Régi új veszély

Levy

Minden vissza tért a normális kerékvágásba. Azaz talán még jobb is lett. Nira és Reila kapcsolata erősebb lett mint valaha és nem telt el úgy nap, hogy egy órát nem edzettek volna. Néha a szüleik is besegítettek. Ilyenkor Nira mindig feszes háttal állt neki az edzéseknek.

Úgy tűnt csak az apjukat érdekli, hogy a lánya Sárkány mester képességgel rendelkezik. Ő igyekezett segíteni Nirának kitapasztalni az erejét, több kevesebb sikerrel. Azonban az nagyon is szembetűnő volt, hogy főleg Reilával foglalkoznak.

A két lányt azonban nem zavarta ez. Mondjuk azért láttam, hogy Rea kerüli a szüleit. Ami a fiatalabb zsoldost lány illette, egyre gyakrabban fordult elő, hogy reggel csak a nővére várt az ajtómban, ő maga, meg a céhben csatlakozott hozzánk, persze Gray társaságában. Egy szóval minden rendben volt a céhben.

-Min álmodozol ennyire hercegnő?-kérdezte Nira vigyorogva.
-Mintha nem tudnád-vágtam vissza, mire nyelvet öltött rám.

Amióta újra a teljes ereje felett kontrollja volt néha nagyon kibírhatatlan tudott lenni az enyhe pimaszságával. Hát igen ez is megváltozott. Nira pimaszabb, Reila meg mosolygósabb lett. Na meg a külön edzéseik is mások lettek.

-Még mindig nem tanulta meg, hogy ne így köszöntsön korán reggel?-sóhajtotta a lány, majd a hajába túrt.

Szét se kellett néznem, hogy tudjam kiről beszél. A következő pillanatban laza mozdulattal hátra csapta az öklét, mire Natsu megint bele rohant a kezébe.

-Már három napja ezt csinálod. Miért nem találsz ki valami jobbat-mondta szembefordulva a fiúval aki az állkapcsát masszírozta.

-Lehet mazochista vagyok. Ma erősebbet ütöttél-mondta panaszosan a fiú.

Nira a szemét forgatta, majd vissza fordult felém. A következő pillanatban Natsu elkapta a derekát és lerántotta. A zsoldos lány azonban nem hagyta ennyiben.

-Már megint verekedéssel kezdik a napot?-kérdezte Makarov mosolyogva, amikor leültem a pult mellé.

-Dragneel soha nem tanul a hibáiból... És már megint veszteni fog...

Gajeel nevetve nézett Natsuék után. Mikor Natsu így támad a lányra, annak mindig az lesz a vége, hogy Nira kikergeti a városból, és jól megfuttatja.

-Majd be nő a feje lágya-jegyeztem meg, reménykedve a lehetetlenben.

Gray valami nagyon nagy hülyeséget súgott Reila fülébe, mire az erőből rácsapott a karjára. Nira csak a szemét forgatta ezen, közben elnézett a fejük felett. Követtem a tekintetemmel az övét és megláttam a mester, aki szerény csoportunkhoz tartott.

"-Bármit is mond kérlek találj ki valamilyen kifogást, hogy miért nem engeded meg, hogy Reila a fiúkkal menjen."-hallottam Nira hangját a fejemben.

Nem volt időm megkérdezni, hogy mire gondol hiszen ekkor a mester mellénk ért.

-Gray Natsu volna egy küldetésem számotokra-mondta a mester és én rögtön tudtam mire mondta Nira, amit mondott.

-Mehetek velük?-kérdezte Reila Gray vállára hajtva a fejét.

-Nem!-vágtam rá rögtön a mesterrel.

A lány rám nézett. Nagy kék szemei könyörögtek, de én most nem hatódtam meg.

-Nem mehetsz!-mondtam határozottan.

-Kérlek hercegnő!

-Nem! Az nem járja, hogy mindig a nővéredre hagysz engem! Mellesleg edzened is kell, mivel akárhogy számolom öt évet kell bepótolnod!-kimondtam ami bennem volt.

Lehet túl szigorú lettem vele,de ez volt az igazság. Könyörgöm két zsoldosom körül, csak az egyik van velem mindig a másik az utóbbi időben szinte teljesen eltűnik mellőlem. Ez nem járja. Sokat mondó pillantással néztem rá, mire ő lebiggyesztette az ajkait.

"-Köszönöm, de nem gondoltam, hogy ennyire a szíveden viseled azt, hogy egyedül vagyok veled."

Na persze. Nem olvas eleget a gondolataimban.

-Tényleg nem jöhet velünk?-kérdezte Gray a mestertől.

-Parancsot kaptam és ha nem akarok sötét zsoldossá válni akkor maradnom kell-mondta a lány.

Hűha ezért nem leszek a szíve csücske. Gray elszontyolodott, de azért szó nélkül indult Natsu után. Még egyszer megcsókolta a fiatal zsoldost, majd kiment az ajtón. Reila szeme izzott, de éreztem, hogy haragja nem nekem szól.

-Ez a te műved!-csapott erőből a nővére felé, de az csak megfogta a kezét és rá nézett.

-Igen... Remélem nem kell mondanom, hogy amíg nem leszel zsoldossá avatva nem mehetsz nélkülem semmilyen küldetésre.

-De igen is mehetnék, ha nem lennél ilyen aggódó!

-Nem drága húgom nem mehetnél egyedül küldetésre.

-De igen! Megtudom védeni magam!

Nira váratlanul felpattant, majd egy gyors lendülettel a húga háta mögött termett és hátracsavarva annak kezét, az asztallapra nyomta a lányt.

-Biztos vagy benne? Engem ismersz és még így is megleptelek. Nem vagy elég gyors és nem vagy elég képzett-mondta.

-Engedj el!-mondta Reila.

-Biztos? Szerintem rád férne egy jó nagy edzés! Mi az első lecke amit zsoldostanítványként megtanulunk?-kérdezte Nira.

-Engedj el!

-Nem jó válasz-mondta és még jobban az asztallapnak nyomta a lányt.

Reila küszködött, de nem tudott válasszal szolgálni.

-Nira enged el!-mondtam határozottan.

A lány elengedte a húgát, de amikor az fel állt és megfordult a nővére kardjával találta szembe magát. Nira a szíve fölé tartotta a pengét. Nagyon megijedtem, hogy nem remeg a keze és a tekintete jég hideg. Úgy tűnt Reiát is megrémíti a látvány, mert megmarkolta az aszal lapját és úgy nézett rá.

-Nos Reila?-kérdezte Nira metszőn hideg hangon.

-Nem emlékszem rá...

Nira finoman elhúzta a kardját a húga előtt mire annak ruhája megszakadt. Ezután vissza rakta a pengét a lány mellkasához.

-Első szabály amit ezek szerint nem elégé tanítottam meg veled. A tanítvány és mentora együtt legyőzhetetlen, de külön a biztos halál vár rájuk. Vagyis ha szétszakítanak egy mentort és a tanítványát úgy le lehet győzni őket. Második szabály?

-A tanítvány túl éli a mentora halálát, de a mentor nem éli túl ha a tanítvány hall meg...

-Nos kövezz meg érte ha nem akarok meghalni, csak mert te a pasiddal akarsz lenni. Harmadik szabály?

-A mentor megérzései kilencvenkilenc százalékban helytállók, így a tanítványnak kötelessége követni őt, még ha nem is ért vele egyet.

-Pontosan. Szóval ha azt mondom neked, hogy elsősorban azért kértem a hercegnőt, hogy parancsolja neked azt, hogy nem mehetsz, mert érzem, hogy valami rossz készül akkor nem kérdőjelezed meg a döntésem!

-Nem...kérdőjelezem meg...Hajnal Csillag-válaszolta Reila alázatosan.

A mozdulatot nem láttam, de a kard és a hüvely súrolódását halottam. Mire egyet pislantottam Nira kardja megint a helyén volt.

-Gyerünk edzeni-mondta az idősebb lány.

Rám nézett, majd elindult kifelé az udvarra. Reila nagyot nyelt, majd követte. Néhány perc múlva hangos csattanások jelezték, hogy a két lány keményen bele kezdett az edzésbe. Fények villództak az udvarban, és időnként hangos morgás is felhangzott. Ilyenkor Gajeel és Wendy megborzongott. A sárkányokhoz húzórészük elég hamar reagált Nira új képességére.

Hiszen már akkor érezték a vonzást amit a lány bocsájtott ki magából, amikor nem tudtuk, hogy Nira Sárkány mester képességekkel rendelkezik.

-Fura, hogy van köztünk valaki aki erősebb nálunk még is sárkány vér van az ereiben-mondta Gajeel és a vállamra hajtotta a fejét.

