beszóltam volna neki a gondolatai miatt, de ekkor feltűnt, hogy egy rózsaszín két lábon járó béka Sunnyval próbál beszélgetni.
-Hát az a béka mit akar az én Sunny-mtól?-kérdeztem meglepődve.
- Frosch egy macska! - Rivallt rám a mellettem álldogáló fekete hajú férfi, a hangja élétől pedig meglepődve fordultam felé. - Vagyis... ha pontosak akarunk lenne, akkor az én exceedem.
- Ne kapd már fel a vizet! Felfogtam, macska, nem béka. Biztos nem én vagyok az első személy, aki ezt hiszi... - Morogtam az orrom alatt. 
-Nem béka, csak szereti a békákat. Úgy látszik tetszik neki az a kislány...
-Sunny-szóltam közbe.
-Mi?
-A neve Sunny. Az enyém meg Reila-nyújtottam a kezem felé.
-Örvendek. Rogue vagyok. Ha nem bánod hagynám, hogy a kis pajtás ismerkedjen. Nem igazán tud beilleszkedni.
-Mintha csak Heartet látnám-mondtam.
-Az kicsoda?
-Az a kis falánk cica, aki szakszerűen kiválasztja, hogy mit eszik meg előbb. Ő a nővérem exceedje, aki történetesen a szöszivel vitázik-mutattam az említettek felé.
Nira és a Sting nevű férfi csakugyan veszekedtek. Sajnáltam a férfit, mivel ő próbált mentegetőzni, hogy nem gondolta komolyan a dolgokat, de persze én is és nővérem is láttuk a gondolatait.
-Pontosan hány évvel idősebb nálad? Először mikor láttuk mind azt hittük, hogy tizenhat éves...
-Nem, az én vagyok. Ő a nyáron lesz huszonkettő. Szűk öt és félével idősebb nálam.
-Hú, pedig te tűnsz idősebbnek.
-Elsőre sokan ezt hiszik, de hamar rájönnek, hogy a nővérem mennyivel tapasztaltabb és erősebb nálam.
-Biztos? Úgy látom nagyon gyerekesen lovagol egy témán ami miatt Sting már bocsánatot kért.
-Csillag már csak ilyen-mondta Laxus, miközben hátulról átkarolt.
"Ne már! Csicsit csak én ölelgethetem! Laxus, te barom enged már el!"-hallottam Gray gondolatait, mire még közelebb bújtam az unokatestvéremhez.
-Ti együtt vagytok?-kérdezte Rogue meglepődve.
-Dehogy, csak unokatestvérek vagyunk-mondta Nii-san.
-Én lennék elvileg a párja és a vőlegénye, de jelen pillanatban nem jutok oda hozzá-duzzogott Gray.
-Nem mondtam még igent.
-De fogsz.
Csak a szemem forgattam. Nem akartam veszekedni vele, mert akkor biztosan megint elfog a rosszul lét. Az meg most nem hiányzott, főleg, hogy végre elmúltak.
-Fullbuster! Ha a húgom nem akar hozzád menni ne erőltesd! Nem tartozik neked semmivel sem.
Ja, végtére is csak a gyermekét hordom a szívem alatt. Igen, tényleg ő tartozik nekem-morogtam magamban.
Nira elkapta a gondolataimat és felém fordult. Tekintete óvatos volt és kérdő. Csendesen megráztam a fejem, jelezve, hogy semmi baj, csak elgondolkodtam. Azért ő közelebb jött nem törődve vele, hogy Heart duzzogva fel állt és hozta arrább a kajáit.
-Laxus Nii, van kedved eljönni edzeni? Láttam egy edző pályát a hotel közelében. Kár lenne veszni hagyni.
-Majd holnap. Nem szakadhatok ketté a két húgom között.
Ösztönösen kaptam a férfi karja után, amikor a szorítása erősödött és jobban magához húzott. Nagyon úgy tűnt, hogy nem csak bennem éledt fel a védelmező ösztön, ugyanis a nővérem ugyanabban a pillanatban mozdult, de a pokol hét bugyrára legyen mondva, nem ő volt az egyetlen. A kis pocaklakóm minden jel szerint felébredt és egyáltalán nem méltányolta Laxus óriás tenyerét a hasamon. Hatalmas rúgással fejezte ki a véleményét, amitől bennem egy pillanatra megállt az ütő, Nira rosszat sejtve hátrált, a férfi pedig összerezzent.
