Levy
Mikor reggel felkeltem még nem is igazán tudtam mire számítsak aznap. Nira és Reila már ott várakozott a bejáratnál, ahogy Gajeel is. A lányok éppen azon "vitatkoztak", hogy melyik könyv jobb, de amint megláttak, már szinte el is felejtkeztek róla. Sunny Reila karjában pihent, Heart meg megint Nira feje körül repkedett.
Nira zsebre vágta a kezét és szokás szerint vigyorgott. Húga vele ellentétben megint komoly volt, de egy baráti mosolyt sikerült kapnom tőle. Megfogtam Gajeel kezét, majd elindultunk a céh felé. Nem is figyeltem arra, hogy mit mondhatnak a lányok, de arra felfigyeltem, hogy Reila keze még mindig be van kötve. Még mindig nem értettem, miért fagyasztotta le Gray a karját, de mivel nem rám tartozott így nem is érdekelt.
A céhben meglepően kevesen voltak. Natsu egy széken aludt, Erza éppen süteményt evett. Gray az egyik sarokban üldögélt. Mikor meglátott minket rögtön fel állt. Fel tünt, hogy egy pillanatra össze rándul, de rendíthetetlenül halad Reila felé aki megtorpant, majd sarkon fordult.
Reila
-Komolyan mondom Gray! Ha nem hagysz békén megint megütlek!
A fiú hajthatatlanul követett. A belvárosban jártunk, már, de még mindig mögöttem volt. Hirtelen ötletből vezérelve gyors megfordultam, majd megint megütöttem.
-Most már mindig így fogunk beszélgetni? Csak azért mert beléd szerettem?-kérdezte miközben a hasát szorongatta.
-Hiba volt-közöltem, majd elfordultam.
Mielőtt megint utánam eredhetett volna belevetett magam a nagy tömegbe, ami a város központjában volt. Valami mardosott belülről, de nem tudtam mi az.
-Szia!-köszönt egy vidám hang a fejem felől.
Ahogy felnéztem Sunnyt láttam meg. Szárnyai szinte elvesztek a napfényében annyira aránylóan ragyogtak. Már értettem miért a napról kapta a nevét. Éreztem, hogy kicsit megnyugszom tőle, bár magam sem értettem, hogy hogyan lehetséges ez. Kinyújtottam a karom mire rögtön rá szállt a vállamra.
A vissza út sokkal jobb hangulatban telt mint ahogy eljöttem. A nővérem és Gajeel éppen egy térképet böngészett Levy meg egy régi pergamen tekercset tanulmányozott.
-Szia Rea-köszönt a lány mikor észre vett.
-Új feladat?-kérdeztem, miközben átnéztem a válla felett.
-Igen. meg kell találnunk egy körözött bűnözőt. Az egész céht rá állította a mester...Oh persze te nem hallottad amiket róla mondanak. Már évek óta terjed a hír, hogy egy férfi az erős mágusokat szabályosan levadássza, majd megöli őket. Most az a hír kapott szárnyra, hogy a céheket akarja elpusztítani...
-Értem-mondtam, majd leültem mellé és a kezembe vettem egy másik tekercset.-Mit is keresünk?
-A feljegyzések alapján meglehet talán állapítani, hogy kik vannak különösen a listája élén-mondta Levy.
Teljesen bele merültem a tekercsekbe. Valami nem hagyott nyugodni, de csak akkor jöttem rá, hogy mi az, mikor Gray lehuppant mellém.
-Jég mágus!-kiáltottam fel.
-Az vagyok...
-Nem te! A jégmágusokat vadászta eddig a tűz eleműekkel együtt-mondtam.
-Tényleg amiket átnéztem tekercseket mindben ugyan ez a kettő elem szerepelt-mondta Levy.
-A térkép alapján is ez derült ki-mondta Nira.
Elém terítette a hatalmas ország térképet. Pirossal voltak bejelölve azok az esetek amikben megölt valakit az illető. Jeges és sivatagos helyek voltak főleg.
-Valakit vagy valamit nagyon keres-mondta Gajeel.
Megborzongtam a gondolatra, hogy néhány hónapja a nővérem simán kinyírta volna ha három méteres körzetünkbe jön, most meg ott állt a háta mögött és együtt kutakodtak. Ha nem tudom, hogy Levyt szereti könnyen azt hihette az ember, hogy együtt vannak.
-Jó gondolat volt Csicsi-mondta halkan mellettem Gray.
-Csicsi?-kérdeztem vissza.
