Reila
Nira előttem állt, és mereve elzárt Laxus-Gray vitájától. Bár fizikailag nem tudtam ott leni elég volt rájuk néznem, hogy úgy érezzem két tűz közé kerültem. Gray úgy állt a hotelszoba közepén, mint aki bármelyik pillanatban képes neki rontani Laxusnak, de ez fordítva is igaz volt.
-Még is mi a fenét képzeltél magadról?-üvöltötte Nii-san.-Csak tizenhat éves! Legalább életedben először gondolkodhattál volna mielőtt cselekszel!
-Azt hiszed nem gondolkodtam el a történteken! Azt hiszed csak úgy cserben hagynám! Szerinted csak te akarsz megölni engem amiért olyan idióta voltam, hogy nem vigyáztam? Azonban jó lenne ha te is gondolkodnál egy kicsit mielőtt mindennek lehordanál!
-Mire akarsz utalni?
-Szerinted mégis mit gondolnak rólad az emberek? Láttam, ahogy mosolyogva néztek rátok!
-Mi bajod van?
-Az, hogy úgy ölelgeted Csicsit mintha a párod lenne! Az emberek mind azt hiszik, hogy egy pár vagytok! Sokkal jobban elfogadnak téged párjának mint engem, pedig én lennék a barátja, nem te! Reila elvileg az én gyerekem hordja a szíve alatt nem a tied, még is úgy raktad a tenyered, mintha tudat alatt megakarnád védeni a babát! Ami igazán bosszant, hogy én nem ölelhetem, csak úgy át, te viszont igen. Szerinted mennyire rossz érzés ez?
Laxus nem mert szólni egy szót se. Eddig bele se gondolt, hogy egy párnak titulálnak minket. Hasamra szorítottam a kezem. Kis bajkeverőm óvatosan rúgott egyet, mintha tudná, hogy korábbi mozdulata mekkora galibát okozott.
Párom és unokatestvérem mereven nézték egymást. Mindketten ugrásra készen álltak. Végül Laxus engedett először a tartásán. Keze ökölbe szorult, majd megint kiengedte. Nira tartása is lazult kicsit, de továbbra is előttem állt.
"Szerintem Grayhez menj. Most neki nagyobb lelki támogatásra van szüksége, mint Nii-sannak"-mondta gondolatba.
-Ha valaha is megbántod, vagy miattad sír. Én megöllek-mondta fenyegetően Laxus.
Nővérem csak erre a kijelentésére állt arrább. Még egy pillanatig haboztam, majd Grayhez mentem ahogy nővérem kérte. Ő csak mereven rám nézett, majd finoman magához húzott. Pocaklakom vidám mozgolódásba kezdett, jelezve, hogy ő is megkönnyebbült az apja közelségétől.
Nira
Laxus még mindig idegesen nézte Reáékat. Tudtam, hogy aggódik érte, de nem tudott ő se mit csinálni. Mellé léptem, majd megérintettem a vállát. Komoly arccal felém nézett. Nem volt benne semmi vádlás, csak kérdés.
-Hogy van, hogy az életed oda adnád érte, de nem tudtad megvédeni ettől a hülye gyerektől?
-Nii-san egy nő szívének nem parancsolhatsz. Amit ebben a helyzetben tudsz csinálni az, az , hogy figyeled őket, és ha baj van akkor ott vagy nekik.
-Te is ezt csinálod?
-Lassan tizenkét éve. Nem tudsz mit csinálni. Ha Rea nem akarta eldobni a babát nem tudod befolyásolni a döntését...
Megfordultam, hogy elmenjek átöltözni, de ekkor elkapta a derekam.
-Ugye nem vagy terhes?-kérdezte komolyan.
-Nem, de ha teherbe esnék is valószínűleg nem tartanám meg. Nem férne bele az anyaság az imidzsembe-mondtam mosolyogva.-Meg aztán itt a húgom. Elég volt róla gondoskodnom gyerek fejjel. Tudom, hogy nem lennék jó anya.
