Végre minden a normális kerékvágásban ment. A zsoldosaim újra mellettem vannak és együtt a csapat. Reila halkan beszélgetett Sarlottal és Wendyvel. Gajeel nyugodtan aludt a bal oldalamon. Keze a derekamon, feje meg a vállamon nyugodott. Nira a másik oldalamon feküdt farkas alakjában. Öt exeed beszélgetett körülötte. Heart és Sunny a hátán ült, míg a többiek az oldalánál maradtak. Natsu meglepően csendesen ült a másik oldalán.
Nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy a lány mennyire le van fogyva. Farkas alakja csak jobban kihozta a rossz állapotát. Fogalmam sem volt mi történhetett velük... Egyáltalán hogy kerültek ide?
-Mint kiderült az eltűnt tagok nem is voltak annyira eltűntek. Meglepetés bulit szerveztek annak a perverz majomnak és csak ezért mentek el. Jöttünk volna korábban is, de nem engedtek el csak úgy minket. Végül alig egy hete nagyon rosszul éreztük magunkat.,, Tudtuk, hogy bajban vagy... Rögtön siettünk vissza a céhbe... Nee-csan tombolt mikor megtudta, hogy nem vagytok a céhben. Ez két napja volt-mondta Rea.
-Két napja? Nekünk annyi volt, hogy ide érjünk hajóval, ti meg mennyi? Egy nap alatt megtettétek?
-Zsoldosok vagyunk. Ha oda kerül a sor, akkor nincs nálunk gyorsabb-mondta Sarlot.
-Mi történt vele?-mutattam Nirára.
-Mondanám, hogy Sárkány kór, de ez nem az, az csak a sárkányok depressziója...
-Okos nem Sárkány kór. Mindössze nem evett sokat mostanában. Amit evett is az mind romlott volt-mondta Reila.
Elég mogorva volt. Mondjuk megértettem. Ha nekem kellene Gajeeltől távol lennem...
-Mikor mehetünk már haza?-kérdezte kifakadva.
-Még elkel mennünk a fizetésért és utána meg kell várnunk a legközelebbi hajó járatott. Két nap múlva jön-mondtam.
-Veletek mehetek?-kérdezte Sarlot.
-Persze-vágtam rá.
Végül nem alakult minden a terv szerint. Mint kiderült a hegyen élő zsoldosok nagyon nem akartak senkinek se fizetni a segítségért. Úgy gondolták , hogy nem is mi végeztük el a munkát mint a céh tagjai, hanem a sárkánylány. Miután Nira megjelent farkas alakjában és rájuk mordult még nevetni is kezdtek. Ocsmány korcsnak nevezték aki otthagyta a szabad erdő népet és inkább beállt házi kutyusnak a céhbe. Mikor Nira emberi alakjába váltott és torkon ragadta a klán vezetőjét, mind rémülten húzódtak hátra.
-Nem tudtam, hogy zsoldos vagy-mondta elgyötörten a férfi.
-Persze, hogy nem, mert nem tudtad, hogy a Diamond ház örököse életen van, és a leggyorsabban farkas alakjában nyeri vissza az erejét. Még egy rossz beszólás a hercegnőre, vagy a céhre és a Phonix család klánvezér nélkül marad... Tudod mit jelent ez ugye?-kérdezte vigyorogva.
Nirától egyszer féltem csak eddig, de akkor ott nagyon ijesztő volt.
-Hogy te veszed át a klán vezetését-nyögte a férfi.
Nira biccentett, majd fejével felém bökött.
-Most pedig kifizetitek nekik, hogy fáradoztak...
A férfi biccentett az embereinek, mire azok egy bőrzacskót vágtak hozzá. A lány elkapta, majd elengedte a férfi nyakát. Csak mikor megfordult akkor vettem észre, hogy a haja alatt egy apró mókus bújt meg. Ahogy kiértünk a táborból, a mókus leugrott a válláról, majd Reaként ért földet.