Hát igen. Egyet értettem vele.

***

Az eső esett odakint. Igaz csak a céh körül (hála Juviának), de a zsoldos lányokat ez nem igazán zavarta. Legalább is Nirát nem, hiszen ő kérte, hogy legen ilyen edzésük is. Az apjuk nem szólt bele, hogyan csépeli egymást a két lány. Kivételesen az anyjuk se panaszkodott amiatt, hogy a kicsi Reának valami baja lesz ha nem vigyázz a nővére.

Már egy hete, hogy a fiúk elmentek és a lányok szinte folyamatosan edzettek. Nira megérzése komolyan megrémített, főleg, hogy mind tudtuk, hogy helytálló volt. Aznap kaptunk egy fenyegető üzenetet, hogy Silver eljön a két lányért. Úgy tűnt a lányok felkeltették Gray apjának a figyelmét. A férfi biztos a fejébe vette, hogy megcsonkítja a Fairy Tailt amennyire lehet.

Én aggódtam a lányokért, de ők inkább egymásért aggódtak. Na meg persze Rea a párjáért is. A fiatalabb lány megfogadta, hogy ha Silver megint bántani akarja Grayt nem áll jót magáért. Ezért a szent céléért, még egy kiadós kimerültséget is képes volt bevállalni. Mondjuk ha Gajeelnek lenne ilyen apja én is megtenném érte.

Felnéztem Gajeelre, majd valamiért átkaroltam a nyakát és hozzá bújtam.

-Baj van kicsim?-kérdezte, miközben átfogta a derekam.

-Csak gondolkodom... Jó , hogy neked nincs ilyen örült apád mint Graynek-mondtam, majd lehúztam magamhoz, hogy megcsókoljam.

Mentor és Tanítványa

Levy

Kimerülten rogytam le a földre. minden erőm kivette a több napos séta, ráadásul ahogy közeledtünk a hegy felé a sárkány üvöltése is erősebb lett. A hegy lábánál, már nagyon hangos volt, de sajnos nem állhattam ott meg, hogy befogjam a fülem.

Váratlanul egy energia fal lökte hátra az elől haladó Reilát, aki így kis híján leesett a hegyről. Ha Juvia nem kapja el egy vízbuborékkal biztos össze zúzta volna magát odalent.

-Juvia nem hagyja, hogy megint megsérülj-mondta a lány, majd óvatosan Gray mellé navigálta Reilát.

-Jól vagy?-kérdezte Gray aggódva és közben a karjába kapta Reilát.

-Igen... Köszönöm Juvia-mondta a lány halkan.

-Ne köszönd... Juvia, csak törleszti a bűneit... Juvia megígérte Nira-sannak, hogy vigyáz Reila-sanra, ha ő nincs mellette.

Reila megdermedt, majd lehajtotta a fejét.

-Jellemző a nővéremre...Mindig azt lesi, hogy engem, hogy tudna megvédeni... Azért köszönöm.

Reila kibontakozott Gray öleléséből, de előtte arcon csókolta a fiút. Most már óvatosabban közelítette meg a barlang bejáratát, és csak a bottal nyúlt annak szájához. A rúnák felizzottak és a következő pillanatban bot hátra rúgott, kirántva ezzel a lány vállát.

Reila olyasmit csinált amit még soha nem hallottam tőle. Szitkozódott, de valami egészen más nyelven. Fájdalmasan fogta a vállát és dühösen nézte a bejáratott.

-Reila-chan....

A zsoldos a fiatal sárkány ölő felé fordult. Biztos látta mit akarhat a kislány, mert minden szó nélkül letérdelt és hagyta, hogy az meggyógyítsa. A szokásosnál sokkal tovább tartott Wendynek a művelet és nagyon ki is merült.

-Mágia nélkül nem jutunk be, de mágia mentesen sem... Áh miért nem figyeltem amikor Nee-chan ezekről a pajzsokról tanított?-kérdezte, majd lerogyott a földre, pont mellém.

Ahogy ő le ült mindenki jobbnak látta lepihenni. Gajeel közvetlenül a hátam mögé ült. A többiek elhelyezkedésén nem lepődtem meg. Gray Reila mellé telepedett le, Erza és Juvia nem messze tőlük. Wendy és az exeeddek egy kis kiemelkedésre ültek le. Csak Natsu maradt állva és nagyon óvatosan szaglászott a barlang körül.

-Nira bent van-súgta végül és a barlang szája elé ült.

-Eddig is sejtettük-mondta mormogós párom.

Natsu olyan merev tartással ült ott, hogy azt még Rea is megirigyelhette volna. Nem csinált mást csak hallgatózott és néha nagyon kicsivel közelebb ült a bejárathoz.

Reila törökülésbe ült, majd kihúzta magát és kezeit úgy rakta a térdeire, hogy a tenyerei felfelé nézzenek. Lehunyta a szemét és jó néhányszor kifújta a levegőt, majd jó mélyen megint be szívta. Nem akartam elhinni amit látod, pedig azt csinálta. Meditált, bár nem adott ki fura hangokat, mint ahogyan sokan elkövetik azt a hibát.

Nagyon sokáig nem történt semmi, majd váratlanul a csendbe megint bele hasított a sárkány vad üvöltése. Rémülten kaptam a fülemhez a kezem. Az egész hegy beleremegett ebbe a kiáltásba. Nagyon rossz előérzetem támadt, mert nem csak, az volt a furcsa, hogy naplemente után soha nem hallottuk a kiáltást, hanem az is, hogy a nyomában fájdalom költözött Gajellék szemébe.

-Mi a fene történt?-kérdezte végül Erza, mert őt is aggasztotta a sárkányölők viselkedése.

Nira

A testem eddig bírta. Amikor utoljára bekapcsolta a gépet éreztem, hogy valami végleg elszakad bennem, de tartottam magam. Ha kell meghalok, de nem hagyom, hogy elvegye a mágiámat. Erőtlenül lógtam a bilincsekben. Sajnos hiába törtem össze még olt bennem életerő és így csak ott csüngtem.

-Uram...-halottam egy idegen férfi hangját.

-Mond!

-Nem akarok beleszólni, de a lány nem fogja megélni a reggelt...

-Azt hiszed nem tudom?!-csattant fel a névtelen.-A ribanc nem volt hajlandó ideadni az erejét, de most már mindegy...

Hangos robaj szakította félbe a beszédét. Csodálkoztam is rajta, hogy még egyáltalán hallok hiszen, már a szemem nem bírtam kinyitni olyan gyenge voltam. Csak a hallásomnak köszönhetően éreztem, hogy rohanó léptek haladnak felénk.

Levy

A három sárkányölő ereje egyszerre csapódott a védőfalba aminek köszönhetően az megadta magát. Nem tétováztunk, csak rohantunk befelé. Reila ment elől és aki az utunkba került az gyorsan a túlvilágra küldte a botja egy ütésével. Hamarosan egy szabályosan kivágott folyosón szaladtunk, majd egy hatalmas ajtó került az utunkba. Natsu és Gajeel egyszerre bombázták meg, mire az tokostul kiszakadt a helyéből. Berohantunk, de rögtön utána meg is torpantunk, mert Rea döbbenten állt meg.

-Nézzenek oda kit látnak szemeim... Reila Dimond!...Oh Gajeel és Juvia is veled vannak? Milyen kellemes meglepetés-mondta egy férfi.

Gajeel torkából morgás tört fell, majd védelmezőn elém állt.

-Te rohadék! Hol a nővérem!-kérdezte Reila és fogást váltott a boton.

-Valószínűleg mostanra meghalt-mondta a férfi vigyorogva.

Mind döbbenten néztünk rá.

-Nem halt meg!-mondta dacosan a lány, bár a hangja remegett.

-Tény hogy nagyon erős volt, de mostanra minden ereje elhagyta már-mondta a férfi nagyobb vigyorral a száján.

-Nem elég neked egy sárkány ereje? Miért kell neked még a Dimond lányé is?-kérdezte Gajeel.

-Sárkány? Nincs egy sárkány ... Hacsak nem egy sárkány mágusra gondolsz-mondta elgondolkodva és oldalra fordította a fejét.

Arca látszólag ráncba szaladt és valamit nagyon nézett a háta mögött.

-Az utolsó sárkány mester háromszáz éve meghalt apám dédapja személyében. Azóta nem reinkarnálódott ez a képesség senkiben sem-mondta Reila.

-Meglehet, de ha a tény amire most rá jöttem igaz, akkor még... Kapcsoljátok be a gépet!

-De uram már halott nem tudja kinyerni belőle az...

-Csináld amit mondtam, vagy te leszel a következő!-üvöltötte a férfi.