-Igen...-a fiú zavarban volt-Múltkor láttalak egy kismadárral a kezedben. Azt mondogattattad neki, hogy Csh. Innen jött a Csicsi.
Valamiért elvörösödtem, mikor eszembe jutott az az eset. Azt hittem senki nem látta.
Idegességemben arcon csaptam Grayt.
-Már megint mit csináltam?-méltatlankodott.
-Ne merj így hívni még egyszer-mondtam remegő hangon.
-Oké...Csicsi- mondta, mire elkezdetem kergetni a céhben.
Levy
Reila a vonat ülésén duzzogott, miközben egyik oldalán a nővére ült, a másikon meg Gray. Egyedül ültem a másik ülésen, mivel Gajeel és Natsu nem tartott velünk, Erza és Juvia meg valahol a büfé kocsiban volt. Valamiért mosolyognom kellett, ha arra gondoltam, hogy Gray mennyire megváltozott az elmúlt időszakban.
Juviának soha nem szentelt ennyi figyelmet a fiú, mint mostanában Reilának. Minden egyes apró mozdulatát nyomon követte. A törékenynek tűnő zsoldos lány teljesen behálózta a fiút, és nem kellett ahhoz gondolat olvasónak lennem, hogy tudjam. Gray beleszeretett a lányba.
Nira, aki eddig a kezére támaszkodva bóbiskolt, most kihúzta magát. Oda se kellett néznem, hogy tudjam ki az. Juvia. Bár, már nem akarta nyilvánosan megölni a lányt, a reakciója elárulta mindig, hogy nem látja szívesen. A lány félénken leült mellém, de az ülés legtávolabbik sarkába húzódott.
-Tulajdon képen, hova is megyünk hime?-kérdezte Nira, mire megint felé fordultam.
-A jeges vidékre. Ha vannak ott jégmágusok, akkor figyelmeztetni kell őket, hogy ők vannak a legnagyobb veszélyben.
-Ráadásul ki kell derítenünk, hogy kit keres az az örült-szólt közbe Gray, aki nem volt túl nyugodt.
Mondjuk ki lett volna nyugodt, ha tudja, hogy az élete fölött egy hatalmas óra kegyek, ami azt méri, hogy mikor találja meg az idegen, hogy lemészárolja.
-Akkor se értem miért kell mellettem ülnöd-duzzogott Rea, mire a nővére szája széle felfelé görbült.
A fiatalabbik nővér az utóbbi időben többet beszélt, mint az első néhány időszakban, de még mindig elég hallgatag volt. Mikor nem Grayyel kiabált, szinte meg se szólalt. Szemlátomást a fiút nem zavarta, hogy egy tizenöt és fél éves lány napi háromszor megveri, valamint kiabál vele.
Lassan egy hete voltunk úton. A veszekedéseik minden napos dologgá vált, de mintha Gray külön élvezte volna ezt. Nem maradt időm tovább gondolkodni az ő kapcsolatukon, mert bejött Erza a vagonba.
-A következőnél leszállunk, és gyalog megyünk tovább!-mondta sietősen, majd lekapta a holmijait a csomagtartóról.
-Mi a baj?-kérdeztem, miközben én is felkaptam a kis táskám.
-Az étkező kocsiban hallottam egy beszélgetést, miszerint rajtunk akarnak csapni, hogy a jégmágusunk elfoghassák. Pontosan tudják hova tartunk így meglephetjük őket-súgta a lány.
Senki nem vitázott vele. Mind tudtuk, hogy ha Gray kell nekik nem fognak cicózni. Ezért is csináltunk csapat felosztást. Natsura Gajeel, Wendy és Lucy vigyázott. Mi lányok meg Grayt őriztük. Bár mind ugyan oda tartottunk a Mester akarata szerint csináltunk mindent. Így kevesebb volt az esélye, hogy egyszerre veszítsük el a jég és a tűz mágusunk.
Reila a nővérét figyelte míg a leszálláshoz készültünk, de feltűnt, hogy valami megváltozott a két lány között. Némán kommunikáltak. Nem tudom miről beszélhettek, de az biztos, hogy egyikőjük se akarta elmondani.
A vonat sípolva állt meg mi meg gyorsan leszálltunk.
-Na most csak azt kéne tudnunk, hogy merre induljunk el-mondta Erza.
-Menjünk az erdőbe-mondta Nira, majd megragadta Gray karját.
Rea felajánlotta a karját nekem. Ahogy felnéztem rá halovány mosolyt láttam az arcán ami miatt elfogadtam a gesztust. Bár nem keltettünk feltűnést azért gyorsan lépkedtünk. Gray magyarázott valamit, hogy fáj a karja, de Nira mintha meg se hallotta volna.
