Lassan haladtunk haza felé. Miután a lányok úgy döntöttek, hogy hamarabb szeretnének haza menni, elindultunk. Makarov és Laxus még maradt a találkozón. A csomagjainkat előre küldték a céhbe, mi meg gyalog indultunk el haza.
Miközben kezem Gajeel tenyerébe fúrtam az enyémet, az előttünk haladókat figyeltem. Natsu ment legelöl. Tartása gondolkodó volt és megtört, nem csodálom, hiszen Nira még nem bocsájtott meg neki. Gray és Reila valamin veszekedtek. Nem értettem min kaptak megint össze, de örültem, hogy Gajeelnek és nekem nincsenek ilyen gondjaink.
Nira a hátunk mögött ment, teljesen csendben. Valamin nagyon gondolkodott. Az elmúlt két napban nagyon komollyá vált és az idegei pattanásig feszültek. Ahogy hátra néztem láttam, hogy megint annyira el volt gondolkodva, hogy farkas fülei, és a loboncos farka megint előtört. Néha meglengette a farkát mintha csak a legyeket kergetné el, de mivel még nem voltak legyek a közelben sem így nem értettem a jelentését.
-Na jó, jobb ha nem szólsz hozzám ma már-mondta Reila mérgesen, majd előre trappolt.
Gray követni akarta, de egy vékony tűz csík vissza fogta. Nira csak éppen, hogy vissza húzta a fiút, jelezve, hogy jobb ha hagyja a húgát.
-Mi történt?-kérdeztem, ahogy a fiú hátrább jött mellénk.
Gray csak megrázta a fejét, majd Rei-chan hátát nézve haladt tovább. Néha tényleg szerettem volna bele látni mások gondolataiba.
-Inkább ne akarj-szólalt meg Nira.
-Már megint a gondolataimban olvasol!-dorgáltam meg.
-Bocsánat. Faji ártalom-válaszolta csendesen.
-Nem vagy külön faj. Se te se a húgod...
-Zsoldosok vagyunk. Erősebbek és gyorsabbak, mint a mágusok, és mivel bármilyen állattá is áttudunk változni nem vagyunk emberek se. Tehát más fajba tartozunk.
Csak a szemem forgattam, majd eszembe jutott valami ami felvidíthatná a társaságot.
-Mit tervezel egy bottal?-kérdezte gyanakodva.
-Csak egy kis jókedved csempészek a társaság búval bélelt hangulatába.
Felkaptam egy botot, majd a félig már amúgy is farkaskutyává vált lány elé álltam, és meglengettem előtte.
-Légy jó kislány és játssz önként-mondtam, majd eldobtam messzire a botot.
-Ugye nem akarod, hogy hozzam vissza?...Hime!-mondta kétségbe esetten, mire Gajeel mellé lépett és a vállára ejtette a karját.
-Szerintem jobb ha nem várod, meg, hogy parancsba adja-mondta nevetve, mire Nira a hasához csapta a karját.
-Ghihi-nevetett párom.
Nira felmordult, majd a bot után vetette magát. Menet közben változott át négylábú alakjába. Ugrása hosszú, kecsesen elnyújtott volt, ezzel is szimbolizálva a kegyetlen ragadozót mellyé vált. Mordult egyet mikor felvette a botot és vissza hozta. Nevetve vettem el tőle. Bár morgott és látszólag nem élvezte, de a szeme úgy csillogott mint egy kölyöknek.
Gajeel kivette a kezemből a fadarabot, majd jóval messzebb dobta el.
-Futás Dimond!-mondta nevetve.
Most mát a többiek is felénk fordultak. Reila szinte a semmiből tűnt elő a másik oldalamon. Gray kicsit értetlenül nézte a jelenetet, míg Natsu is beszállt a játékba.
-Szerencséd, hogy a nővérem szívesen teljesíti a kérésedet. Különben, most nem élvezhetnénk a játékot-mondta Reila komolyan.
-Tudom, hogy Nira is élvezi.
Oldalra néztem és egy halovány mosolyt láttam a lány arcán. Laza tartásban állt mellettem, de karját átvetve a hasán tartotta. Tudat alatti mozdulat volt, de még így is a babáját védte.
