December huszonnégy. Szenteste. Egyedül álltam a házablakában és csak néztem ahogy a hó esik odakint. Reila végre elmondta Graynek, hogy gyermeket vár, és hajnalban kéz a kézben jöttek fel hozzám, bár elég feszült volt köztük a hangulat. Gray nem szólt semmit, csak lefelé nézett, míg Rea jó éjt kívánt. Azóta nem bírtam aludni. Egész nap az ablakban álltam és csak néztem kifelé. A jobb lábamban a fájdalom néha fellángolt, de nem érdekelt.
Nem hagyhattam, hogy gyengének lássanak. Siel nem akart megölni, csak tanítani. Rávilágítani arra, hogy mennyire gyengék vagyunk. Annyira arra koncentráltam, hogy mi van a húgommal, hogy nem vettem észre mit akarnak a rohadékok. Ezért lehetett az, hogy simán átszúrtak és több helyen megsebeztek.
-Nee-chan?
Csendesen megfordultam. Heart lebegett az ágyam felett és egy kis dobozkát tartott a mancsaiban.
-Sunny azt mondja ezen a napon az emberek ajándékot adnak egymásnak... Ezt neked csináltam -mondta.
Elvettem tőle a dobozt. Egy apró kis kő volt amit szív alakúra formáltak.
-Köszönöm, de én nem készültem semmivel se neked...
-Nee-chan finom vacsit csináltál...
Kis exeedem az ajtón kopogó személy szakította félbe. Kinyitottam és döbbenten láttam, hogy apám az.
-Szia Csillag. Reila nincs itthon?
-Nincs... Mit keresel itt apa?
-Csak hoztam nektek valamit-mondta ,majd két dobozt emelt fel.-Az új harci öltözetetek. Valamint új tőrök. Na jó sietek, mert anyáddal egy kellemes estét akarunk eltölteni. Szia Csillag.
Gyors berakta a kanapéra a két dobozt, majd arcon csókolt és elment. Még csak megköszönni se tudtam neki. Azonban ez eszembe juttatott valamit. A ház merő kosz volt. Minden felé Rea és az én holmijaim voltak szétdobálva. Hát igen az elmúlt időben nem sokat takarítottunk. Rea ha itthon volt szinte mindig rosszul volt, vagy kimerült. Én meg szinte minden mozdulatát figyeltem, nehogy valami komolyabb baja legyen.
-Nos ideje kitakarítani zsoldos módra-mondtam, majd felgyűrtem az ingem ujját.
-Nee-chan?-kérdezte Heart.
Nem szóltam, csak csettintettem mire a ruhák felemelkedtek a földről. Elindultam a fürdőszoba felé, miközben a szennyesek ott röpködtek körülöttem. Heart kihúzott néhány zoknit a szekrények alól, majd utánam hozta. Nincs is ennyi ruhánk állapítottam meg miközben elkezdtem a mosásukat.
A fürdőszobában szabályos vihar keveredett ahogy a szennyesre zúdítottam a tisztító mágiámat. Szegény Heart majdnem a víz fogságába került, csak az utolsó pillanatban kaptam el a kis szárnyait.
-Vigyázat a zsoldos barátod takarít-nevettem, majd elengedtem.
A következő egy órában fel le rohangáltam a lakásban. Mindenfelé mosatlanok hevertek, a könyveinkről nem is beszélve. Mindössze két ládára való fegyvert gyűjtöttem össze a lakás legkülönbözőbb részeiről. Hát igen inkább hasonlított egy pasitanyára a ház mintsem egy olyan házra, amiben nők élnek. Heart szorgalmasan segített, bár utóbb rábíztam, hogy díszítse fel a karácsonyfát. A kis exeed örömmel állt neki. Mire kitakarítottam és össze hajtottam a ruhákat addigra ő is készen lett. Beraktam a fa alá apáék ajándékát, majd azokat is amiket én adok a többieknek. Mivel tudtam, hogy Rea hova rakta az ő ajándékait, így egy kis szellő segítségével levarázsoltam az emeletről azokat.