Egyik szolgálója oda ment egy géphez, majd megnyomott rajta egy gombot. Néhány másodpercnyi zúgás után az a rémisztő üvöltés felharsant.

-Van még benne élet, hiszen ő egy sárkány mester!-mondta a férfi boldogan és megfordult.

A termet a sárkány hangja töltötte meg, de nem volt egy sárkány sem a géphez kapcsolva. Elborzadva láttam, hogy a férfi mögött pecsétkővel borított bilincseken Nira vergődött, és az ő torkából törtek elő a hangok.

-Enged el!-sikította Reila.

A férfi azonban nem foglalkozott vele, csak nézte ahogy a lány meg meg rándult. Nira szájából vér folyt ki és ahogy egyre nehezebben vette a levegőt az a gyanúmat keltette, hogy belsővérzése van, méghozzá nem is kevés. Csak álltam ott miközben a pokol elszabadult.

Reila a Névtelenre vetette magát, ahogy a sárkányölők is. Mi kicsit későn kapcsoltunk. Erza és Juvia megtisztították Gray előtt a terepet aki, így lekapcsolta a gépet, én meg Nirához rohantam. Minden mágiával igyekeztem levenni a bilincseket, de semmi eredménye nem volt. Közben a többiek vadul küszködtek. Rea bírta a legtovább a névtelennel. Gajeel és Wendy éppen akkor keltek fel a terem falától, amikor Natsu hozzájuk csapódott. Reila kegyetlenül püfölte ellenfelét. Erőt adott neki az a fajta szeretett, ami a nővéréhez kötötte. Én már a könnyeimmel küszködtem, amikor hirtelen jégszilánkok röppentek a bilincsekbe, megfagyasztva azt. Fém záporozott, ahogy az engedett a jég szorításának, Nira meg erőtlenül előre bicsaklott egyenesen a karomba. Megakartam köszönni Graynek, hogy segített, de amikor oldalra fordultam a torkomra fagyott a szó.

Reila körül ciklonhoz hasonló szél kavargott elemelve a haját a tarkójától. Kezén egy gyémánt formájú jel kéken ragyogott fel, pont ugyan akkor amikor Nira kezén vörösen. Döbbenten néztem egyik lányról a másikra. Reila körül a szélbe levélformájú jégszilánkok keveredtek, majd a lány következő botlendítésénél a férfi felé vették útjukat. Látszólag a lány fel se fogta mi zajlott le, mert amint a férfi nem figyelt rá, oda szaladt hozzánk.

-Nee-chan!-mondta szinte hisztérikusan.

Bal kezével megfogta a nővére kezét, mire mind a két gyémánt forma fel izzott bár ő mintha ezt nem vette volna észre.

-Nira!... Nyisd ki a szemed és mond, hogy bolond voltam amiért ide jöttem... Mond, hogy haragszol rám, mert szinte elfelejtettelek...Nee-chan!.. Ne... ne hagyj itt kérlek.

Nira nem válaszolt hiába szólongatta a húga. Reila arcán könnyek folytak végig, majd a nővérére borulva hangos zokogás tört fel belőle. A ciklon megint megjelent körülötte, így kénytelen voltam Nira másik oldalára menni, ha nem akartam, hogy elérjen a szél amiben a jégszilánkok voltak. A fiatal lány tényleg nem volt tudatában, hogy a harag, a keserűség és a nővére összetört testének látványa vissza hoszta az erejét, ami most szabadon tombolni kezdett kettejük körül.

Nira

Éreztem. Ez volt az első tiszta és ép gondolatom, miután a férfi megint rám kapcsolta a gépet. Előtte még hallottam a barátaim és a húgom hangját, de utána már nem éreztem, csak a kínt. Most is érezte, de ez más volt. Éreztem Reila kezét a kezemen, hogy a családi jelünk felizzik, pont mikor a tanítványommá fogadtam. Éreztem a föld remegését, ahogy körülöttünk zajlott a csata, de azt is tisztán éreztem, hogy  jeges szél kavarog körülöttünk. Éreztem ahogy a húgom a mellkasomon fekszik és zokog. Könnyei nyomán tűz kezdett el éledni bennem, majd elindult a teljes testemben.

Lassan minden erem megtöltötte és amikor, már úgy éreztem, hogy elindul a szívem felé rájöttem, hogy a tűz begyógyította a belső sérüléseim. A nyomában nem maradt más csak színtiszta energia. Olyan mértékű amit legalább őt éve nem éreztem. A mágiám újra a kontrollom alá került, ráadásul újfajta érzés is került bele. Soha nem éreztem ehhez fogható erőt. Nyers volt és nagyon erős, de a lényem egy olyan részéből tört utat magának, amit eddig nem is tudtam, hogy van, még is az én részem volt.

Hallásom kiélesedett, ahogy a szaglásom és a tapintásom is. A tüdőm hirtelen megtelt levegővel és én öt év után először, nem sima levegőt vettem magamhoz hanem az ősi mágiától hemzsegő levegőt szívtam be. Csak ekkor tudatosult benne, hogy Reila elkezdett meggyógyítani,a minek az lett az eredménye, hogy eltörölte belőlem az őt év kínt és szenvedést, amit az okozott, hogy ő elvesztette az erejét.

Éreztem a haragját, a keserűségét, bánatát és szeretetét, amit mind összegyűjtve magához tudta szólítani elvesztett mágiáját. Amint az ő teste reagált az elvesztett ismerősökre nálam is reagált a mágiám. Megszűnt az a kapocs ami belőlem táplálta a húgom, de újra ott volt a Mentor és Tanítványa kapcsa épen és erősen. Igaz eddig is ez tartotta életben őt, de most már megint újra a régi volt.

Az érzékeim nem csak eddig élesedtek ki. Megéreztem a pillanatot mikor lőttek felénk egy ártást. Nem kellett hozzá Levy sikolya,se a fiúk kiabálása. Felemeltem szabad kezem és abban a pillanatban, hogy kinyitottam a szemem egy pajzsot vontam magunk köré. Az átok nagy csattanással csapódott le róla, ami végre eljutott a húgomig, aki így rám nézett.

-Hello Szikra-mondtam mosolyogva.

-Nee-chan-suttogta Reila döbbenten, majd a nyakamba borult megint-Azt hitem meghaltál... Azt hitem elveszítelek és...

-Nyugi van... Amíg az én kis tanítványom ereje meggyógyít nem halok meg.

Rea döbbenten nézett rám.

-Csitítsd a ciklont, mert különben kénytelen leszek átnevezni téged-nevetem, majd lendületből fel ültem.

Izmaim ropogtak, de csak, mert olyan sokáig voltam kikötve, hogy elgémberedtek. Levy döbbenten és könnynes szemmel nézett minket, Reila közben igyekezett vissza hívni a ciklonját. Második próbálkozásra sikerült is neki.

A névtelen kiabálására össze rezzent, majd felé fordult. A férfi őrjöngve nézett ránk, mire én csak szélesen elmosolyodtam.

-Nos bemutassuk neki, hogy milyen igazán erős Mentor-Tanítvány kapcsolata?-kérdeztem.

Reila lenézett a kezére, ami köröl szikrák pattogtak jelezve, hogy készen áll. Macska mód nyújtózkodtam, majd fel álltam. A barátaink még nem vették észre a változást. Reila fel állt, majd harciasan a kezébe vette a botot.

Gajeel megint a névtelenre támadt, de megint a falnál kötött ki, mire Levy felsikított és oda rohant hozzá, nem foglalkozva azzal, hogy a férfi akár meg is öleti. A névtelen rögtön célba is vette, de Reával már ugrottunk is rá.

Levy

Reila a semmiből termett ott mellettem és emelt fel egy jégfalat, amire a férfi csapása vágódót. A követkő pillanatban Nira már ott is volt és ököllel gyomron vágta a férfit. Vad morgás tört fel a torkából, majd vörös lángok csaptak fel körülötte. Döbbenten nézte ahogy a lángok magasba csapnak, majd ott egy sárkányt formálnak. Nem volt időm azonban ezen csodálkozni. Hóvihar kerekedett körülöttem és Rea körül, majd a lány nagy lendülettel kicsapta oldalra a botját, mire a jeges ciklon eltakarította a felénk tartó embereket.

-Na így sokkal jobb harcolni-mondta a lány.-Siess fel tartom őket!

Csak bólintani tudtam, majd végre oda tudtam rohanni Gajeelhez. Aggódva letérdeltem mellé, és ahogy tőlem telt segítettem neki felülni.

-Basszus ez fájt-mondta és megfogta a karom.-Emlékeztess, hogy egyik Diamond lányt se bosszantsam fel ezentúl-mondta.