-Nem fura?-kérdeztem halkan, hogy csak ő hallja a kérdésem.
-Eleinte az volt. Nagyon megijedtem, hiszen csak tizenhat vagyok, de aztán rá jöttem, hogy már most szeretem a kis rugdalózó bajnokot-mondta kedvesen megsimogatva a hasát.
Lopva Gajeelre néztem, de ő éppen azzal volt elfoglalva, hogy elvegye a fát Nirától, aki időközben már tényleg lelkes kölyök kutya módra kapcsolva vette a játékot. Hát igen erről még nem beszélhetek vele. Még nincs felkészülve arra, hogy apa legyen.
A hangulat lassan, de biztosan átment könnyed, játékba. Legjobban még is a lányokon lehetett észre venni, hogy élvezik a kicsi szórakozást. Már senkit nem zavart a csípős hideg, hiszen mind jót szórakoztunk. Egy hátránya volt csak, de este mikor a lányok által felhúzott védőburokban melegedtünk, nem érdekelt minket,hogy egy nappal később érünk haza. Hajnalban kissé álmosan ébredtem. Fel se tűnt, hogy valami nem stimmel, egészen addig, míg Rea mellém nem állt.
Feszülten figyelt a környékre. A közelben hatalmas zubogással folyt le a folyó vize. Közel voltunk a vízeséshez.
-Hol van Nira?-kérdezem, mikor feltűnt, hogy az idősebb zsoldoslány nincs ott.
Rea nem válaszolt. Gajeel feszülten fogta a át a derekam. Valamiről nagyon lemaradtam. Halk morgás hangzott fel, majd Nira ügetett ki farkas alakban az erdőből.
-Nos? Mit találtál Dimond?-kérdezte Gajeel.
Nira vissza változott, majd a húgára nézett.
-Szóval tényleg azok?
-Igen, és elég nagy számban vannak.
-Kik? Bocs mi nem vagyunk gondolat olvasók.
Nira ránk nézett, de nem szólt semmi. Tekintete hideg volt és veszélyes. Kirázott a hideg tőle. Csak egyszer láttam tőle ilyen tekintetett, mikor Juvia a húgát bántotta. Mondjuk akkor őrülettel keveredve, csak egy árnyalatnyival volt ijesztőbb.
-Nira-chan... Mi a baj?-kérdeztem halkan.
Felmordult, majd hátat fordított nekem.
-Zsoldos vadászok. Legalább húszan vannak.
Csak egy élményem volt velük, de az se jó. Megborzongva bújtam Gajeel karjaiba.
-Jobb lenne ha mennénk-mondta halkan Reila.
-Már felesleges megmozdulnunk. Érzed őket?
Reila kicsit figyelt, majd bólintott.
-Akkor marad a B terv.
-Az mi lenne?-kérdeztem aggódva a választól.
-A meg várjuk a kellő pillanatot, és kitörünk. Attól kezdve meg spuri a céhig-mondta Nira.
Izmait ropogtatva melegített be. Tekintete semmit nem mondott el, de az, hogy lopva megigazította a ruházatát ráébresztett, hogy több fegyver is van nála, mint a hajtűjének álcázott kardja.
Hirtelen észre vettem a gyilkolásra tervezett rejtett fegyvereket, amik eddig csak szimpla kiegészítőnek tűntek. Ilyen volt az öve, ami valójában egy feltekert korbács volt, csak ügyesen álcázva. Aztán ott volt a bakancsa csatja, ami igazából egy pillangóformára készített dobócsillag volt.
-Őszintén nálad mennyi fegyver van?-kérdeztem döbbenten.
-Kevesebb, mint amennyi ennyi zsoldos vadászhoz elegendő lenne. Ezekkel a fegyverekkel csak téged tudlak megvédeni hatásosan-válaszolta.-Szikra!
Valamit odadobott a húgának. Reila hatásos mozdulatlan megrázta azt a kicsiny tárgyat amit kapott, mire a hatalmasa zsoldos bot jelent meg a kezei között.
-Így jobb...
-Dimond! Van egy parancsom a számodra!-szólalt meg váratlanul Gajeel.
Mind a két lány felénk fordult. Gajeel gyengéden befogta a számat, majd folytatta.