-Nos mi maradt még Heart?-kérdeztem fáradt mosoly kíséretében.
-Az asztal-mutatott a konyha asztalra, ami most a nappali közepén árválkodott.
Mi lenne velem nélküled-mondtam nevetve.
Tíz perc múlva az asztal is meg volt terítve. Felmentem az emeletre, majd átöltöztem. Csak mikor felvettem a ruhám akkor jöttem rá, hogy nem is kevés a zúzódásom. Nem csak a mellkasomon és a karomon voltak, de a nyakamon és a lábamon is szép számmal terjeszkedtek a foltok. Rea mindent meg tett, hogy életben tartson, így nem panaszkodtam, hogy ott maradtak a zúzódások, meg néhány heg. A jobb lábam volt a rosszabb állapotban. Nem csoda. Siel szinte teljesen leégette a bőrt és a húst róla. Reának szinte a nulláról kellett meggyógyítania. Tisztában voltam vele, hogyha húgom meglátja a sebeimet fájdalmasan emlékeztetem, majd arra, mennyire gyengék vagyunk. Azonban zsoldos voltam. Még ha nehezen is ismertem be, hogy jelen állásban van nálam erősebb, akkor is elkellet viselnem a hegek látványát. Kell az emlékeztető, hogy tudjam van hova fejlődnöm.
Vissza mentem a nappaliba, majd megraktam a kandallót. Heart a kandalló fölött ténykedett, és amikor felnéztem akkor jöttem rá, hogy a céh egy zászlóját húzza ki éppen. Korábban már láttam egy ugyan ilyet Levy és Erza házában is, de fogalmam sem volt Heart honnan szerezte.
-Mirajane-chan adta, hogy nekünk is legyen. Azt mondja minden céhtagnak van ilyen zászlója, hogy ezzel is az összetartást erősítsük-válaszolta, mikor rá kérdeztem.
-Értem.
Kimentem a konyhába, majd vittem be pár plusz fahasábot. Pillanatokkal később az asztalt is megterítettem. Éppen indultam volna, hogy behozzam a gyertyatartókat, mikor a bal lában beakadt az egyik szék lábába, és én szégyen szemre elvágódtam. Nem is lett volna baj, ha nem a jobb lábamra zuhanok. Fájdalmas szűkölés hagyta el a torkomat, ahogy a fájdalom égő érzése ezerszeres erővel rohant meg. A számba haraptam, miközben a körmeim bele vágtak a fa padlóba. Küszködve a bal lábamra helyeztem a súlyom, miközben a jobbat felhúztam.
Még örültem is, hogy Reáék kicsit késnek. Szánalmas látvány lehettem ahogy ott kínlódok. Heart aggódva nézett rám, majd mikor a fájdalom enyhült igyekezett felsegíteni.
-Nee-chan-mondta aggódva.
Leültem a kanapára, majd kinyújtottam a lábam, ami enyhén remegett. Kis exeedem ott ült mellettem és apró mancsaival a karomba kapaszkodott.
-Jól vagyok...Jaj fenn hagytam a kis követ amit tőled kaptam-mondta mosolyt erőltetve a számra.
-Felmenjek érte?
Heart pillanatokkal később már vissza is ért. A kezembe vettem a kövecskét, majd a mágiámmal vékony láncot erősítettem rá.
-Itt a helye-mondtam, ahogy felraktam a nyakamba.
Heart leült az ölembe, majd elkezdett egy sütit majszolni. Csak a felét tudta megenni, mikor kopogtak az ajtón. Óvatosan helyeztem a testsúlyom a jobb lábamra, és megkönnyebbülten tapasztaltam, hogy csak annyira fáj, mint egész nap, és nem úgy mint percekkel korábban.
-Szia Nee-chan-köszönt Rea, ahogy ajtót nyitottam, majd megölelt.