Halovány nevetés tör fel belőlem, de igaza volt. Nira eddig is ijesztő olt, de most valami nagyon más volt rajta. Ereje majdnem a duplája erősséggel vágódott ellenfelébe, gyorsabb lett és pontosabb. Feltűnt, hogy bár egy jó ideje csépelik egymást a férfival még sem fárad, sőt mintha egyre jobban erősödne. Reila a hátát védte, de ő is elszántan harcolt. Most láttam csak, hogy mekkora különbség volt a két lány között. Látszott, hogy ki a tapasztaltabb és, hogy melyikük az erősebb zsoldos.

-Reila mosolyog-mondtam halkan.

-Nekik a harc az életük-mondta Gajeel.

A két lány váratlanul egyszerre támadt a férfira. Nira tűz sárkánya a falnak taszította, Reila meg jéggel oda szegezte.

-Tűnjetek el! Mi elbánunk vele!

Kiáltotta Nira. Erza és Juvia biccentett, majd elindult kifelé. Karon ragadták Grayt, aki addig Wendyt tartotta a karjában. A kislány ájultan hevert, mint egy rongybaba és alaposan megnehezítette a fiú támadásait, de ő nem tette le a földre. Az exeedek utánuk repültek. Natsu látszólag ellenkezni akart, de Nira szabályosan kitaszította az ajtón. Észre se vettem, hogy Gajeel és én is kifelé rohanunk, amíg közre nem fogtuk Natsut és a többiek után nem eredtünk.

Az éjszaka hideg volt és csípős, de mi szinte meg se éreztük. Csak rohantunk a hegyről lefelé. Egy nap volt a felfelé vezető út, de mindössze egy fél éjszakába telt míg leértünk. Azonban még itt se álltunk meg. Erza a lehető legtávolabb vezetett minket, be mélyen az erdőbe.

-Vissza... vissza kell mennünk... segíteni nekik-mondta Gray levegőért kapkodva.

Óvatosan le tette az időközben magához tért Wendyt, majd a térdére támaszkodott. Mind levegőért kapkodtunk. A földre rogytam, majd a mellkasomhoz kaptam. Egy ideje már nem éreztem, hogy a betegségem elő jött volna, de most rám tör a köhögés. Gajeel aggódva átfogott, de nem tudott megszólalni. Gray fel le kezdett járkálni. Natsu elhúzódott és csak figyelte a fiút. Wendy mindenki sebeit elkezdte begyógyítani. A nap magasan jár az égen,amikor hirtelen elhallgattak a hegy felől érkező zajok. Csend telepedett a környékre. Percekig nem hallatszott semmi, majd hirtelen egy kismadár jelent meg a fejünk felett és csicseregni kezdett. Mind néztük, ahogy ágról ágra ugrik. Az erdő más pontjain is madarak kezdtek csicseregni.

Az ő hangjukat csak egy valami nyomta el. Egy boldog farkas vonyítás. Mind a hang felé fordultunk. Néhány másodperc múlva egy hatalmas fekete farkas ugrott át minket, majd csúszva meg állt. Megrázta magát, mire vissza változott emberi alakjába.  Nira levegőért kapkod, de boldog mosollyal nézett szét rajtunk. A következő pillanatban egy mókus ugrott le a fáról, majd Grayre ugrott. Menet közben változott vissza Reáva, így a fiú hanyatt vágott a lány lendületétől.

-Na erre nem számítottál-mondta  Reila boldogan.

-Hát tényleg nem számítottam arra, hogy egy mókus alakjában rám veted magad-mondta a fiú átkarolva a derekát.

-Mindenki jól van?-kérdezte Nira miközben fel állt.

Nira

Jó volt újra a régi ismerős arcok között lenni. Reila int egy kis majom csimpaszkodott Graybe, miközben apró csókokkal borították be a másik arcát. Erza és Juvia Wendy mellett ültek és csak nézték őket. Juvia száján kiszaladt egy halovány sóhaj, de mikor rám nézett csak mosolygott. Gajeel és Levy szintén össze bújva nézték a húgomékat. Csak egy valaki hiányzott, de mikor egy erős tenyeret éreztem a hátamon mosolyogva fordultam felé.

-Szia-köszönt Natsu.

-Szia-mondtam, majd kicsit hátrább dőltem a tenyerének.

Nem mondott semmit se, csak közelebb állt hozzám és a mellkasát a hátamnak nyomta. Alig észre vehetően a kezemért nyúlt én meg minden gond nélkül megfogtam.Kék árny jelent meg az erdő szélén, mire oda kaptam a fejem. Minden izmom megmerevedett, amikor megláttam, hogy mi a forrás.

Percekig így álltam, mire végre Reila is észre vette akit én néztem.

-Kishu?-kérdezte döbbenten, mire a többiek is felé fordultak.

A halott fiú mosolyogva kilépett a fák mögül, majd megállt előttem néhány lépésre.

-Ideje vissza térnem a családomhoz-mondta mosolyogva, majd fel emelte a fejét.-Örülök, hogy tovább léptél.

Nem értettem mit akar mondani, de nem volt időm megkérdezni, mire utalt. Közelebb surrant, majd egy szellempuszit nyomott az arcomra.

-Vigyázz rá-mondta Natsunak, majd egy villanás kíséretében eltűnt.

-Akarom tudni, mire gondolt?-kérdezte a fiú mire felé fordultam.

Ahogy találkozott a tekintetünk megértettem. Én már nem szerettem Kishut. Csak mosolyogtam, majd halkan válaszoltam.

-Egy nap majd elmondom.

Út a pokolba

Nira

A fájdalom hulláma megint átszaladt rajtam, mire felsikítottam. Kezeim a magasba bokáim a földhöz szegezve volt lebilincselve. A bilincsek egy-egy vastag lánccal csatlakoztak a falhoz ott tovább egy géphez, amit arra hoztak létre, hogy elszívja az erőm. Már jó néhány napja kínzott a mocsok, de nem hagytam magam.

Minden mágiám a szívembe helyeztem és körbe vettem egy tűz burokkal, amit a gép nem tudott áttörni. A régi módszert alkalmaztam, amit a nagyapám tanított nekem nem sokkal a zsoldossá avatásom előtt. Azokra gondoltam akik miatt nem bukhattam el és akikre még vigyáznom kell majd az életben.  Azonban mivel a gép nem talált mágiát amit kiszívhatott volna belőlem egy idő után rá állt az életerőmre.

-Sikíthatsz. Előbb utóbb úgy is megadod magadnak. Mivel kell az erőd így nem foglak megölni, de ez a gép nem válogat, hogy mit szív el. Tisztában vagyok vele, hogy milyen amikor az életerőd szívja, úgy hogy légy jó zsoldos. Add át az erőd.

Lassan és elgyötörten felemeltem a fejem. A Névtelen ott állt mosolyogva a gép mellett és rám nézett. Harákoltam, majd vért köptem elé. Máskor megijedtem volna a vérem feketeségét látva, de most már nem aggasztott. Tudtam, hogy nem sok életenergiám maradt. Az elmúlt tíz év nem múlt el rajtam nyomtalanul, különösen az utóbbi öt év volt nehéz. Reila erejének elvesztése nagyon megviselt. Attól a perctől fogva, hogy nem volt benne mágia, az enyém nem csak zabolázatlan lett, de ketté is oszlott. Ővé lett minden olyan erőm ami életben tarthatta, nekem meg csak a saját életenergiám maradt és a védekező mágiáim. Az, hogy fekete vért köptem arra utalt, hogy a szervezetem hamarosan végleg feladja az életet és így Rea megkapja a maradék erőm.

-Nem adod fel igaz?-kérdezte a férfi, majd "véletlenül" rátenyerelt a gépezet gombjára.

A fájdalom megint végig szaladt az ereimen, majd hangos üvöltés keretén belül kitört belőlem.

Levy

Reila idegesen járkált fel alá a házban. Már senki nem akarta megállítani, miután Gray kapott egy pofont. Napok teltek el azóta, hogy Nirát elrabolta az idegen és a lány gyakorlatilag megbolondult tőle. Fogyott, arca sápadt volt és nagyon ingerlékeny lett. Minden kísérlet, hogy megkeressük a lányt kudarcba fulladt. A szüleik elmentek néhány még életben maradt zsoldoshoz, hogy segítséget kérjenek, de mikor azok nemet mondtak egyszerűen bele törődtek, hogy nagyobbik lányok elveszett. Reilát inkább ez akasztotta ki. Ő még túl fiatal volt, amikor ketten maradtak a törzsből a nővérével, így nem érthette meg azt amit mi megértettünk. A zsoldosoknál elfogadott volt a tény, hogy ha valaki eltűnik, vagy meg hal az azért történt, mert gyenge volt az élethez. Reila nem tudta elfogadni. Esténként nagyon tompán érezte a nővére jelenlétét, de nem elég erősen ahhoz, hogy elinduljunk rajta.