A hegy lábánál majdnem mindenki ott volt. Egy ember hiányzott csak. Natsu.
-Hol van Szalamanra?-kérdezte Nira.
-Fel mászott a fára, miután Sarlot elégé nyíltan közölte, hogy tetszik neki-mondta Gajeel.
-Pontosabban felkergette a fára-mondta Wendy.
-Jól van na. Nem tehetek róla, hogy nagyon tetszik a sárkányölő-duzzugott Sarlot a fa alatt.
-Általában én szoktam fára kergetni, de csak azért mert beszól nekem-mondta Nira.
-Nem tűnik olyannak aki beszólogat...
-Mert nem ismered... Bolond nem jönnél le? A hajó mindjárt itt van. Ha nem akarsz vissza jönni a céhbe akkor maradhatsz is.
-Vigyétek el onnan azt a lányt és lemegyek...
-Akkor ott maradsz Szalamandra!-nevetett Gajeel.
-Gajeel viselkedj! Sarlot kérlek gyere el onnan.
-Sajnálom. Nem vagyok szerződve veled így nem vagyok köteles hallgatni rád.
-Igazából még hivatalosan zsoldos sem vagy. Megbuktál a vizsgádon-mondta Nira,
-Ez övön aluli volt, de sajnos igaz...
Nira a szemét forgatva nézet rám.
-Igaz rám nem hallgatsz, de ha jól értelmezem a zsoldosok törvényeit a klán vezetőire kötelesek vagytok hallgatni-mosolyogtam.
-Wof-mondta Nira morogva.
-Pontosan, de mire akarsz ezzel kilyukadni?
-Niranu ha megkérhetlek intézkednél?-kérdeztem.
-Wof-mondta megint a lány, majd ellökte magát a fától aminek eddig támaszkodott.- Na most vagy eljössz a fától magad, vagy én rángatlak el.
-Melyik a jobb?
-Az első.
-Oké akkor maradok. A sárkányölő mellett akarok maradni, és...
Nira hangosan felmordult, mire a lány össze rezzent, de nem csak ő. Gajeel és Wendy is reagáltak a hangra. Nem tudom Sarlot mit látott Nira szemében, de az biztos, hogy négykézláb kullogott Reila háta mögé. Nem volt túl elegáns ahhoz képest, hogy zsoldos és sárkány egyszerre.
"Sarlot soha nem fejezte be a kiképzését. Legalább kétszer megbukott. Ezért nem fogadta be a Phonix család, és ezért nem ő a klán következő vezetője. Jó közre játszik az is, hogy apám örököse én vagyok, de ha én meghaltam volna akkor ő lenne a klán vezető. Így azonban csak egy sunyi zsoldos, aki fekete erővel rendelkezik. Vigyázz vele. Rosszabb mint Kishu"
Nira gondolatai nagyon is megnyugtattak. Ez legalább részben megmagyarázta, hogy miért olyan merevek mind a ketten vele. Így utólag vissza gondolva a barlangban, mikor beszélgettek vele, valamelyikőjük mindig merev tartással helyezkedett mellettem el. Az ismeretségi köröm bővült egy újabb őrült zsoldossal. Komolyan vonzom őket? A hátamra van írva, hogy őrült zsoldosok ide!
Nira körbe járt, majd vigyorogva megrázta a fejét.
-Nem nincs rád írva. Szerintem csak érezzük, hogy a közelben vagy.
miközben vigyorgott kinyújtotta a nyelve hegyét, és incselkedve rám kacsintott.
-Nira-chan! Olyan kibírhatatlan vagy néha-nevettem.
Rea a szemét forgatta, miközben Sunnyt simogatta. Heart a másik karján ült és vágyakozva nézett a tenger felé. A távolban feltűnt egy vitorla, és a fehér sas. Ez eszembe juttatott valamit.
-A sas mutatta nektek az utat?