-Szia Szikra... Hol a kulcsod?-kérdeztem mosolyogva.
-Ott-mutatott húgom a kulcstartóra a hátam mögött.
A szemem forgattam, majd felnéztem Grayre, aki csak ott állt a lépcsőn.
-Szia Gray nem is köszönsz a sógornődnek?
-Helló-mondta halkan.
-Nira-chan!-hallottam Happy kiáltását, majd a következő pillanatban már nekem is csapódott a kis kék Exeed.
Elvesztettem az egyensúlyom és biztos hanyatt vágódom ha Rea és Gray nem kap utánam.
-Óvatosabban te kis bolond. Még nem vagyok teljes formámban-nevettem.
-Happy óvatosan azzal a nagy szeretgetéssel-dorgálta meg Natsu a barátját.
-Csak irigykedsz-mondta és fel ült a vállamra.
Beljebb invitáltam a három jó madarat.
-Nee-chan ugye nem azt akarod mondani, hogy egyedül takarítottál ki? Szégyen mekkora kupit csináltam, nekem is kellett volna segítenem.
-Heart segített neki Rea-chan-szólt közbe a kiscicám.
-Unatkoztam-mondtam nevetve.-Nos várunk még valakire?
-Nem Wendy azt mondja, hogy ő nem jön mivel Erzáékkal tölti a karácsonyt... A többiek, meg úgy vannak vele, hogy nem akarnak nagyon zavarni, mikor lábadozol. Lehet nekünk se kéne sokáig maradnunk-mondta húgom.
Fáradtan kifújtam a levegőt, majd finom koszit adtam a tesómnak.
-Ismersz már, hogy tudd. A pihenés nem az én kenyerem... Na ki éhes?-kérdezem.
Natsu és Happy rögtön jelentkezett. Sunny és Heart csak a második kérdésemre válaszolt. Rea a szemét forgatva nézett rám, majd segített behozni az ételt és italt. Gray persze rögtön kivette a kezéből amint beléptünk a nappaliba. Bizonytalan volt minden lépése, és ahogy Reához nyúlt mintha még remegett is volna a keze. Persze úgy csináltam mintha nem vettem volna észre. Helyette megkértem Natsut gyújtsa be a kandallót, mire ő hencegve csettintett egyet.
-Ezt én is meg tudtam volna csinálni-bokszoltam bele a karjába.
A vacsora nagy része azzal telt, hogy Natsu és Happy habzsolták az ételt, Gray csendesen hagyta, hogy Rea időnként felé nyújtson egy falatott, de amúgy meg se szólalt. A húgomnak a vacsora végére el is fogyott a türelme, majd kikelt magából.
-Ha van valami bajod akkor mond meg, de hallgass!-kiabálta le a fiú fejét.
-Csak nem bírtam még megemészteni...
-Ezen már úgy se tudsz változtatni. Szikra te meg ne lármázz. Ketten kellettetek hozzá, hogy így alakuljon-mondta, miközben kivittem a mosatlanokat.
-Kösz, hogy emlékeztetsz, hogy mekkora balfék voltam-morogta Gray.
-Szívesen máskor is...
-Miért érzem azt, hogy lemaradtunk valamiről?-kérdezte Natsu Happytől.
-Hogy érted ezt?-kérdezte Reila a pasijától.
-Semmi, csak...
Láttam mi jár a fiú fejében és Rea arca biztosított róla, nincs ínyére.
-Szerinted én készen vagyok rá, hogy anya legyek?-kérdezte.
Mielőtt a fiú válaszolhatott volna Rea felpattant, majd felrohant az emeletre.
-Majd én vissza hozom-mondtam, majd lenyomtam a székre Grayt.
Ahogy felfelé mentem hallottam még Natsu kérdését, majd azt hogy Gray elmondja neki mi a helyzet. Rea a fenti fürdőszobában térdelt a wc mellett és éppen kihányta a vacsoráját. Elővettem egy törülközőt, majd a két hosszabb tincsét hátra fogtam, míg hányt.