Gajeel és Natsu váratlanul felkapta a fejét, majd kinéztek az ablakon.

-Te is hallottad a sárkány üvöltését?-kérdezte a párom idegesen.

Natsu bólintott, Rea meg megállt és rájuk nézett.

-A sárkányok már régen nem élnek a környéken-mondta halkan.

Napok óta ez volt az első normális szava, ami nem hangzott motyogásnak. Gray rögtön fel állt és mellé lépett. Finoman végig húzta a karján a  kezét, majd maga felé fordította  a lányt.

-Mind tudjuk, hogy a sárkányok már nincsenek itt a közelben... Fontos, hogy a fiúk még is hallottak egyet üvölteni?

-Igen. Mert ha sárkány van  a közelben az azt jelenti, hogy megérezték egy zsoldos szenvedését. Vagyis Nee-chan olyan távolságban van, amit még a fiúk számára halló távolságnak mondható-mondta csendesen.

-A sárkányok miért éreznék meg a zsoldosok szenvedését?

-Mert az első sárkány ölők zsoldosok voltak-mondtam csendesen.

Mindenki rám nézett én meg elpirultam.

-Most mi van? Nira-chan kölcsön adott egy könyvet ami a zsoldosokról szól. Abban olvastam, hogy az első sárkányölők a zsoldosokból váltak ki. Éppen ezért van az, hogy a mai napig a sárkányölők és a zsoldosok a legerősebb mágikus lények a világon.

-Ez igaz-mondta Reila csendesen.

Aggódva néztem ahogy megtörten megfogja Gray kezét, majd a vállába fúrja az arcát. Láttam milyen volt mikor ide kerültek közénk és a mostani összetört énje még rosszabb volt. Gray óvatosan fordult, majd a mellkasára vonta a lány fejét. Karjai vas pántként szorították magukhoz a lányt, aki amennyire tudott össze húzta magát.

Valaki kopogott az ajtón, mire a három fiú felkapta a fejét. Gajeel ment ajtót nyitni, majd beengedte a Mester és Erzát.

-Canna talált egy barlangot, amiben az utóbbi egy hétben megnőtt a mágia szintje. Nincs nagyon közel. Gyalog öt napi járásra van innen. Elmentek megnézni?

-Igen- válaszolta Reila.

-Szeretném ha te itthon maradnál és...

-NEM! Lehet, hogy a nővérem ott tartják fogva! Meg kell keresnem!-csattant fel a lány.

A Mester csak nézett rá, majd megvonta a vállát.

-Rendben, de ha Gray vagy Levy úgy látja, hogy nem vagy alkalmas idegileg végig csinálni rögtön haza hoznak. Továbbá nem csak azok mennek akik most itt vannak. Megy Erza és Juvia is...

-Juvia nem jöhet-mondta Gray és közelebb húzta magához a kedvesét.

-De megy! Ő maga mondta, hogy szeretné megkeresni Niranut így veletek megy, ahogy Wendy is! Nem nyitok vitát!

Senki nem vitázott vele. Erza, Juvia és Wendy megvárta, míg össze szedjük a holmijainkat, majd néhány perc múlva elindultunk. Reila szorosan markolta apja botját, amit azért nem adott vissza a férfinak, mert az annak már nem engedelmeskedett a botban rejlő mágia.

Így indultunk el a zsoldos lány keresésére.

Nira

Keményen csapódtam a cellám aljára. Annyira kimerültem, hogy még arra se volt elég erőm, hogy felüljek. A padló hűsített, de ugyan akkor égette is a bőröm a hideg, érdes fém. Különösen az arcom égette. Tudtam, hogy legalább egy jel felizzott a bőrömön, csak azt nem értettem, hogy miért nem húzódik vissza. Lehunytam a szemem és csak vártam, hogy legyen annyi erőm, hogy a cella sarkába húzódjak. Már közelgett a hajnal amikor ez elkövetkezett.

Lassan görcsösen fájó tagokkal vonszoltam magam a cellám sarkába. Felhúztam nagy nehezen a lábaimat, majd szaggatott levegővételek közepette hátra hajtottam a fejem. Váratlanul gyengéd érintést éreztem az arcomon, mire kipattantak a szemeim. Előttem egy kékes árnyalatú fiú térdelt. Néhány másodperc eltelt mire rá jöttem, hogy egy szellemet látok magam előtt.

A fiú nagyon ismerős volt. Emlékeimben élt még élnénk kék szeme, és világos barna haja, amit mindig hagyott a szeméig lenőni.  Most a kék szemek csak szürkén néztek rám, a haja meg semmilyen színű volt.

-Kishu?-kérdeztem rekedten a sok sikítástól és üvöltéstől.

-Szia kicsim-súgta a szellem.

Kellemes hang színe halála után is megmaradt. A térdemre tette a kezeit mire éreztem, hogy kevés erő áramlik belém.

-Hiányoztál-mondtam.

A szellem fiú elmosolyodott, majd a kezét megint az arcomhoz érintette.

-Te is hiányoztál. Bánom, hogy nem lehetek veled, de boldog vagyok, hogy tovább léptél.

Csak néztem rá és eszembe jutott az a kevés év amit együtt töltöttünk. Kishu azután csatlakozott a mi kis kettősünkhöz miután Reila elvesztette az erejét. Ő volt az egyedüli aki tudta, hogy min megyünk keresztül hiszen ő a bátyját veszítette el a Névtelen által. Nagyon jól elvoltunk és még Reila is megbízott benne. Nem tudom, mikor szerettem bele, de soha nem felejtem el amikor először csókolt meg.

Reila mélyen aludt és én voltam őrségben. Ő valami farkasról beszélt aki felnevelte őket. Észre se vettem, hogy annyira közel ül hozzám, hogy simán a vállamra fektetheti a fejét, amíg meg nem tette. Nem szólt ő semmi, csak a vállamra hajtotta a fejét és megfogta a kezem. Apró köröket rajzolt a bőrömbe. Minden egyes kőr után megborzongtam a kellemes érzéstől. Váratlanul abba hagyta a rajzolásokat és ennyit mondott "Szeretlek" , majd gyengéden megcsókolt. Nagyon megtörtem amikor eltűnt és amikor hírét vettem, hogy meghalt napokig nem találtam helyem.

Kishu most is úgy nézett rám mint mikor élt. Szemei arról tanúskodtak, hogy még mindig szeret.

-Téged is ő ölt meg?-kérdeztem.

-Sajnos nem voltam elég erős, hogy legyőzzem. Hogy vagy kicsim? Napok óta mindig itt vagyok mikor behoznak, de eddig mindig hamar elaludtál ezért nem láttál-súgta.

Elhúztam a számat. Nem voltam jól. Teljesen megtépázott az elmúlt néhány év,ráadásul egy őrült az erőm akarta, csak hogy az övé erősebb legyen.

Kishu

Nira hallgatott. Nem mondott semmit se csak szomorú szemekkel nézett rám. Ahogy jobban megnéztem felfedeztem rajta az olyan apró sérüléseket is amik alig látszódtak már. Már nem a tizenöt éves lány ült előttem hanem egy felnőtt nő, aki túl korán lett érett gondolkodású. Megtört és magányos volt, de a kitartása azt mutatta, hogy van akiért küzdeni akar.

-Hogy van Reila?-kérdeztem csendesen.

Elhúzta a száját, majd lassan megvonta a vállát.

-Boldog legalábbis azt hiszem...

Vártam, hogy folytassa, de nem tette. Míg velük voltam olyan könnyen ment neki a társalgás. Most mintha már nem is érdekelte volna, hogy mi van körülötte. Hátra hajtotta a fejét, majd csak nézet maga elé. Régen túl volt azon a ponton, hogy aludni tudjon. Azt kívántam, hogy bárcsak életben lennék, hiszen akkor most nem csak megérinthetném hanem megvédhetném. Azonban én már nem éltem, nem volt semmi képességem.

Azonban egy valamit láttam. Nira nem sírt , hogy holtan lát és ez valamiért megnyugtatott. Mivel soha nem láttam sírni így reménykedtem benne, hogy nem miattam fog össze törni. Szaggatott levegővétele arra utalt, hogy elaludt, de nem voltam benne biztos. Kevés zsoldos tud ilyen sérülésekkel aludni. Az arca meg rándult én meg némán figyeltem ahogy a fekete jelek mind a két szeménél. Mind ha meg se érezte volna az égető érzést. A jelei párhuzamos vonalba rendeződtek áthaladva a szemin, majd ott maradtak. Nem halványultak el és nem is tűntek el. Tartós jelek maradtak. Soha nem láttam zsoldost akinek ilyen lett volna a tartó jele, így nem tudhattam, hogy milyen képesség tartozik hozzá.