- Azt hiszem, most jön az a pillanat, amikor mi lelépünk a színről. – Jelentette ki sietve nővérem Gray karja után kapva. Mindketten láttunk Nii – san gondolatait és egyikünknek se tetszettek. Konkrétan az volt a tét, hogy a babámnak lesz – e apja a jövőben. Mivel az a hülye nem volt gondolatolvasó, így a helyzethez képest nyugodtan álldogált, csak a tekintete volt zavaros. Egyáltalán nem értette, hogy mit akar tőle Nira, amikor világosan kijelentette, hogy mellettem marad minden eshetőségben. Pár másodperccel később már felismerés suhant át az arcán, miután Nira gondolatban felvázolta a helyzetet. Lassan hátrált pár lépést, majd felvette a nyúlcipőt és a lány után sprintelt, aki még hátra kiáltott valamit. – Sunny, vigyázz Heartre!
- Ei, elárulnád, hogy ez mi volt? – Teljesen fagyos lett a férfi hangja, ahogy elengedett és tisztes távolságba húzódott. Csak félve mertem az arcára nézni, mert sajnos minden gondolatát láttam és ismertem már.
- Hát... az úgy volt...
Nem bírtam volna összehozni egy épkézláb mondatot. Annyira elszégyelltem magam ebben a pillanatban, hogy teljesen elvörösödtem. Nem bírtam volna Laxus szemébe mondani azt, hogy hatalmas ökör voltam és hagytam, hogy az indulatok elragadjanak minket. Többször is... felelőtlenül lefeküdtem a fiúval és nos, terhes lettem. Ha ezt mind előadnám neki, akkor már egyáltalán nem érdekelné, hogy ki az a hülye, aki csak kihasználja a nővéremet. Hisz ő legalább nem vár gyereket, ráadásul tizenhat évesen.
Laxus sohasem volt hülye és hamar összerakta a dolgokat. A reakcióinkat elnézve igazából azon csodálkoztam, hogy miért reagált ilyen lassan. Szinte a képébe üvöltöttek a tények, arról nem is beszélve, hogy a babám szabályosan eltaszította a kezét.
- Ugye nem...? – Megunta a végeláthatatlan makogásomat és olyan éllel vágott a szavamba, hogy rögtön elhallgattam. Az volt a legnagyobb bajom, hogy még a hangját se emelte fel, hanem halkan, de határozottan beszélt. Ez jelentette azt, hogy most tényleg kitért a hitéből és mérgesebb csak nehezen lehetne. A gondolatai ból nyitott könyvként olvastam és ijedten ráztam a fejem, bár nagyon úgy tűnhetett, hogy tiltakozom, pedig erről szó se volt. Egyszerűen csak nem akartam elhinni, hogy így tudta meg. Már összerakta az egész történetet csak megerősítésre várt. Tudta, hogy miért kérte meg a kezem Gray és egyáltalán nem tetszett neki. – Fullbuster!
A hangja mennydörgésszerűen csapódott vissza a falakról. Olyan hangosan és veszedelmesen szólt, hogy a Sabertooth tagjai szabályosan ledermedtek és félve mertek csak megmozdulni. Senki se állt volna szívesen az őrjöngő Laxus útjába. Amikor megláttam, hogy elektromosság lengi körbe az egész lényét ösztönösen fogott el a rosszullét. Villámsebességgel startolt ki, leakarta vadászni a páromat.
- Nii – san! – Üvöltöttem utána olyan hangosan, ahogy csak tudtam, de még erre se reagált. Tehetetlen dühvel csaptam a combomra, majd bocsánatkérően néztem a két férfire.  – Bocsánat, hogy tanúi voltatok ennek. Én most mennék, mielőtt a bátyám megöli a párom...
A még mindig sokkos állapotban lévő Rouge reagálni se tudott a megjegyzésemre, csak állt, mint Bálám szamara.

2016. november 2., szerda

Makarov emberei

Nira
Reila morcosan ült mellettem a szekérben. Lábát Gray combján nyugtatta, miközben a fiú a bokáját masszírozta. A másik oldalamon Levy aludt, míg párja vele szemben szenvedett az ülésen. Középen Natsu ült, de ő se nézett ki jobban. Makarov a kocsi vezetője mellett ült a bakon.