-Ők a mi iránytűink. Olyasmit láttak és látnak amit mi néha nem, hiába tudunk bármivé átváltozni-mondta Nira.
-Rea is egy fehér sast hívott mikor a zsoldosvadászok elkaptak téged-emlékeztem vissza.
-Igen, mivel ezek az állatok szinte mindig a magasban vannak. Sokk mindent látnak és hallanak.
A fehér madár leszállt Nira kinyújtott karjára, majd meghajolt a lány előtt. Nira valami ismeretlen nyelven beszélt hozzá, mire a madár felröppent. Egy pillanatra megállt Rea előtt, majd elröppent a tenger messzesége felé.
-Irány haza-mondta Nira és a húga vállára tette a kezét.
-Mikor kötünk már ki?-kérdezte Gajeel mérgesen.
A kabin oldalában ült és a rosszul léttel küzdött, ahogy Natsu is. Wendy szomorúan nézte, hogy nem tud segíteni. Sarlot a túlsó sarokban gubbasztott és vágyakozva nézett Natsura. Korábban Nira parancsolta oda, mondván, hogy a fiúnak nincs arra szüksége, hogy "ápolja". Miután a kapitány elhelyezett minket a kabinban a testvérpár felment a fedélzetre és azóta sem láttuk őket.
-Nem sokára kikötünk. Bírjátok még egy kicsit ki-mondtam.
Gajeel felmordult, majd hátra vetette a fejét. Nem nézett túl jól ki. Szerencsére pár perc múlva kikötöttünk.Kellet egy kis idő míg a fiúk összeszedték magukat annyira, hogy le is szálljunk. Nira és Reila már régen lent voltak. Az idősebb zsoldos lány látszólag lazán állt az egyik mólós oszlop mellett, míg Rea mellette ült a földön. Hulla fehér volt az arca és úgy tűnt nagyon kimerült valamiért.
-Indulhatunk?-kérdezte kedélyesen Nira- Ha fogunk egy szekeret negyedórán belül otthon vagyunk, de ha gyalog akartok menni, akkor egy óra.
-Gyalogolunk-vágta rá Rea, Natsu és Gajeel is.
Nira morgott valamit a puhány pasikról, akiknek gyenge a gyomruk, de hangosan nem mondott semmit se. Felsegítette a húgát, majd kezét a kardja markolatára tette. Olyan volt mint egy megveszített rúgó aki bármelyik pillanatban kipattanhat. Honnan a fenéből lett ennyi energia feleslege?
A haza út nagyon lassan telt el, de örültem, hogy végre ismerős földön sétálhatunk. Wendy vidáman ugrált az exeedek körében. Sarlot igyekezett közel ólálkodni Natsuhoz, de mikor a fiú megunta nemes egyszerűséggel tüzet küldött rá.
Meglepő módon a lánynak ártott a tűz, hiába volt sárkány génje.
-Attól, hogy van sárkány génem még megtud égetni a tűz...
-Csak azért, mert nem vagy igazi zsoldos-mondta Nira.
-Téged is megégetne a tűz...
Nira minden gond nélkül belenyúlt a Natsu tüze után maradt bokor tűzbe. Legalább fél percig ott tartotta a kezét, majd minden gond nélkül felemelte a tüzet a levelekről. A tenyerén tartotta, miközben Sarlot elé emelte. A lány hangosan sziszegett, majd felmenekült az egyik fára.
-Valaki fél a tűztől?-kérdezte Nira vigyorogva.
Sarlot kezein a körmei karmokká váltak, úgy kapott a tűz felé. Olyan volt mint egy macska ha nem vesszük figyelembe megnövő füleit és a hátából kitörő szárnyakat. Ijesztő volt és roppant veszélyesnek tűnt.
Nira jelentőségteljesen rám nézet, majd biccentett. Rea egy legyintéssel lefagyasztotta a tüzet. Nővére megvetően nézett a fán lévő lányra, majd vissza fordult. Szinte rögtön megváltozott a viselkedése. Meglátott egy madarat és mint egy rossz kiskölyök farkas alakjában kergetni kezdte. Felelőtlennek gondoltam volna, ha nem ismerem.