-Bolond Dragneel-motyogta Nira, mire felé fordultam.

Halovány mosoly volt a száján, olyas fajta amit nem sűrűn láttam rajta. Akárki is volt az a Dragneel Nira boldog volt mellette és ez nekem tökéletesen elég volt.

Csak néztem rá és közben felötlött bennem, hogy miért is maradtam a földön. Sajnos hamar rá jöttem, hogy nem az előttem alvó lány volt az. Ha miatta maradtam volna itt megkerestem volna a pót testem és vissza tértem volna mellé. Nem erről volt szó. A családom otthon őrizte ugyan a testet ami vissza hozhatott volna az éltbe, még se mentem még haza.

Vártam valamire, de nem akartam elmondani senkinek, még Nirának sem, hogy mire várok. Csendesen figyeltem ahogy a lány alszik, közben gondolataim a tervemen jártak. Egykoron ő volt a mindenem, de mára már nem így van. Persze még mindig szeretem, de érzem, hogy az ő szíve már másé lett.

Tompán érzékeltem, hogy a hajnal fel kell. A sejtésem beigazolódott, mikor a cellákat elválasztó ajtón túl kiabálások hallatszódnak át. Nira felriadt és zavartan nézett körbe.

-Este megint itt leszek-súgtam, majd láthatatlanná váltam.

Nira nem szólt semmit. Csak akkor nyögött fel, amikor azok a bolondok bejöttek és felrángatták a padlóról. Alig állt már a lábán, ráadásul a jelek nem tűntek el az arcáról. Komoly fájdalmai lehettek, de nem szólt semmit. Láthatatlanul követtem, ahogy az elmúlt napokban mindig és csak néztem, ahogy a gépre kapcsolják.

-Na remélem ma megkapom amit akarok-mondta a férfi, majd bekapcsolta a gépet.

Nem kellett hozzá pár másodpercnél, Nira torkából hangos üvöltés szakadt fel, ami nem hasonlított egyik állat hangjára sem. Nem csináltam semmit csak néztem ahogy kínozzák.

Levy

Hideg volt az éjszaka. Natsu hiába varázsolt tüzet körénk folyton elfújta a hideg légmozgás.Nem volt természetes abban biztos voltam, de szemlátomást senki nem vette észre rajtam kívül. Vagy csak nem tette szóvá.

Erza gondolataiba merülve nézte ahogy újra meg újra kialszik a tűz. Juvia fázósan takarózott be, de ő se szólt semmit. Natsu folyton a tüzet akarta feléleszteni, míg Gajeel engem melegített a testével. Wendy átkarolta az exeedeket és elaludt, miközben Reila ölelését élvezhette. A lány nem aludt bár Gray ott pihent a vállán.

Ő is a tűzzel babráló Natsut nézte. Néha csendesen megrázkódott a válla, de semmi más nem utalt arra, hogy él. Szobormerevségben ült és szinte semmire nem reagált. Mikor leültünk még Gray ölelésére se volt hajlandó reagálni. Csak akkor mozdult meg, mikor magához húzta a vacogó kislányt.

A hajnal egy egy csapat vacogó mágusra talált rá. Reila volt az első aki talpon volt. Gyors gyakorlott mozdulatokkal kilazította izmait, majd merev tartással várta,hogy csatlakozzunk hozzá. Még négy napi járás volt előttünk, de már most minden izmom sajgott. Ebből a négy napból legalább egyet hegymászással kell majd töltenünk. Már éppen mondani akartam valamit, amikor halk kiáltás szerű hangra lettem figyelmes, ahogy mindenki.

-Már megint a sárkány?-kérdezte Gajeel zavartan.

Szemlátomást ideges lett, ahogy Wendy és Natsu is. Mind hárman a távolban lévő hegy sziluettjét nézték. Tartásuk Reiláéval vetekedett, csak annyi különbséggel, hogy a zsoldos lány más okból nézte a hegyet.

-Induljunk. A sárkány és a nővérem biztos egy helyen lesznek-mondta végül a lány.

Senki nem vitázott vele. Léptei ruganyosak voltak és kecsesek, de volt valami amit nem értettem és nem tudtam rá jönni, hogy mi az.

Apró falvakat hagytunk el. Reila néha meg állt egy-egy ilyen faluba, de csak azért, hogy útbaigazítást kérjen, vagy mi vehessünk némi élelmet. Gajeel vett néhány takarót, amiket hősiesen cipelt egészen estig. Akkor egyett adott Wendynek,Erzának, Juviának és mivel Reila látszólag közömbös maradt a figyelmesség iránt Graynek. Natsu nem kért takarót, így a maradékot Gajeel körém csavarta. Most valamivel elviselhetőbb volt az este, de azért feltűnt, hogy Reila  nagyon maga alatt van.

Gray magához húzta és szorosan átkarolva tartotta, de a lány azon kívül, hogy a mellkasába temette a fejét nem sok mindent csinált. Gajeel karjaiban álmatlan álomra hajtottam a fejem.

A reggel fájdalmasan hamar jött el, bár most nem Reila miatt. A három sárkány ölő egyszerre ugrott fel és nézett körbe. Én kábán tápászkodtam fel, mivel lecsúsztam Gajeelről.

-Ne haragudj-mondta és miközben fel emelt továbbra is a környéket nézte.

-Mi történt?-kérdeztem, magam köré csavarva a takarót.

-A sárkányt komolyan bántják. Valószínűleg a halálán van és próbálja ide hívni azokat akik segíthetnek neki-mondta Reila.

Tekintete fájdalommal volt tele. Valami azt súgta ő másfajta fájdalomra való hívást érezz. Rám nézett, majd halkan megjegyezte.

-Nem érzem Nira jelenlétét.

Kellett egy pár perc, hogy felfogjam a szavai jelentését. A kettőjük között húzódó mentális kapocs zárva maradt. Hát ezért volt ennyire maga alá esve. Gray is megértette a szavai jelentőségét.

-Biztos életben van még-mondta halkan, de érthetően.

Rea rá nézett, majd váratlanul átkarolta a nyakát és a bőrébe temette az arcát.

-Annyira hiányzik... Ő mindig ott volt ha kellett nekem és ha úgy látta csendesen félre vonult... Ezt tette lassan egy hónapja és én észre se vettem...

-Reila...

Gray nem tudott mit mondatni csak ölelte a lányt és lassan ringatta. Rea nem sírt, de látszott rajta, hogy nagyon nehezen viseli ezt az utat. Még nekem is pokol volt nem hogy neki.

Az ellenség vissza tér

Nira

Levy mellett ültem és a karomra fektettem a fejem. Úgy csináltam mint aki alszik,de ugyan akkor elég éberen figyeltem a környezetemre. A hercegnő csendesen olvasott miközben Gajeel a vállára fektette a fejét és csak figyelte az arca mozdulatait. Reila velem szemben ült és éppen azzal volt elfoglalva,hogy Gray haja minél jobban kócosabbnak tűnjön. A fiú folyamatosan elkapta a kezét és a tenyerébe csókolt,mire a húgom duzzogva borzolta a haját. Natsu mellettem ült. Szerencsére tartotta magát a kérésemhez és nem nem gondolt arra a hosszú csókra ami a délelőtt elcsattant köztünk. Mikor visszaértünk Gajeel megkérdezte,hogy mit csinált a szájával,mire ő rávágta,hogy beszólt nekem én meg ezért szájba vágtam. Az igazság az,hogy amikor rá jöttem,hogy nem fog elengedni engedtem az ösztöneimnek és vissza csókoltam. Talán kicsit nagy hévvel,mert sikerült elfeledkeznem éles farkas fogaimról amik néha idegességemben elő jönnek maguktól.

-Azért valld be,hogy vágysz arra,hogy valaki szeressen-mondta nevetve akkor a fiú.

"Ébren vagy igaz?"-halottam apám hangját a gondolataimban,de nem reagáltam rá.

"Sokat fejlődhettél ha már álmodban is tudod a saját és mások gondolatait blokkolni."-gondolta.

Ő maga Erzával beszélgetett,közben anyám hátát simogatta. Tökéletes nyugalom volt a céhben. Az átlagosnál is átlagosabb hangulat lenget körül Mindenkit.

-Nira-chan nagyon fáradt lehet ha ilyen kényelmetlen pózban aludni tud-mondta halkan Levy.

-Nee-chan bárhol képes aludni,ami már csak azért csoda,mert amúgy nagyon rossz alvó.