-Nekem miért kellett jönnöm ha úgy is a hotelben kell maradnom?-kérdezte húgom morcosan.
-Talán elfelejtetted, hogy a Mentor és Tanítványa együtt erős külön gyenge?-kérdeztem a fogam közt.
-A Mesterek találkozóján táncsak nem támad rátok senki se...
-Csicsi Nira nem maga miatt aggódik-szólt közbe Gray.
Húgom értetlenül rá nézett. Akaratlanul is elkaptam a beszélgetésüket. Gray elmondta Reának, hogy én mennyire tiltakoztam az ellen, hogy elmenjek. Makarov nem akarta, hogy Rea ott legyen, tekintettel arra, hogy terhes. Eredetileg csak én mentem volna, de mivel nem voltam hajlandó  a húgom és a védencem nélkül menni, így Levy kijelentette, hogy ő is velünk tart. Na persze több se kellett. Gajeel közölte, hogy a felesége nélkül nem megy sehova. Natsu meg Gray kikérte magának, hogy akkor már ők is jönnek.
-Amúgy volna egy elméleti kérdésem-kezdte Gray.
-Nem érdekel...
-Mond-mondta Reila, csak hogy engem bosszantson.
-Ki a személy akivel még nem találkoztatok a céhben, de ismer titeket?
-Makarov nagyon titkolja, hogy ki volna az-hazudtam, miközben finoman megrúgtam Natsu lábát, csak, hogy ne hagyja el magát annyira.
Igazából re még nem is tudta, hogy kivel találkozunk. Szándékosan nem mondtam neki. Éreztem a gondolatain, hogy most meglepődött.
"Mond el!"-követelte.
-Nem-vágtam rá vigyorogva, mire dühösen felém csapott.
Vigyorogva emeltem fel a kezét, és lazán lecsaptam. Olyan kiszámítható volt néha a reakciója, hogy az már fájt. Vagy két napja utaztunk már, és valljuk be. Kezdtem bekattanni, a mozgáshiánytól.
-Akkor menj ki és fuss a kocsi mellett, ahelyett, hogy velem kötözködsz-mondta Rea durcásan.
-Mondasz valamit.
Óvatosan fel álltam, majd nyújtózkodtam, ami nagy szó , mivel a szekér elég kicsi volt, a rajta lévő ponyva miatt. Kiengedtem a körmeimet, majd  a kis ajtó párkányára húztam magam, miközben elkezdtem átalakulni. Farkaskutyaként ugrottam ki a szekérből. Megráztam fekete bundám, majd a lovak mellé futottam. Makarov csak a homlokára csapott, majd megrázta a fejét.
-Eddig bírtad?-kérdezte mosolyogva.-Tanulj meg uralkodni magadon. Így nem leszel tiszteletre méltó klánvezér-morogta a pipája alatt.
Szóval ezért rángatott magával. Fejébe vette, hogy megtanítja milyen vezetőnek lenni, hamár a szüleim nem tudták (szerintem nem is nagyon akarták) megtanítani nekem. Azonban nekem nem sok kedvem volt ehhez. Utáltam ha ő is megakarta mondani, hogy mit csináljak, de szerencsémre, neki volt már annyi tapasztalata a fiatal lelkekkel, hogy tudja. Hagyni kell őket szárnyalni. Magamon éreztem az ő és a kocsis pillantását, de már nem érdekelt. Hússzú szőrömbe belekapott a menetszél. Elnyújtottam a lépteimet, majd száguldottam. Hallottam ahogy a lovak patáinak hangja felgyorsul, de nem zavart.
-Maradj hallótávolságban!-kiáltott utánam a Mester, mire halkan vakkantottam.
Nem akartam megkérdezni tőle, hogy tudja e, hogy egy farkas vagy egy sima kutya legalább három kilométer messziről hallja ha a társa bajban van. Elnyújtott léptekkel haladtam az út közepén. Két napja folyamatosan egy-helyben ülés megtette a hatását. Izmaim csak nagyon lassan engedek ki a görcsös elmerevedésből, ám mikor végre bekövetkezett szabadon száguldhattam.