-Nee-chan elég már! Nem vagy öt éves-mondta morogva Reila egy idő után.
Nira vissza kocogott mellé, majd úgy maradt. Komolyan olyan vicces volt, ebben az alakban, de valami nem stimmel vele. A szokásos bohókás stílusába valami vad állati ösztön keveredett. Mikor a városba értünk megdobbant a szívem. Végre itthon voltunk.
A céh környéke csendes volt, és nagyon nyugodt. Nem csoda, a négy bajkeverő körül legalább három velem volt. Igen Nirát is a bajkeverőkhöz soroltam. A kapu szokás szerint nyitva volt.
-Na hol marad a fogadó bizottság?-kérdezte Gajeel vigyorogva.
Sarlot
Mindenki kitörő örömmel fogadta Nira-chanékat. A kis kék hajú lánynak nagy a rajongó tábora. Két fiú rohant oda hozzá, hogy megöleljék, de a vassárkán ölő rájuk mordult, így csak távolról örülhettek neki.
-Niranu drágám!-harsant egy erőteljes hang a sokaságból.
Magas barna hajó fiú jött felénk. Szaga és külseje nagyon is ismerős volt. Nira a szemét forgatta, majd mikor a fiú a közelébe ért minden előjel nélkül orrba vágta.
-Basszus megint eltörted az orrom...-nyafogott a fiú.
-Most mit nyafogsz kisfiú. Ha nem fogtad volna fel nem akarod veled lenni Kishu-mondta Nira, majd elfordult.
-Tudom, hogy csak megjátszod magad...
-Na jó csak úgy közlöm! Nekem nem kell ilyen aljas és számító dög mint amilyen te vagy Phonix! Hagyj békén, vagy megetetlek egy sárkánnyal! Másodjára már nem fogsz vissza térni a halálból!
-A srác Phomix?-kérdeztem döbbenten.
-Igen, te meg az a sárkány aki felfalja nekem ha nem hagyj békén.
Láttam Nirán, hogy nem viccel. Tényleg megeteti velem ha nem fogja be, és nem hagyja békén.
Éppen mondani akartam valamit, hogy ne velem fenyegetőzzön, mikor feltűnt, hogy Reila elsomfordált az egyik asztalhoz. Bizonytalanul lépett egy alvó fiú mellé, majd finoman megrázta annak vállát. Ahogy a fiú felemelte a fejét jobban láttam. Elég jóképű volt és így már inkább férfiasnak tűnt, mint korábban.
-Csicsi?-kérdezte kábán, majd mikor kitisztult a látása,szeme felcsillant.
-Ki más lenne?-kérdezte Reila kicsit hidegen.
A fiatal férfi fel állt, majd a karjaiba zárta Reilát. Belecsókolt Reila nyakába, majd elhúzódott, hogy annak ajkait is végig csókolgassa. Hogy van az, hogy a jó pasik mind foglaltak?
Levy
Nira hangosan felmordult, mire automatikusan felé kaptam a fejem. Izzó szemekkel nézett unoka nővérére. A lánynak mintha fel sem tűnt volna, hogy csinált valamit, továbbra is elgondolkodva nézett Gray és Reila boldog párosára.
Szeme különösen csillogott, ahogy a fiúra nézett. Mint egy kiéhezett ragadozó. Azonban nem ő volt az egyetlen ragadozó az épületben.
-Sarah Sarlot Dimond. Kifelé!-parancsolta Nira.
A lány össze rezzent, majd behúzott nyakkal kivonult. A lány követte őt.
-Valami azt súgja ő se lesz céhtag-súgta Gajeel a fülembe.
-Komolyan ennek a lánynak mindegy, hogy ki az illető csak férfi legyen?-kérdezte Natsu.
-Szerintem rád már nem fog annyira hajtani.