-Nyugalom Szikra... Nem tesz jót a babának ha ennyire felidegesíted magad-mondtam, miközben letöröltem a száját.
-Miért nem tudja elfogadni?-kérdezte Rea, közben a kezét óvón a hasára tette.
-Elfogadta,hiszen melletted van, csak nehezen emészti meg, hogy mekkora barom volt-mondtam.-Nem mondta ugye, hogy vetessétek el?
Rea megrázta a fejét.
-Na látod. Nem kérte, hogy mondj le róla és melletted maradt. Adj neki egy kis időt. Biztos össze szedi magát, mire anyáék elé álltok-mondtam és magamhoz húztam a húgom.
-Júj anya nem fog örülni a babának...
-Az biztos... Jut eszembe apa volt itt. Hozott nekünk ajándékot... Gyere nézzük meg őket-mondtam, majd fel álltam.
Jobb lában roppant, mire össze rezzentem, de szerencsére Rea éppen nem rám nézett. Óvatosan felhúztam, majd lementem vele a földszintre.
-Rea ha kisfiú lesz hívjátok Natsunak-mondta Natsu vigyorogva.
-Nem fogom rólad elnevezni a fiam-vágta rá Gray és Rea egyszerre.
Tekintetük találkozott, mire a fiú haloványan és bizonytalanul elmosolyodott. Rea mellé épet és átkarolta a derekát. Fejét a fiú mellkasára támasztotta ő meg gyengéden magához húzta.
-Mondjuk már csak azért sem lesz Natsu a neve, mert kislány lesz-mondta húgom.
-Mindegy, hogy fiú vagy kislány remek zsoldost faragok, majd belőle. Olyan jó harcos lesz mint az anyja-mondtam.-Na ideje kibontani az ajándékokat. Sajna egy csomó kimarad, mivel sokan nincsenek itt azok közül akiket hívtunk.
Rea kibújt Gray öleléséből, majd a zsebéből előhalászott egy köteg kis kártyát. A kedvenc játéka az volt, hogy először az adja át az ajándékait akinek a nevét kihúzzuk.Ez esetben Happyre esett a választás. Miért is nem lepődött meg senki rajta, hogy mindenki halat kapott tőle. A következő nevet Happy húzhatta ki. Most Reára került a sor. Mindenkinek oda adta az ajándékát.
Már a doboz súlyából megmondtam volna mi van benne. A mérete csak plusz segítség volt. Mikor kibontottam a kezembe egy gondosan kifaragott bambusz fuvola volt. A zsoldos rónák díszítették, ahogy szinte minden fegyverünket. Csak a véletlennek volt köszönhető, hogy én is ilyen faragvényt adtam neki. Annyi volt a különbség, hogy én az övére zömében gyógyító rúnákat véstem.
Gray
A Reától kapott pulcsim szegélyével játszadoztam, miközben ő a nővérével beszélgetett. Időnként összerándult, és tudat alatt is a hasához nyúlt. Átkarolta magát és közben az ujjaival apró köröket rajzolt magára. Szerintem nem is volt tudatában, hogy a baba minden mozdulatára reagál.
A nappali ablaka hirtelen kivágódott, majd fagyos szél zúdult be rajta rengeteg jéggel. Ösztönösen eltakartam Reát, bár ő maga és a nővére is ugrott, hogy becsukják.
-Rohadt idő! Tönkre vágta az ablakunk-morogta Nira miközben mágiával rögzítette az ablakot.-Mindjárt jövök.
-Basszus ez gáz. Nem fogunk egy könnyen haza menni-morogta Natsu amikor az ablakhoz ment.
Odakint orkánerejű szél tombolt, miközben a havat és jeget kavart. Mikor lett ilyen rossz idő odakint? Rea megborzongott, mire még közelebb húztam magamhoz.
-Jól vagy?-kérdeztem halkan.
Csak bólintott. A csendet Nira közelgő léptei szakították félbe.