Egy kereszteződésnél elszáguldottam egy csapat ember mellett, akik nagyon megijedtek tőlem, bár inkább csak nem számítottak egy farkaskutyára az út közepén, amelyik anélkül megy mellettük, hogy megtámadná valamelyiket. Ahogy vissza fordultam már felismertem őket. A Blue Pegazus mestere és néhány tagja volt.
Megborzongva néztek szembe velem. Biztos maradtam volna még egy kis ideig, de ekkor közelebbről hallottam a szekér hangját. Megvártam, míg látótávolságba kerül a kocsi, majd megint futásnak eredtem. Makarov tűrőképességének végét feszegettem, de most nem zavart.
Még legalább két céh mellett mentem el, de  hotelig nem is álltam meg. Ott is csak az erdőben változtam vissza, majd a bejárat mellett lévő kövek egyikére ültem. Hajam a bal vállamra hajtottam, így eltakartam a céh jelét a vállamon. Időközben megérkeztek a többi céhek is akik mellett korábban elhaladtam. Mind egy farkaskutyáról beszéltek, ami a frászt hozta rájuk. Dagadt a büszkeségem, mikor azt említették, hogy mennyire nemes vonásai vannak, Legalább ebben az alakomban látszódott rajtam a nemesi vér.
Felét még nem is ismertem. Csak ekkor tűnt fel, hogy zsoldosként ugyan bejártam már a világot, de a céhekről vajmi keveset tudok. Például nem tudtam annak a céhnek se a nevét, melynek jele inkább egy kardfogú tigrisre emlékeztetett. Az biztos, hogy szinte minden tagja fiatalabb volt negyvennél. Kezdjük a céh mesterrel. Magas szőke és alig lehet néhány évvel idősebb nálam. Izzó kék szeme végig siklott rajtam, ahogy elment mellettem. Szinte vibrált belőle az erő- Elég rég éltem már sárkányölők társaságában, hogy tudjam, mit jelent ez az energia. Alaposan végig mért, ahogy én is őt. Az arcán volt egy heg, de semmi más nem utalt arra, hogy szeretné a balhékat.
"Ugyan melyik céh tagja lehet?"-kérdezte magától, ahogy tovább haladt."-Még biztos nincs tizenhat se. Nem éri meg foglalkozni vele."
Kerekre nyílt szemmel néztem a hátát. Nem akartam elhinni, hogy ő is tizenhatnak nézz! Ez nem lehet igaz! Először mindenki annyinak néz pedig lassan huszonegy leszek!
Mérgelődve álltam fel, de mire megjöttek a mesterék, már szinte el is felejtettem az ügyet. Segítettem bepakolni, ami elsősorban abból, állt, hogy kirángattam Natsut és Gajeel a kocsiból, majd berángattam a céh számára lefoglalt szobába őket. Mivel eredetileg csak két főre számítottak így kicsit  szűkösnek bizonyult, de megoldottuk. Rea és Grayt beparancsoltam az egyik szobába, amivel mindenki egyetértett. Mivel én zsoldos voltam, közöltem, hogy nekem jó a nappaliként szolgáló szobában a kandalló előtti szőnyeg. A mester csak hümmögött, de mivel Natsu velem tartott,így ő a kanapén foglalt helyet. Gajeel és Levy kapta a másik szobát.
-Na már most a megnyitó este hatkor kezdődik. Addig nézzetek körbe... Nira ne kóborolj el a találkozó területéről!-szólt rám mérgesen.
Mintha olvasott volna a gondolataimban, pedig tudtam, hogy ez lehetetlen. Rea kuncogott, mert ő viszont tényleg látta a gondolataimat.
-Igazából jobb szeretném, ha felvennéd a klánod ruháját és mindenhova velem jönnél...
-Ugyan mester hagyj neki egy kis szabadteret-mondta húgom, amivel egyetértettem.-Viszont ha bele gondolok, hogy ő lesz a klánunk vezetője..."lépj már le te hülye!"
Végre megértetem, miért beszélt olyan elgondolkodó stílusban. Figyelem elterelésnek szánta.
"Kösz"-mondtam gondolatban, majd kiugrottam az ablakon.
Mire Makarovnak feltűnt, hogy leléptem, már a hotel körüli erdőben bóklásztam.