A hegy lábánál majdnem mindenki ott volt. Egy ember hiányzott csak. Natsu.
-Hol van Szalamanra?-kérdezte Nira.
-Fel mászott a fára, miután Sarlot elégé nyíltan közölte, hogy tetszik neki-mondta Gajeel.
-Pontosabban felkergette a fára-mondta Wendy.
-Jól van na. Nem tehetek róla, hogy nagyon tetszik a sárkányölő-duzzugott Sarlot a fa alatt.
-Általában én szoktam fára kergetni, de csak azért mert beszól nekem-mondta Nira.
-Nem tűnik olyannak aki beszólogat...
-Mert nem ismered... Bolond nem jönnél le? A hajó mindjárt itt van. Ha nem akarsz vissza jönni a céhbe akkor maradhatsz is.
-Vigyétek el onnan azt a lányt és lemegyek...
-Akkor ott maradsz Szalamandra!-nevetett Gajeel.
-Gajeel viselkedj! Sarlot kérlek gyere el onnan.
-Sajnálom. Nem vagyok szerződve veled így nem vagyok köteles hallgatni rád.
-Igazából még hivatalosan zsoldos sem vagy. Megbuktál a vizsgádon-mondta Nira,
-Ez övön aluli volt, de sajnos igaz...
Nira a szemét forgatva nézet rám.
-Igaz rám nem hallgatsz, de ha jól értelmezem a zsoldosok törvényeit a klán vezetőire kötelesek vagytok hallgatni-mosolyogtam.
-Wof-mondta Nira morogva.
-Pontosan, de mire akarsz ezzel kilyukadni?
-Niranu ha megkérhetlek intézkednél?-kérdeztem.
-Wof-mondta megint a lány, majd ellökte magát a fától aminek eddig támaszkodott.- Na most vagy eljössz a fától magad, vagy én rángatlak el.
-Melyik a jobb?
-Az első.
-Oké akkor maradok. A sárkányölő mellett akarok maradni, és...
Nira hangosan felmordult, mire a lány össze rezzent, de nem csak ő. Gajeel és Wendy is reagáltak a hangra. Nem tudom Sarlot mit látott Nira szemében, de az biztos, hogy négykézláb kullogott Reila háta mögé. Nem volt túl elegáns ahhoz képest, hogy zsoldos és sárkány egyszerre.
"Sarlot soha nem fejezte be a kiképzését. Legalább kétszer megbukott. Ezért nem fogadta be a Phonix család, és ezért nem ő a klán következő vezetője. Jó közre játszik az is, hogy apám örököse én vagyok, de ha én meghaltam volna akkor ő lenne a klán vezető. Így azonban csak egy sunyi zsoldos, aki fekete erővel rendelkezik. Vigyázz vele. Rosszabb mint Kishu"
Nira gondolatai nagyon is megnyugtattak. Ez legalább részben megmagyarázta, hogy miért olyan merevek mind a ketten vele. Így utólag vissza gondolva a barlangban, mikor beszélgettek vele, valamelyikőjük mindig merev tartással helyezkedett mellettem el. Az ismeretségi köröm bővült egy újabb őrült zsoldossal. Komolyan vonzom őket? A hátamra van írva, hogy őrült zsoldosok ide!
Nira körbe járt, majd vigyorogva megrázta a fejét.
-Nem nincs rád írva. Szerintem csak érezzük, hogy a közelben vagy.
miközben vigyorgott kinyújtotta a nyelve hegyét, és incselkedve rám kacsintott.
-Nira-chan! Olyan kibírhatatlan vagy néha-nevettem.
Rea a szemét forgatta, miközben Sunnyt simogatta. Heart a másik karján ült és vágyakozva nézett a tenger felé. A távolban feltűnt egy vitorla, és a fehér sas. Ez eszembe juttatott valamit.
-A sas mutatta nektek az utat?