-Én ezzel vitába szállnék-mondta Laxus, majd elengedett.
Csak mosolyogtam, de nem akartam vele vitába szállni. Ahogy felnéztem tekintetem találkozott Natsuéval. A fiú az ajtóban állt, mint aki nemrég ért oda. Gondolatai elárulták, hogy nem esett jól neki amit mondtam.
"Ne is álmodj róla Salamandra! Nem fogok teherbe esni, csak azért hogy magam mellett tartsalak"-mondtam gondolatban neki.
"Nem mostanában fogsz megbocsájtani a felelőtlen kijelentésem miatt?"
-Örülj ha megbocsájtok egyáltalán valaha-súgtam, ahogy elléptem mellette.
Aznap este kint aludtam a szabadban. Nem volt kedvem a hotelba lenni. Itt legalább csend volt és béke. Mindenki gondolatától távol lenni. Ez kellet nekem. Éjfél körül azonban egy apró gondolat foszlány még is felébresztett. Apró bizonytalan gondolat volt.
"Nira-chan merre vagy?"-kérdezte apró kis exeedem bizonytalanul.
Éppen fölöttem szált el, így elkaptam farkincáját, és vissza húztam magamhoz.
-Nira-chan! Meg ijesztettél!-morogta, de bevackolta magát a mancsaim közé.
-Bocsánat. Nem számítottam rá, hogy ki jössz-mondtam halkan.
-Hoztam neked kaját. Nem vacsiztál gondoltam éhes vagy-mondta és elér rakott egy szendvicset.
Finoman megböktem, mire kicsomagolta. Két szelet kenyér közé rengeteg minden volt bezsúfolva. Sajt,rántott hús, rántott hal, saláta, paradicsom és még egy csomó minden amit szeretek. Mivel szép sorjában jöttek rögtön tudtam, hogy Heart nagy gonddal készítette el nekem. Ezt persze a majonézben lévő mancsnyomok is igazolták.
-Köszönöm-mondtam, miközben vissza változtam.
Óvatosan ketté vágtam a szendvicset, majd a felét felé nyújtottam. Persze mentegetőzött, hogy nem kér, de nagyon jól tudtam, hogy ő mindig éhes. Sejtésem beigazolódott. Heart vidáman neki állt az ő felének. Csak néztem magam elé miközben csendesen ettünk. Miután megettem az én részem, vissza változtam és Heart köré tekertem a farkam. Még mindig fagyosak voltak az éjszakák, pedig a hó már elolvadt. Február elején jártunk.
Az éjszakák alig észrevehetően rövidültek, de ennek ellenére nem melegedett az idő. Felnéztem a csillagos égre, majd megborzongtam, mikor bele gondoltam, hogy mi vár rám másnap.
A reggel túl korán jött el. Nagyapa már várt rám a hotelszobában. Húgom ott ült a kanapén Gray és Laxus között.
-Öltözz át és lassan induljunk-mondta Makarov szelíden.
-Egy pillanat és jövök-mondtam, ahogy felvettem a táskám.
Bevonultam a fürdőbe, majd felvettem a zsoldos egyenruhámat. amin a családom címere is rajta volt. Bár könnyű vászonnak tűnt, igazából sárkánypikkelyből szőtt anyag volt. Mágia és kard fegyver nem fogott rajta, mert lepergette ezeket magáról. A kar- és lábvédő részekben külön fény szálat vezettek, csak, hogy a külseje vágjon a közelharcokban.
A csizma puha bőrből készült, mely nem törte fel a lában, de még is jól tartotta a bokám, annak ellenére, hogy egy tör simán befért. Mindkét csizmába a lábamra erősítettem a tokot, majd a rövid hegyű, de annál élesebb késeket bele helyeztem. Külön tetszett, hogy egy fegyvertartó öv is tartozott a ruházathoz. Átfűztem a kardom hüvelyét a kijelölt részen, majd beleraktam a fegyvert is. A kis oldaltáskába egyéb apró vágó fegyvert tettem be.