Az erdő sötétebb volt mint gondoltam. Nira tovább vezetett minket a mélye felé. Alig láttam merre halad. Váratlanul a karja magasságába kígyózó minta jelent meg. Majdnem felsikítottam, hogy vigyázzon, de aztán rá jöttem, hogy csak egy tűzet formáló jel izzott fel a karján, és az világít.
-Na jó miért jöttünk ide?-kérdezte végül a fiú.
-Mert csak itt tudjuk az állatok segítségét kérni anélkül, hogy feltűnést keltenénk. Ráadásul mind rászorulunk egy alapos álcára-mondta Nira.
-Az mi?-kérdeztem félve a választól.
-Zsoldos mágia. Minekünk az életünk miatt sokszor kell kémkedni, így néhány száz éve meg tanultuk elváltoztatni a külcsinket egy kis mágiával. Nem fájdalmas, de olyan ént tud kreálni amiben nem bukunk bele a hazugságokba-mondta Reila.
-Csak ennyi-mondta, majd a homlokomhoz ért.
Vagy tíz centivel magasabb lettem. Hajam hosszú fehéres színt kapott, bőröm barnább árnyalatot vett fel.
-Hű ez...-elhallgattam, mert a hangom is megváltozott.
-Bizar. Na jó én jövök.
-Oké, de ha nem haragszol te Levy ikernővére leszel. Könnyebb egy mintát követni-mondta Nira.
Nira
Teljesen kimerültem mire a húgom is álcáztam. Kicsit kapkodva vettem a levegőt, de annyi erőm maradt, hogy felvegyem farkas alakom. Ebben a formában hamarabb vissza tért belém az élet, mint emberiben, mert így közelebb voltam a természethez. Valószínűleg az is hozzá járult, hogy mikor Rea élet halál között lebegett farkas alakban melegítettem az éjszak folyamán. Túl sokáig életem ebben a testben.
Biccentettem a húgomnak, majd vonyításba kezdtem. Rövidesen választ is kaptam. Lassan indultam el a hang irányába,a többiek meg követtek. Hamarosan egy tisztásra értünk, ahol egy hatalmas hegyi szarvas várt minket. Az állat meghajolt előttem, majd megfordult.
"-Minden rendben?"-kérdezte gondolatban Rea.
Biccentettem, és elzártam a gondolataim azon részét, ami arra utalt, hogy mennyire fáj minden tagom. A nappal totálisan kínszenvedés volt nekem legalább is. Fájtak a tagjaim, és időnként átváltottam egy másik alakba. Rea volt csak az aki nem nevetett ilyenkor, de mivel ő nem szokott nevetni így nem volt semmi baj. Pedig ő érezte, hogy kivagyok merülve, még is elhitte, hogy semmi bajom nincs.
Az estét egy kis tisztáson töltöttük. A szarvas éjszakára vissza ment az erdőbe. A többiek a tűz köré gyűlve melegedtek, én meg csendesen figyeltem őket. Miután egész nap álcával mentek ők is elfáradtak egy kicsit, ami csak azután mutatkozott, hogy levettem róluk.
Erza egy fának támasztotta a hátát,és hagyta, hogy Levy neki támaszkodjon. A vállukon egy takaró pihent, hogy az is melegítse őket. Juvia Gray bal vállára hajtotta a fejét álmában. A fiú csak azért nem csinált balhét, mert a másik vállán a húgom pihentette a fejét. Egyik idegesítette a másik meg megnyugtatta.
Elgondolkozva néztem őket. A húgom kevés emberben bízott, és bármennyit is verte a fiút, azért még is csak barátok voltak. Már éppen azon voltam, hogy én is lefekszem, mikor furcsa szagra lettem figyelmes. Ahogy felemeltem a fejem mintha megszakadt volna az ég. Egy pillanatra egy másik dimenziót láttam, de rögtön utána több hangú kiáltást is.
Mire felfoghattam volna mi történ többen is rám zuhantak. Először Gajeel, majd Natsu Lucy és végül Wendy.
-Nem tom mire zuhantunk, de legalább puha-mondta a vassárkányölő.
-Rám zuhantatok te idióta-mondta fájdalmasa.
-Hát köszi, hogy elkaptál minket-mondta a fiú.
-Leszállnátok rólam?-kérdeztem és megpróbáltam kimászni alóluk.
-Mi, ja persze...