-Ők a mi iránytűink. Olyasmit láttak és látnak amit mi néha nem, hiába tudunk bármivé átváltozni-mondta Nira.
-Rea is egy fehér sast hívott mikor a zsoldosvadászok elkaptak téged-emlékeztem vissza.
-Igen, mivel ezek az állatok szinte mindig a magasban vannak. Sokk mindent látnak és hallanak.
A fehér madár leszállt Nira kinyújtott karjára, majd meghajolt a lány előtt. Nira valami ismeretlen nyelven beszélt hozzá, mire a madár felröppent. Egy pillanatra megállt Rea előtt, majd elröppent a tenger messzesége felé.
-Irány haza-mondta Nira és a húga vállára tette a kezét.
-Mikor kötünk már ki?-kérdezte Gajeel mérgesen.
A kabin oldalában ült és a rosszul léttel küzdött, ahogy Natsu is. Wendy szomorúan nézte, hogy nem tud segíteni. Sarlot a túlsó sarokban gubbasztott és vágyakozva nézett Natsura. Korábban Nira parancsolta oda, mondván, hogy a fiúnak nincs arra szüksége, hogy "ápolja". Miután a kapitány elhelyezett minket a kabinban a testvérpár felment a fedélzetre és azóta sem láttuk őket.
-Nem sokára kikötünk. Bírjátok még egy kicsit ki-mondtam.
Gajeel felmordult, majd hátra vetette a fejét. Nem nézett túl jól ki. Szerencsére pár perc múlva kikötöttünk.Kellet egy kis idő míg a fiúk összeszedték magukat annyira, hogy le is szálljunk. Nira és Reila már régen lent voltak. Az idősebb zsoldos lány látszólag lazán állt az egyik mólós oszlop mellett, míg Rea mellette ült a földön. Hulla fehér volt az arca és úgy tűnt nagyon kimerült valamiért.
-Indulhatunk?-kérdezte kedélyesen Nira- Ha fogunk egy szekeret negyedórán belül otthon vagyunk, de ha gyalog akartok menni, akkor egy óra.
-Gyalogolunk-vágta rá Rea, Natsu és Gajeel is.
Nira morgott valamit a puhány pasikról, akiknek gyenge a gyomruk, de hangosan nem mondott semmit se. Felsegítette a húgát, majd kezét a kardja markolatára tette. Olyan volt mint egy megveszített rúgó aki bármelyik pillanatban kipattanhat. Honnan a fenéből lett ennyi energia feleslege?
A haza út nagyon lassan telt el, de örültem, hogy végre ismerős földön sétálhatunk. Wendy vidáman ugrált az exeedek körében. Sarlot igyekezett közel ólálkodni Natsuhoz, de mikor a fiú megunta nemes egyszerűséggel tüzet küldött rá.
Meglepő módon a lánynak ártott a tűz, hiába volt sárkány génje.
-Attól, hogy van sárkány génem még megtud égetni a tűz...
-Csak azért, mert nem vagy igazi zsoldos-mondta Nira.
-Téged is megégetne a tűz...
Nira minden gond nélkül belenyúlt a Natsu tüze után maradt bokor tűzbe. Legalább fél percig ott tartotta a kezét, majd minden gond nélkül felemelte a tüzet a levelekről. A tenyerén tartotta, miközben Sarlot elé emelte. A lány hangosan sziszegett, majd felmenekült az egyik fára.
-Valaki fél a tűztől?-kérdezte Nira vigyorogva.
Sarlot kezein a körmei karmokká váltak, úgy kapott a tűz felé. Olyan volt mint egy macska ha nem vesszük figyelembe megnövő füleit és a hátából kitörő szárnyakat. Ijesztő volt és roppant veszélyesnek tűnt.
Nira jelentőségteljesen rám nézet, majd biccentett. Rea egy legyintéssel lefagyasztotta a tüzet. Nővére megvetően nézett a fán lévő lányra, majd vissza fordult. Szinte rögtön megváltozott a viselkedése. Meglátott egy madarat és mint egy rossz kiskölyök farkas alakjában kergetni kezdte. Felelőtlennek gondoltam volna, ha nem ismerem.