Húztam még egy kicsit a fűzőmön, majd egy apró szalaggal felkötöttem a hajam. Óvatosan kontyba rendeztem, majd egy hajtűvel feltűztem, vigyázva nehogy megvágjam maga vele.Hát igen a zsoldosok még a hajtűből is fegyvert tudnak csinálni.
-Hú-nyögött fel Natsu mikor kimentem a szobába.
-Az nem kifejezés-nyelt nagyot Laxus is.
-Viselkedjetek! Salamandra te azért, mert most nem érdekelsz, Nii-san te meg alapból!-dorgáltam őket.
-Bocs Csillag. Kövezz meg érte, de én is férfiból vagyok. Bármily furcsa azért nekem is feltűnik, hogy elég komoly női vonásokat szedtél fel az évek alatt-mondta zavartan, mire vállon boxoltam.
-Hagyjátok abba!-szólt ránk nagyapa mikor komoly birkózásba kezdtünk volna.
Kelletlenül hátrább léptem, de azért gondolatban biztosítottam Laxust, hogy erre még vissza térünk. Rea csak a szemét forgatta. Kelletlenül követtem nagyapát a gyűlés helyszínére. Úgy tettem mint aki nincs tudatában, hogy mit gondolnak róla az emberek. Sokan megnéztek minket, és nagyon sokan voltak akik rossz szemmel nézték, hogy a Fairy Tail mesterét egy zsoldos kíséri aki ráadásul a céh jelét is magán viselte.
-Megleszel Csillag?-kérdezte a mester mire bólintottam.
-Volt már ennél rosszabb is amit kaptam. Az biztos, hogy ha alkalmam adódik igyekszem megváltoztatni a véleményüket a zsoldosokról.
Makarov csak bólintott, majd elfoglalta helyét a tanács asztalánál. Ott álltam a háta mögött, és csak figyeltem ahogy a céhmesterek sorra jönnek be a terembe. Mind régi ismerősként köszöntötték, de engem idegenként mértek végig. Nem haragudtam volna érte, ha nem úgy kezdik az ülésezést, hogy megkérik a nagyapámat, hogy mondja el, miért van mellette egy zsoldos.
-Niranu Tiara Dimond az unokám, és egyben a Dimond Klán következő vezetője. Azért hoztam magammal, hogy tanuljon.
-Ha igazán tanulni akarna akkor felhagyna a zsoldos létformával-szólalt meg valamelyik férfi.
Kihúztam magam, de nem szóltam semmit.
-Niranu nem azért van itt, hogy bajt keverjen...-kezdte, de egy másik mester közbe szólt.
-Persze biztos arra számít, hogy, majd jó sok pénzt fizetünk neki amiért eljött. Abban biztos lehetsz, hogy a céhem nem fog neki fizetni.
-Ja ezzel szerintem mind egyet értünk-szólalt meg egy másik mester.
Össze húztam a szemem. Makarovon kívül még kettő volt aki nem gondolt arra, hogy milyen alávaló vagyok, csak mert zsoldosnak születtem. Továbbá akadt még egy személy aki elgondolkodott rajta, hogy vajon tényleg olyan vagyok e mint a legtöbb zsoldos. Mereven Sting szemébe néztem, mire elfordult. Remek szóval inkább hajaz ő is a többség gondolkodására. Arrogáns bunkó.
-Makarov mit akartál azzal elérni, hogy ide hozod?
-Hogy jobban megismerjétek a zsoldosokat. Tudom az a kevés akivel eddig találkoztatok nem tett jó benyomást, de az ő klánja más...
-Csak azért mondod, mert az unokád... Dimond? Hm Ez a család nem halt még ki?-kérdezte valaki gúnyosan.
A kezem ökölbe szorult, de nem feleltem. Vártam, hogy Makarov mit felel, de ő bölcsen elzárta a gondolatait.