-Történjen bármi... Nem engedelmeskedhetsz Levynek míg vissza nem értek a céhbe! Bármi áron, de eljuttatjátok őt a céhbe! Megértettétek?
-Igen is-vágta rá a két lány.
Abban a pillanatban láttam, amint a karjaikon egy-egy jel felizzik. Felismertem a szöveget. Parancsot kaptak, melyet ha nem teljesítenek a jel elveszi a lelküket, és lelketlen zsoldost vagyis Sötét zsoldost csinál belőlük.
-Ez mire volt jó? Tudod, hogy a legfőbb feladatuk az, hogy engem védjenek-mondtam, mikor sikerült levennem a kezét a számról.
Ő válasznak csak megcsókolt, majd magához húzott.
-Jobban meg tudnak védeni téged, ha nem tudnak neked engedelmeskedni-súgta a fülembe.
Átnézett a vállam felett. Követtem a tekintetét. Nira bólintott valamire, majd megragadta a karom és magához rántott.
-Salamandra, Ice Boy! Jó nagy ködfelhőre van szükségünk!-kiáltotta.
-Rendben!-vágta rá a két fiú.
-Menjetek már!-Kiáltotta Gajeel, miközben néhány mágiáját az erdőbe küldte.
-Szikra!
-Tudom!
Míg Nira kivont karddal futni kezdett velem, addig a húga megfogta a másik két srác kezét, és utánunk indult. Akkora volt a köd, hogy nem láttam semmit, de azt érzékeltem, hogy Gajeel ott maradt a kis tisztáson, teljesen egyedül.
-Nira! Vissza kell mennünk!-sikítottam, de hirtelen úgy éreztem, hogy szabályosan lepattan róla amit mondok.
Karján a jel vörösen izzott, és minél erősebb volt a színe annál gyorsabban futottunk. Néha megállt egy pillanatra, hogy megölje aki az utunkba került, de amúgy nem reagált semmilyen kiáltásomra. A folyónak egy olyan szakaszához értünk, ahol a víz lehullott a mélybe, hogy aztán ott tovább zubogjon a tenger felé.
-Szikra!
Csak egy parancsszó volt, de a következő pillanatban már Reila előttünk volt. Szavak nélkül formálta meg a mágiáját, mire a víz jéggé fagyott előttünk.
-Nira!-próbálkoztam megint.
A zsoldos vadászok már réges-régen lemaradtak, de mi csak tovább futottunk. Majdnem egy napi futás után láttam csak meg a Fairy Tail zászlóját. Nira egyenesen a céh pultjáig vonszolt. Ott végre elengedte a kezem. Karján szinte rögtön feloldott a jel.
-Maradjatok vele!-kiáltotta kimerült húgának, majd farkasalakba váltva elindult vissza felé.
Reila mellém állt, és miközben hasára szorította a kezét, igyekezett nem össze esni.
-Mi történt?-kérdezte Erza ahogy oda ért mellénk.
-Gajeel-tört elő belőlem.
A padlóra rogytam, mind a kimerültségtől, mint az aggodalomtól. Utat nyitott nekünk, csak azért, hogy védjen minket. Ahogy ránéztem Reilára rájöttem, hogy nem csak védett minket, hanem törlesztett is.
Nem tudom meddig ültem ott, mire Gray felsegített, majd egy asztalhoz ültetett. Erza a jobb oldalamra, Reila pedig a másik oldalamra ült, miközben betakart egy takaróval. Eltelt egy nap, majd kettő, mire meghallottam Happy kiáltását.
-Natsu! Megjött Nira-chan!
A fiú rögtön rohant a kapuhoz, majd kifelé. Néhány perccel később a félig halott lányt hozta be a karjaiban. Nira kezében Gajeel kabátja volt, de a fiú sehol nem bukkant fel.
-Gajeel-súgtam magam elé, ahogy elvettem a kabátot Nira kezéből.Szaladt volt és véres.
-Gajeel!-sikítottam, ahogy felfogtam mit jelent, hogy Nira nélküle jött vissza.
Könnyeim megállíthatatlanul folytak a kabátra, de ez sem hozhatta vissza nekem. Egy és fél hónap házasság után így kell vége lennie? Nem! Nem halhatott meg!