-Nee-chan elég már! Nem vagy öt éves-mondta morogva Reila egy idő után.
Nira vissza kocogott mellé, majd úgy maradt. Komolyan olyan vicces volt, ebben az alakban, de valami nem stimmel vele. A szokásos bohókás stílusába valami vad állati ösztön keveredett. Mikor a városba értünk megdobbant a szívem. Végre itthon voltunk.
A céh környéke csendes volt, és nagyon nyugodt. Nem csoda, a négy bajkeverő körül legalább három velem volt. Igen Nirát is a bajkeverőkhöz soroltam. A kapu szokás szerint nyitva volt.
-Na hol marad a fogadó bizottság?-kérdezte Gajeel vigyorogva.
Sarlot
Mindenki kitörő örömmel fogadta Nira-chanékat. A kis kék hajú lánynak nagy a rajongó tábora. Két fiú rohant oda hozzá, hogy megöleljék, de a vassárkán ölő rájuk mordult, így csak távolról örülhettek neki.
-Niranu drágám!-harsant egy erőteljes hang a sokaságból.
Magas barna hajó fiú jött felénk. Szaga és külseje nagyon is ismerős volt. Nira a szemét forgatta, majd mikor a fiú a közelébe ért minden előjel nélkül orrba vágta.
-Basszus megint eltörted az orrom...-nyafogott a fiú.
-Most mit nyafogsz kisfiú. Ha nem fogtad volna fel nem akarod veled lenni Kishu-mondta Nira, majd elfordult.
-Tudom, hogy csak megjátszod magad...
-Na jó csak úgy közlöm! Nekem nem kell ilyen aljas és számító dög mint amilyen te vagy Phonix! Hagyj békén, vagy megetetlek egy sárkánnyal! Másodjára már nem fogsz vissza térni a halálból!
-A srác Phomix?-kérdeztem döbbenten.
-Igen, te meg az a sárkány aki felfalja nekem ha nem hagyj békén.
Láttam Nirán, hogy nem viccel. Tényleg megeteti velem ha nem fogja be, és nem hagyja békén.
Éppen mondani akartam valamit, hogy ne velem fenyegetőzzön, mikor feltűnt, hogy Reila elsomfordált az egyik asztalhoz. Bizonytalanul lépett egy alvó fiú mellé, majd finoman megrázta annak vállát. Ahogy a fiú felemelte a fejét jobban láttam. Elég jóképű volt és így már inkább férfiasnak tűnt, mint korábban.
-Csicsi?-kérdezte kábán, majd mikor kitisztult a látása,szeme felcsillant.
-Ki más lenne?-kérdezte Reila kicsit hidegen.
A fiatal férfi fel állt, majd a karjaiba zárta Reilát. Belecsókolt Reila nyakába, majd elhúzódott, hogy annak ajkait is végig csókolgassa. Hogy van az, hogy a jó pasik mind foglaltak?
Levy
Nira hangosan felmordult, mire automatikusan felé kaptam a fejem. Izzó szemekkel nézett unoka nővérére. A lánynak mintha fel sem tűnt volna, hogy csinált valamit, továbbra is elgondolkodva nézett Gray és Reila boldog párosára.
Szeme különösen csillogott, ahogy a fiúra nézett. Mint egy kiéhezett ragadozó. Azonban nem ő volt az egyetlen ragadozó az épületben.
-Sarah Sarlot Dimond. Kifelé!-parancsolta Nira.
A lány össze rezzent, majd behúzott nyakkal kivonult. A lány követte őt.
-Valami azt súgja ő se lesz céhtag-súgta Gajeel a fülembe.
-Komolyan ennek a lánynak mindegy, hogy ki az illető csak férfi legyen?-kérdezte Natsu.
-Szerintem rád már nem fog annyira hajtani.