-Makarov ha valaki zsoldos akkor zsoldos. Önző érzéketlen banda az egész fajuk. A mágusok szégyenei. Csak a pénz és a hatalom érdekli őket. Alávaló hitvány faj...
-Hogy mondja?-kérdeztem halkan, mire csend lett a teremben.
Makarov átnézett a válla felett, de nem szólt. Feszült volt és inkább amiatt aggódott, hogy ha robbanok akkor nem sokan maradnak életben a jelenlévők közül.
-Biztos én vagyok az alávaló, miközben önök közül legalább négyen azon gondolkodnak, hogy vajon mennyi pénzért volnék hajlandó lefeküdni velük. További kettőt tudnék mondani aki azon agyal, hogy vajon mennyit kellene azért fizetnie, hogy megöljem a zsoldosokat.
Csend fogadta szavaimat, mire vigyor jelent meg a számon.
-Hoppá. Úgy látom szinte senki nem tudta önök közül, hogy a zsoldosok olvasnak a gondolatokban. Nos hadd közöljek valamit!-a mellkasomra mutattam a hüvelyk ujjammal, közben még jobban kihúztam magam.-Nekem is vannak érzéseim. Nem vagyok se kúrva se robot! Csak a tisztán látás kedvéjért! Ne keverjenek minket össze azokkal akik Sötét Zsoldosokká váltak! Ők pénz nélkül is megölik azokat a zsoldosokat, akik betartják a törvényeinket. Elismerem, hogy legtöbbször kemény pénzt kapunk a munkánkért, de éppen úgy megdolgozunk érte mint maguk!
-Na és mi van azzal, hogy félévente pénzt szedtek a környező céhektől csak azért, hogy biztosítsátok a békét?-kérdezte feszülten Sting.
-Az én klánom soha nem kérne olyasmiért pénzt, hogy fenntartsuk a békét. A Dimond klán mindig is arra törekedett, hogy a környezetében nyugalom legyen, és ezért mindent megtesz, fizetség nélkül.
-NA és mond szerinted normális az, hogy egy klánvezér azzal fenyegetőzik, hogy megtámadja a céhet, ha nem fizetünk neki?
Döbbenten hallgattam. Sajnos erről már én is hallottam, de nem akartam hinni a kósza híreknek. Azonban csak egy Klánvezérre tudtam gondolni ilyen témában.
-Utána járok ennek a dolognak és beszélek azzal a klánvezetővel-mondtam határozottan.
-Szerintem Makarovon kívül egy céhmester se fog kérni a zsoldosok segítségéből-mondta az egyik férfi.
Tudtam, ideje lépnem. Még egyszer körbenéztem a mestreken. Utoljára a nagyapámra néztem. Fájdalom és aggodalom tükröződött a szemében.
-Vissza megyek a többiekhez-mondtam, majd merev háttal az ajtó felé indultam.
Miközben becsukták mögöttem az ajtót megfogadtam, hogy utoljára aláztak meg nyilvánosan. Össze szorítottam a kezem, majd megálltam az udvaron. Felettem egy sas szállt el. Követtem a tekintetemmel, miközben irigykedve néztem. Neki megadatott a szabadság ami nekem nem. Ő oda ment ahova akart.
Észre se vettem mikor rogytam le a földre. Csak arra eszméltem fel, hogy egy erőteljes, markáns kéz nyúl felém és felhúz onnan. Tekintetem találkozott a férfiéval. Valahonnan ismerős volt, de nem ugrott be honnan, míg meg nem szólalt.
-Ha továbbra is hagyod, hogy mások véleménye össze törjön akkor nem sokáig maradsz életben ! Dimond vagy!-mondta,majd elindult az erdő felé.
Mielőtt bement volna még vissza nézett. Remegve álltam ott és nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy az a férfi segített fel, aki alig egy hónapja kis híján megölt. Még is mit akar? Fenyegetésnek szánta amit mondott, vagy tanácsnak? Ki ő?