Levy
A mester morgott valamit Nira kölyök énjéről, de nem igazán értettem. Ha csak egy kicsit korábban koppan mit akar tenni megállíthattam volna, de nem. Én Gajeelt pátyolgattam, miközben próbálta összeszedni magát.
Egy finom, de határozott vonalú kéz nehezedett a vállamra. Ahogy felnéztem Rea kék tekintetébe vesztem el.
-Nira huszonegy éve nem hagyta kirobbanni ezt az énjét. Hagyni kell kicsit neki teret, mert különben véglegesen megörül. Eszembe jutott az a Nira aki akkor volt, mikor bekattant és a hideg futkosott tőle a hátamon.
-Nem nem olyan lenne, mint amikor engem véd... Rosszabb. Annyira, hogy akár sötét zsoldos is lehet belőle...
-Azok kik?-kérdezte Natsu hetykén.
-Azok akik megölték Levy szüleit és a klánom nagy részét-mondta mérgesen Rea.-Te is találkoztál már velük!
Szeme izzott, de hamar vissza fogta a dühét. Vett két nagy levegőt, majd csendesen elengedte a vállam.
-Hogy lehet a nővérem ekkora hülye, hogy téged választott?-kérdezte végül.
-Neki van ízlése a pasikhoz...
--NEm szerintem Nirának hályog van a szemén... Bezzeg Csicsinek kijár a legjobb.
-Szerintem meg mindketten nagyon megbánják még, hogy őket választották-súgta Gajeel.
Rea lemerevedett, de nem szólt semmit. Úgy tett mintha nem hallotta volna a páromat.
-Jaj Nira! Így, hogy lesz belőled klánvezér?-kérdezte nyugodtan Makarov, miközben kifelé nézett az ablakon.
-Nem értem nagyapó miért töröd magad. Nira nem akar klánvezér lenni. Miért erölteted te is?-kérdezte vigyorogva Natsu.
-Niranu sorsa születésétől fogva meg van írva. Ő lesz a klán következő vezetője, ezt ő is tudja. Használd ki az időt, és légy vele amíg csak lehet, mert legkésőbb huszonöt éves korában kikiáltják vezetőnek. Ha addig nem gyűjti maga köré a megmaradt zsoldosokat, azután, már nagyon is muszáj lesz neki...
-Nagyapó ez hülyeség! Senkit nem köthetnek meg születésétől fogva...
-Fogd be Dragneel! Fogalmad sincs min megy keresztül Nee-chan miattad!-csattant fel Rea váratlanul.
-Ezt hogy érted Reila-chan?-kérdeztem döbbenten.
Rea a szájába harapott, de már nem tudta vissza tartani amit tudott.
-Amióta mindenki tudja, hogy ők együtt vannak, sokan lenézik Nirát. Úgy látszik Natsunak nincs jó híre a zsoldosok körében. Mondjuk ez nem meglepő ha azt veszem alapól, hogy egyszer egy zsoldosok által használt gyakorlóépületet leromboltál...Mindegy a Sarlottól tudjuk, hogy Kishu már sok zsoldos ismerősének elmondta a ti kapcsolatotokat, és nem nagyon örülnek neki. Nyíltan egyik se meri kimondani amit gondolt, de Nirát rossz hírben tüntetik fel. Az utóbbi időben ha zsoldossal találkoztunk mind ugyan arra gondoltak... Nem fogadnák el Nirát klánvezetőnek, mert nem értik, hogy miért van veled együtt...
-Mi a bajuk a zsoldosoknak velem? Nekem semmi bajom nem volt eddig velük, de most majd mind móresre tanítom és...
Rea csettintett, mire Natsu hangja elment. Pontosítok Apró jégdarabok fagyasztották össze a száját.
-Gondolkodj mielőtt beszélsz! Ez is azok közé tartozik amit a zsoldosok nem szerethetnek benned. A hangod kb egy óra múlva fog vissza jönni. Addig jobb ha nem beszélsz, mert csak felsebzed magad a jéggel-mondta a lány.
És igaza is volt. Natsu megpróbálta kinyitni a száját, de nem sikerült neki. Makarov csak bólintott, majd elindult kifelé a szobából.
-Jöttök vagy maradtok?-kérdezte még az ajtóból.
Persze mind vele tartottunk. Natsu duzzogott és mérgesen nézett Reara, de ő nem foglalkozott vele. Igazából merev tartással sétált a hátam mögött, és minden mozdulatom figyelte.