-Ablakok mágikusan rögzítve. Valamint megágyaztam a vendégszobában-mondta.-A fiúk mennek először fürdeni, hogy maradjon nekünk meleg víz-mondta és egy inget, meg törölközőt vágott hozzánk.
-Csicsi jössz velem fürdeni? Spóroljunk a...
Nira kegyetlenül erősen fejbe vágott, majd a fülemnél fogva elrángatott Rea mellől.
-A perverz gondolkodásod hagy akkora, amikor kettesben maradtok. Tied az emeleti fürdő. A lépcső tetején balra az első ajtó-mondta és feltaszigált néhány lépcsőfokot.
-Ünneprontó, vénséges házi Sárkány-morogtam ahogy elindultam felfelé.
Valaki fejemhez vágott egy papucsot. A hogy megfordultam Rea izzó tekintetével, majd a papucsa párjával találkoztam,
-Csics ezt most...
-Amit a nővéremről mondtál-mondta közben egy díszpárnát akart eldobni.
-Ne azt ne! Azt Levytől kaptam-mondta Nira és még menet közben elkapta a párnát.
Gyorsan felrohantam, mielőtt valami mást dobna felém. A fürdő meglehetősen kicsi volt a ház méreteihez képest. Csak amikor végeztem és immár alvó holmiba öltözve kijöttem, hogy az csak a vendék szoba fürdőszobája volt.
-Rosszabb vagy mint egy kislány-nevetett Natsu.
Haja csöpögött a víztől.
-Hogy vagy már kész?-kérdeztem.
-Nem egy óráig folyatom a vizet. Amúgy már a lányok is készen vannak. Rea kicsit nyúgös amiért a nővérét vén Sárkánynak nevezted. Biztos be akarsz menni?
-Miért ne akarnék bemenni hozzá?
-Te tudod-vont vállat Natsu, majd bement a kijelölt szobájába.
-Natsu totál hülye-mondtam, ahogy beléptem Rea szobájába.
Csicsi az ablaknál állt és kifelé nézett. Ahogy megfordult már értettem Natsu mire gondolt.
-Miért is nevezted vén Sárkánynak a tesóm?-kérdezte vissza fojtott hangon.
-Csak ugrattam és ezt ő is tudta.
-Lehet, hogy sárkány szíve van, de nem vén. Ha ő az akkor én mi vagyok?
-Az én kis Csicsim-mondtam és átkaroltam.-Valamint a közeljövőben a fiam anyja.
-Kislány lesz-mondta duzzogva.
-Szerintem meg fiú...Az biztos, hogy ha lányka nem hagyom, hogy a nővéred tanítsa...
-Miért nem?
-Mert a nővéred egy őrült...
Amint kimondtam vissza is akartam szívni. Rea elhúzódott és mérgesen nézett rám.
-A vővérem nem őrült csak furcsán normális. Ma már másodjára mondasz olyat rá ami nem igaz!
Rea megfogta a kis szekrényen álló lámpát, majd hozzám vágta. Éppen csak elhajoltam előle, már egy képkeret repült felém.
-Csicsi elég!
Azonban ő más véleményen volt. Tudtam, hogy mindketten szörnyen védelmezik a másikat, de ez már túlzás volt a javában.
-Túlzás?! Elekem van már abból, hogy a nővérem mindig mindenki lenézi! Anyáék se foglalkoznak vele, a céhben is mindenki furának tartja! Erre te is azzal, jössz, hogy milyen! Ha nem tetszik akkor az ajtó lent van a földszinten! Ellehet menni ha nem tudod elfogadni a családi kötödésem!-kiabálta.
Minden egyes mondat után valami tárgy röppent felém. Egyszer egy váza-ami ripityára tört a falon- máskor párna. Ami éppen a kezébe került.
-Reila tedd le azt a tört!-mondtam,mikor kirántotta a fiókját és felkapta a tört.