Rea kijelentésén elmosolyodtam. Szóval valamennyire figyel még rám. Jobb oldalamon Natsu finoman végig húzta a kézfejét a karomon. Akarva akaratlanul halk doromboláshoz hasonló hang hagyta el a torkom.

-Ez Nira volt? -kérdezte Levy.

-Biztos valami jót álmodik-Mondta a húgom.

A szemem forgattam és örültem, hogy most nem látja az arcom.

Levy

Gajeelnek dőltem, majd vissza mélyedtem a könyvembe. Csodásan szép nap volt még akkor is, hogy Nira sok órára eltűnt délelőtt. Raimon váratlanul felállt,majd az asztalunkhoz sétált.

-Jó napot hercegnő. Egy kis ideig elrabolhatnám Reilát? -kérdezte mosolyogva.

-Ne tőlem kérjen engedélyt, hanem egy barátjától-nevettem és Grayre kacsintottam.

A fiú égő vörös arccal nézett a férfira, aki csak nyugodtan mosolygott. Ahogy Reila fel állt és az apja után indult a szemem sarkából mozgást vettem észre. Nira felemelte a fejét a karjáról

-Nem hiszem el, hogy nem hagytok aludni-morogta és megdörzsölte a szemét.

Tartása megfeszült, majd Gray felé fordult.

-Készülj egy jó családi ebédre-mondta halkan.

A fiú nem értette mire gondolhat, de ideje már nem volt megkérdezni. Reila paprika piros arccal jött vissza és ült le mellé.

-Apa talált egy nekünk való munkát, amit úgy akar elmondani neked, hogy eljössz velünk ebédelni-mondta zavartan.

-Micsoda?-kérdezte a fiú zavartan.

Reila elmondta megint. Gray roppant zavarban volt, de bevállalta. Nem irigyeltem ezt az ebédet tőle. Érthető volt, hogy a szüleik meg akarják ismerni a lányuk udvarlóját, de azért még is. A lányok anyja nagyon szigorú nőnek tűnt.

Nira összefonta a kezeit, majd vissza feküdt az asztallapra. Oldalra fordította a fejét és nem szolt semmit. Natsu szintén az asztallapra feküdt, majd csak nézte Nirát. Nem tudom mit mondott neki a lány, vagy csak magában mosolygott, de szemei úgy ragyogtak ahogy sohase, amikor Lucyvel láttam együtt. Nira a szemét forgatta, majd a haját előre húzta.

Reila megint Gray ölében ült, közben átkarolta a nyakát és az álla alá fészkelte magát. Még mindig fura volt őt így látni. Ha Gray ott volt a közelében rögtön olyan kiegyensúlyozottabb lett, és sokkal kedvesebb személyiség kapcsolódott hozzá. Azért az nagyon is szemet szúrt, hogy miközben ő boldog teljesen elfelejtkezik a nővéréről.

Nira össze rezzent, majd kibujt a haja alól. Máskor ragyogó tekintete most acélos kékségben kavarodott.  Megborzongtam az érzelmek áradatától ami abban a tekintetben volt. Igazság, fájdalom, kimerültség és egy kicsinyke öröm is megbújt ott.

"-Az élet már csak ilyen néha. Biztos kegyetlennek tűnök, de nem kérek a sajnálatodból hercegnő!"

-Hagyd abba-súgtam, mire Gajeel felém fordult.

-Hagyjam abba? Azt hittem nem zavar...

-Jaj nem te-mondta.

Párom keze rögtön vissza tévedt a combomra, majd folytatta az apró körök rajzolását amit abba hagyott.

***

A napok gyorsan teltek, a céhben többnyire nyugalom volt. Az a kevéske kis balhé általában abból fakadt, hogy Gray vagy Natsu valami hülyeségen össze kaptak és Erza rendre utasította őket. Nira inkább a háttérbe vonult és nem szólt semmit. Hiányzott a folyton nevető lány, de értettem, hogy miért nem bír nevetni.

Túl hamar veszítette el a testvérét. Egyik nap még Reilának nem volt más biztos pont az életében mint a nővére a következőben, meg már teljesen elfelejtkezett róla. Ami azonban igazán nagy változást jelentett, az az volt, hogy Juvia és az idősebbik Diamond lány milyen jól kijöttek.

A vízmágus eleinte félve lépett mellé és hívta félre, ami már csak azért is volt meglepő, mert a Lyon incidens óta ha lehet még jobban kerülte őket. Nem tudom miről beszélt Nirával, de mikor vissza jöttek Juvia a mi asztalunkhoz ült le és nem a sarokban lévő távolibbhoz. Igaz a feszültség még ott volt köztük, de már legalább Nira nem akart a torkának esni. A kettőjük feszült kapcsolata kihatott a céh többi tagjára is. Mindenki kezdett megint megbízni Juviában és a lány ennek kifejezetten örült.

-Levy vigyázz!-mondta Nira, majd elkapta a karom.

-Hoppá-nevettem.

Annyira elmélyedtem a gondolataimban, hogy nem vettem észre a lábam előtt lévő ládát, így felbuktam benne. Ha Nira nem kap el, biztos kiterülök a piacon. Az ciki lett volna.

-Szóval mit akarsz venni Vasökölnek?-kérdezte a lány halkan.

Ez eszembe juttatta, hogy miért is vagyunk a piacon. Gajeelnek akartam venni valamit, ami nem vasból van, de tudja használni. Sajnos nem sok ilyen volt. Eleinte azt hittem, hogy könnyű lesz, de aztán rá jöttem, hogy nehezebb a feladat mint hittem. Párnára és takaróra nem volt szüksége, mivel nekem volt elég, így neki is tudtam adni. Kaja volt a hűtőben, könyveket nem szerette.

-Fel adom semmi ötletem sincs mit vegyek neki. Ni-chan segíts!

-Mit szolnál jó hosszú szalaghoz?

-Mit csináljak vele?

-Köthetnél magadra egy jó nagy masnit, majd elé állhatnál. Úgy is mindig igyekszik kizavarni a fejéből a veled kapcsolatos perverz gondolatokat.

-Köszi-mondta zavartan.

Nira csak mosolygott, de nem mondott semmit lányos zavaromra. Hiányzott az a lány aki mindig mindenkit ugrat.

Nira

Hogy is magyarázhattam volna el Levynek, hogy én pont most vagyok a normálisstílusomban? Soha nem értené meg, hogy a klánban én voltam a csendes és nyugodt zsoldos lány, akit mindenki ugratott. Ezen csak az változtatott, hogy valakinek kellett a csapat jó hangulatának lenni, amikor azok elcsüggedtek. Nekem soha nem volt rendes életem. Nem tudom ki is vagyok valójába, és mit is kezdjek az életemmel. Nem értek semmihez, csak a színészkedéshez és a harchoz. Még normális tanácsot se tudok adni a nálam fiatalabb lánynak.

Szótlanul ballagtam a vidám Levy mögött. A hercegnő teljesen el volt varázsolódva, közben azon gondolkodott,hogy mivel lephetné meg a párját. Aranyos volt a viselkedése talán túlságosan is. Levy úgy döntött, hogy azért megnézz egy könyves boltot is, így a város másik vége felé indultunk el.

A környék csendes volt és nagyon öreg. Talán a város legrégebbi épületei között sétáltunk. A könyvesbolt is régi volt, teli régi könyvekkel. A boltos egy nagyon kedves idős néni volt, aki Levyt boldogan köszöntötte.

-Szia Levy. Hogy vagy? Régen jártál felém... Ki barátod?-kérdezte mosolyogva.

Halványan mosolyogtam, ahogy Levy bemutatott a néninek. Ő leplezetlen kíváncsisággal mért végig. Szegény nem tudta, hogy olvasok a gondolataiban, így nem akarta elrejteni őket.

"Szegény lányka. Ilyen fiatal és már is kardot ragadott. Mi kényszeríthette erre. Talán csak nem akarja, hogy bárki lecsapjon Levyre. Olyan mintha szerelmes lenne belé...Szép csinos, de olyan vézna. hogy lehetnek még is ekkora mellei?  Az biztos, hogy a fiamnak tetszene. Ő mindig szerette a magas és nagymellű nőket. Attól félek azonban, hogy bántaná azzal a karddal. Oh milyen jó tudni, hogy a vad regényeket szereti"

Ezt arra gondolta, hogy levettem egy nagyon régi és vastag könyvet ami egy háborús történetet mesélt el. Magamhoz vettem a könyvet, majd a pulthoz mentem. Az öreg nő tovább gondolkodott.