"Csak idegesít ez a sok idegen ember. Sajnálom ha zavarlak"-mondta egyszer a gondolataimban.
Persze nem zavart. Igazság szerint már akkor nem éreztem jól, magam ha nem voltak velem. Gajeel többször megjegyezte a nászúton, hogy jót tesz nekem ha nincsenek a közelben a lányok. Akkor nem akartam tudomást venni erről, de most már tudtam, hogy lehet igaza van....
"Ha azt szeretnéd, hogy eltűnjünk az életekből csak az eskünk alól kell felmentened minket."
Ez eddig eszembe se jutott. Vajon mihez kezdenének ha szabadon engedném őket.
-Nem vagyunk állatok, csak zsoldosok-mondta Reila halkan.
-Bocsi nem úgy értettem. Azonban érdekelne mihez kezdenétek.
-Szerintem keresnék egy könyvesboltot és megvenném az összes könyvet-viccelődött a lány.
-Fogalmad sincs igaz?
-Úgy is lehet mondani...Banyek...
-Áh végre le telt az egy óra!-kiáltotta el magát Natsu.
-Na itt a bolond brigád is-szólalt meg a hátunk mögött egy erőteljes, de viszonylag magasabb fekvésű hang.
Natsu lefagyott, majd hirtelen megpördült, ahogy Gajeel és Gray is. A mester csak nyugodtan mozgott.
-Sting Eucliffe-morogta Natsu a fogai között.
-Szevasz Dragneel!
A szőke sárkányölő vigyorogva nézett le Natsura. Bár csak néhány centivel volt alacsonyabb az idősebb fiú kihasználta ezt a pár centit is. Kihúzta magát és hegykén lenézett rá.
-Te milyen kicsi vagy még mindig. Mond csak hogy vannak a barátaid? Nem untak még meg téged?-kérdezte Sting hegykén.
-Eucliffe elég! Nem akarunk balhét...
-A magad nevében beszélj nagyapó-mondta Natsu morogva.
Mellettem Gajeel megfeszült és láttam, hogy Gray is úgy helyezkedik, hogy Rea takarásban legyen, de ha kell barátja mellé tudjon ugorni.
-Gajeel nem!-mondtam határozottan, és közben megfogtam a kezét.
-Szerintem nem én leszek a legnagyobb probléma-mondta vigyorogva.
-Megnyugtatlak öreg mester. Nem akarok balhét. Valahol itt van a közelben egy csinos lányka. Lehet, hogy alig múlt tizenhat, de csodás az alkata, ráadásul nem is kicsi adottságokkal rendelkezik... Rouge ugye akkor segítesz megkeresni? A Céhben nagyon jó helye lenne, annak a kis formás testének-mondta vigyorogva.
Birtoklási vágy volt a hangjában, amitől megborzongtam. Kíváncsi voltam arra a kislányra, aki ilyen reakciót váltott ki belőle.
-Honnan veszed, hogy nincs már céhnél?-kérdezte Makarov bölcs, öreg hangnemében.
-Nem úgy nézett ki mintha tagja lenne egy céhnek... Na gyerünk keressük meg a kis popóját...
-Mivan kislányokra hajtasz mostanában?-szólt be Natsu.
-Neked semmi közöd hozzá... Ja igaz, hogy dobtad Lucyt?-kérdezett vissza Sting.
-Már régen... csak egy nő volt az életemben...
-Uh nem irigylem azt aki a jövőben a párod lesz...
-Ő is csak egy nő a sok közül...
-Natsu-san! Hogy mondhatsz ilyet?!-kérdeztem döbbenten.
-Mivan? Nira is csak egy nő a sok közül...
-Komolyan Dragneel? Csak egy nő?-kérdezte az ismerős hang feszülten.
Megfordultam, és megláttam az égő tekintetű Nirát Stingék mögött.
-Itt baj lesz-mondta Gajeel és maga mögé tolt.-Nyugalom Diamond!
-Nyugalom? Ezt majd azután mond, hogy nem öltem meg!-mondta Nira és közben ellépett a meglepődött fiúk mellett.-Szóval csak egy egyszerű tárgy vagyok Dragneel?
-Nem úgy értettem, hogy...
-Csend!-kiáltotta Nira, mire nem csak Natsu, de Gajeel és a két másik sárkányölő is össze rezzent.-Még is kinek képzeled magad?! Hát tud meg Natsu Dragneel, hogy nem vagyok egy tárgy akit csak kihasználhatsz! Alapból mérgesen jöttem vissza mikor a húgom jelezte, hogy ökörséget akarsz csinálni, de ez már még is csak túlzás!
Natsu hátra lépett, de megbotlott, és a földre esett, úgy hátrált tovább.
-Csillag...
-Ne merj a zsoldos nevemen hívni! Maradjunk a Diamond-nál! Ha csak egy vagyok a sok közül akkor talán jobb lenne, ha most megmutatnám, hogy nem vagyok tucat lány...
Szeme vészjóslóan megvillant, majd a bal szemén a jel  megnyúlt és folyóssá vált.
-Re...Reila!-mondtam remegő hangon, de ekkor már Gajeel és Gray és lefogta Nira karjait, aki előre dűlve akart neki esni a fiúnak.
-Nee-chan! Elég! Nem ér annyit, hogy te szenvedj miatta. Ne felejtsd el, hogy ha jelen pillanatban megütöd akkor nem kel fel többé-mondta határozottan.
Nira torkából morgás tört fel, mire Reila keze lendült és csattant.
-Nyugodj le-mondta, de a kezét nem engedte el.
Csontok ropogtak, majd Nira lassan felemelte a fejét.
-Eltörted az állkapcsom húgi. Fejlődsz, vagy én kattantam meg?
-Te mindig közel vagy hozzá. Nyugi fiúk nem fog már harapni-mondta.
Gajeel rögtön elengedte Nirát, de Gray habozott még egy kicsit. Nira kihúzta magát, majd lenézett Natsura.
-Ne mostanában akarj kibékülni velem. Ha nincs itt a hercegnő és a húgom akkor biztos nem úszod meg ennyivel...
Mereven elnézett a húga mellett, miközben Natsu fel állt.
-Menj inkább a szobába vissza-mondta Makarov a fiúnak.
-Hu... Nem is tudom mit mondjak erre a váratlan fejleményre-mondta zavartan Sting, megtörve erre a kínos csendet.
-Én a helyedben nem szólnék semmit... Ja mellesleg nem fogok a céhedhez csatlakozni, és nem vagyok tizenhat-mondta Nira.
-Honnan?
-Zsoldos, ő is és a húga is-mondta Makarov.
-Zsoldos? Az milyen mágia?
-Csak a legősibb fajta-mondta vidáman Sunny, miközben a gazdája vállára szállt.
-Hát te?-kérdezte Reila.
-Eddig is itt voltunk, csak a szekér tetején. Nem maradok otthon a kandúrokkal... Heartet is hoztam, de ő valahol elveszett a kaja pultnál.
-Pfuu, csak én foghatok ki magamnak egy olyan exeedet aki ennyire imád mindent össze enni... Na jó, megyek megkeresem. Az esti futásomnak már lőttek, hála annak az ostoba Salamandrának...
-Már most megbocsájtottál neki-vágta közbe Rea.
-Nem, még nem egészen. Na gyerünk Nira! A mancsaid futásra várnak, és...
-Megállj kiskutya!-mondta Rea és elkapta az éppen átalakuló nővére lompos farkát.- Nem rohangálhatsz folyton el!
-Ezzel egyetértek-mondta Makarov.
-Egy, farkaskutya vagyok nem kiskutya, kettő szerintem mindjárt elengedsz te magadtól is.
-Na persze...
-Fogadok három csokiba, hogy igen.
-Fogadok, hogy nem-mondta Reila határozottan.
-Vesztettél-mondta Nira vigyorogva.
-Nem hiszem el. Régen Csillag volt, ki visszafogta Szikrát, ma meg már Szikra fogja Csillagot? Milyen világ ez?
Reila kővé válva hagyta, hogy nővére farka kicsússzon az ujjai közül, majd lassan megfordult.
-Mondtam, hogy vesztettél-mondta Nira és elugrott a lány útjából.
-Nii-san!-sikította Reila, majd az éppen hozzánk érő Laxus nyakába ugrott.
-Hohó csak óvatosan húgi... Na és a másik? Mi van te nem is üdvözölsz Ni?
-Jó újra látni. Laxus Nii-san.