"A kezei kecsesek, de tele vannak sebekkel. Szóval nem riad meg a fizikai munkától. Így közelebbről megnézve már látom, hogy nem a lányokat szereti. Még szerencse. Hm vajon miért ezt az írót választotta? Nem lány regény az már biztos... Szegény lány miért égeti valaki a saját bőrébe ezeket a jeleket"

Lenéztem a kezemre és meglepődve láttam, hogy a bajt jelző rúna a karomon előtűnt.

-Levy szerintem lassan ideje lenne vissza mennünk a céhbe-szólaltam meg mint aki unja a boltot.

Szerencsére a lány vette a lapot. Gyorsan kifizette a könyveket, majd  elindultunk haza. Félúton voltunk amikor rossz előérzetem támadt. Körbenéztem, de senki nem volt a közelünkben. Szinte nem is fogtam fel, hogy Levy hozzám beszél. Egy idő után megunhatta, hogy nem válaszok, mert csendesen ballagott mellett. Jókedvét semmi nem szegte.

-Na végre azt hittem elviitek titeket a pomogácsok. Beszabadultatok egy könyvesboltba?-kérdezte Gajeel ahogy haza értünk.

Ő maga az ajtóban ült és éppen unatkozott. Levy oda hajolt hozzá, majd arcon csókolta. Gajeel elvette tőle a könyveket, majd fel állt.

-Nira-chan be jössz egy bögre teára?-kérdezte Levy.

-Nem köszi. Megyek rendbe hozom a húgomékat az estére-mondtam, majd haza ballagtam.

Grayt és Reilat a nappaliban találtam. Éppen azon voltak, hogy felfalják egymást, bár nem tudom ki akarta jobban elfogyasztani a másikat.

-Ha végre elfogyasztottátok a másikat, akkor ideje lenne készülődnötök. Tudtommal nem nekem kell megjelennem egy gála esten-mondtam halkan.

Rea zavartan elhúzódott Graytől, majd fel állt.

-Bocsi Nee-chan nem vettük észre, hogy itt vagy-mondta húgom kipirult arccal.

-Most mondjam, hogy hozzászoktam?-kérdeztem.

Nem vártam meg míg felfogja mire gondoltam. Leakasztottam a falról Gray ruháját, majd kitessékeltem a földszinti fürdőbe. Ezután elővarázsoltam Rea ruháját.

-Tudom utálod a vastagpántos ruhákat, de nincs más választásod. Vagy ez vagy én megyek a gálára-mondtam, miközben kihámoztam a kék estélyit.

Reila elhúzta a száját a ruha láttán, de szó nélkül hagyta, hogy felöltöztessem. Vele nem sok dolgom volt. A biztonság kedvéjért rá nem raktunk álcát. Elég lesz Grayt kicsit kidekorálni.

-Mit fogsz csinálni az este?-kérdezte csendesen.

-Vettem egy jó vastag könyvet. Azt fogom olvasni-mondtam halkan.

-Most komolyan? Miért nem mész kicsit el?

-Valakinek a közelben kell maradnia, ha a hercegnő bajba kerülne-mondta és lopva lehúztam a karom a ruhát amin a jel már szinte égette a bőröm.

Tudtam, ha Rea meglátja a csillag alakú fekete vonalakat akkor inkább itthon marad, mintsem, hogy elmenjen arra a küldetésre amit apánk keresett neki és Graynek. Igazából csak egy kísérlet volt arra, hogy apa kitapasztalja Rea mire képes.  Nem mondtam és nem is mutattam, hogy nagyon fájt, hogy engem nem hívtak meg az ebédre. Tudom gyerekes, de azt hittem ez egy családi összejövetel lesz.

-Kész vagy-mondtam ahogy eligazítottam a ruháját és a haját.

-Ez fura-mondta a húgom, miközben megnézte magát a tükörben.

-Lehet. Rea a gála alatt nem leszel velem mentális kapcsolatban. Így ne keress-mondtam.

Végre Gray is kijött a fürdőből. Be kellett vallanom jól állt neki az öltöny és nyakkendő, még ha a ruha néhány centivel kisebb is volt mint az ő mérete.

-Ez így nem jó-mondta morogva.

-Nem tényleg nem-megérintettem a homlokát-Így viszont jobb lesz.

A ruha méretre igazodott a haja meg kicsit megnőtt.

-Bakker így hasonlít Natsura-mondta húgom.

-Lehet, de nem bánom-mondta, majd a húgom mellé lépett.

-Ne itt élvezzétek egymás társaságát! Inkább induljatok-szóltam rájuk kicsit morcosan.

Odakint már sötétedett mire elindultak. Kicsit még néztem őket, majd elvonultam a napaliba. Elővettem a könyvet, de mindössze csak az első oldalig jutottam, amikor kopogtak. Furcsállottam, hogy nem hallok gondolatokat, de azért az ajtóhoz mentem. Kezemben lángot formáltam, majd ajtót nyitottam.

A támadás váratlanul ért és nagyon gyors volt. Mire észbe kaptam már egy pecsétköves bilincsvolt rajtam, én meg a földön feküdtem hason.

-Szia kicsi lány-szólított meg egy nagyon ismerős hang.

Felnéztem fektemből, majd a gyűlölet elöntött. Felettem a Névtelen állt teljes valójában. Hosszú fekete köpenyt viselt, miközben oldalán egy kard lógott.

-Mit akarsz te szemét?-kérdeztem vergődve, de a pecsétkő megtette a magáét.

-Oh tudod a szokásos. Szükségem van egy zsoldos erejére. Nem ismersz véletlenül valakit erre felé?-kérdezte vigyorogva.

Intett egyet, mire elemelkedtem a talajtól.

-Hm csinosabb lettél mint emlékeztem rád-mondta.

-Engedje el!-hallottam Sunny mérges kiáltását.

A húgom exeedje felénk repült, de a Névtelen, csak legyintett egyet, mire a kiscica a falnak vágódott. Nem halt meg, de egy időre kiütve fog feküdni abban biztos voltam.

-Heart ne!-kiáltottam, amikor az én cicám is elindult felénk.

Ő megtorpant, és szerencséjére a Névtelen nem vette észre.

-Nyugi a dög nem hallt meg, csak elájult. Te viszont meg fogsz halni-mondta majd hirtelen megcsókolt.

Felnyögtem az undortól, de rögtön éreztem, hogy a blokkolt mágiám csak én nem tudom használni. Gondolatban elzártam az erőm, mire elhúzódott.

-Szóval nem adod magad ilyen könnyen. Na nem baj...

Felém csapott mire sötétség kezdett körül venni.

Reila

Nagyon jól éreztem magam. A küldetést viszonylag hamar letudtuk. Mindössze csak egy üzenetet kellett átadnom a gála vezetőjének, aki megköszönte, majd be invitált minket. Gray meglepően jól táncolt és én boldog voltam, hogy a karjaiban lehetek.

-Nagyon jól táncolsz Csicsi-mondta egyszer.

-Csak,mert jó a partnerem.

A zene lassabb ütemre váltott én meg szorosan az ölelésébe bújtam. Olyan jó volt a közelsége és annyira szerettem. Hónapokat várt rám és annyira makacs volt. Vajon mikor szerettem bele? Őszintén nem tudom, de az biztos, hogy az előtt, hogy feláldozta volna magát értem.

A bőrén örökké ott fog maradni az a csúnya heg amit az apja ejtett rajta. Bár nem mondta, de néha éreztem, hogy össze rezzen, ha hirtelen bújtam oda. Soha nem ismerte volna be, hogy ritkán, de fájdalmai vannak a sebbel.

-Min gondolkozol Csicsi?-kérdezte.

A jobb oldali tincsemmel játszott közben homlokon csókolt.

-Csak azon, hogy milyen út vezetett ide-mondtam az igazat.

A szívére tettem a kezem. Még ruhán keresztül is éreztem, hogy milyen erőteljesen ver.

-Hát tényleg nehéz és hosszú volt, de nem bánom hiszen itt vagy végre-mondta.

Hangjából büszkeség csendült ki. Már éppen meg akartam csókolni, amikor a szemem sarkából megláttam egy rémült kis alakot a hatalmas ablak előtt.

-Heart mit keress itt?-kérdeztem, majd megfogtam a párom kezét és kiszaladtam vele az erkélyre.

-Reila nee-chan-mondta szinte sírva.-Baj van. Nee-chant a gonosz férfi elrabolta és bántotta Sunnyt is!

-Mi történt!-mondtam idegesen.

Mellettem Gray is merev tartással állt.

-Egy magas fekete köpenyes férfi jött be hozzánk és elvitte nee-chant. Heart nem tudott neki segíteni-mondta a kislány exeed és a könnyek végig folytak kék bundáján.

-Menjünk haza!-kértem Grayt és közben magamhoz húztam a cicát.