A lány rám nézett, majd eldobta a kést, ami csak az ajtóba állt bele. Persze ez volt az a pont amikor már segítségre volt szükségem. Kirohantam a folyosóra, majd berontottam Nira szobájába.
-Nira segíts a húgod meg... örült-fejeztem be elakadó hangon.
A lány valószínűleg nem hallotta a veszekedésünket, vagy ha igen más elfoglaltság révén nem ért rá közbe avatkozni. A szoba közepén állt szorosan össze simulva Natsuval. Szorosan kapaszkodtak egymásba, miközben heves csókcsatát vívtak éppen. Szemlátomást nem ez volt az első ilyen alakalom, mivel Nirát nem igazán zavarta a tény, hogy csak egy póló van rajta, míg a fiú fel van öltözve.
-Öh bocs a zavarásért, de kellene egy kis életmentő segítség-mondtam zavartan, mire szétrebbentek.
-Tünés a szobámból Fullbuster-mondta a lány mérgesen és egy széllökéssel ledöntött a lábamról.
-Basszus már te is?... Különben is mi volt ez az előbb?-kérdeztem feleslegesen, mert jól tudtam mit láttam.
-Szerintem pont neked nem kéne elmondanom... Különben is mit a francot keres itt?!-kezdett el kiabálni velem.
-Csak segítséget akartam kérni, hogy Reát leállítsd, de... Ti mióta vagytok együtt?!-kérdeztem kiakadva.
-Nem sok közöd van hozzá-mondta Nira és felém lépett.
-Hóho nyugi-mondta Natsu és hátulról átkarolta.
Szorosan lefogta Nira karjait, de még így is láttam, hogy ha lány nagyon akarna simán kitörhetne az öleléséből.
-Szóval mióta vagytok együtt?-kérdeztem megint és feltápászkodtam a földről.
-Mondtam már, hogy nem tartozik rád-morogta Nira- Natsu kérlek engedj el.
-Felejtsd el! Tudom, hogy betörnéd az orrát...
-Tanuljon meg kopogni! Még szép, hogy betöröm az orrát...
-Nem töröd be, mert az csak az én jogom-jelent meg Rea mellettem.
Felhúzta a szemöldökét, és kérdőn nézett a nővérére. Nira elvörösödött, de nem szólt semmit. Nem tudom mi zajlott le közöttük, de az biztos, hogy Nira hátrább lépett, miközben Natsu kezét felhúzta a vállára, hogy abba temesse el az arcát.
-Mondtam már, hogy elakartam mondani-motyogta barátom karjába.
-Anya se tud róla?
-Szerinted ha tudná nem akart volna kinyírni minket?-kérdezte Nira.
Mindketten megborzongtak. Ők tudtak valamit amit mi nem. Összenéztünk Natsuval, de az ő szemében is csak tanácstalanságot láttam.
-Gyere Gray van itt egy elrendezetlen ügyünk-mondta Rea, majd megfogta a felsőm és vissza húzott a szobája felé.
-Kegyelem. Dragneel, Nira segítsetek!
Nira
Reila vissza vonszolta Grayt a szobájába, majd jól halhatóan bezárta az ajtót. Natsu bele csókolt a nyakamba, majd szembefordított magával.
-Nekünk is be kéne zárnunk az ajtót-mondta vigyorogva.
-Milyen gáz, már, hogy így bukunk le-mondtam mosolyogva, majd átkaroltam a nyakát és felhúztam magam hozzá.
-Ennyit a mi kis titkunkról.
Nem hagyhattam, hogy gyengének lássanak. Siel nem akart megölni, csak tanítani. Rávilágítani arra, hogy mennyire gyengék vagyunk. Annyira arra koncentráltam, hogy mi van a húgommal, hogy nem vettem észre mit akarnak a rohadékok. Ezért lehetett az, hogy simán átszúrtak és több helyen megsebeztek.
-Nee-chan?
Csendesen megfordultam. Heart lebegett az ágyam felett és egy kis dobozkát tartott a mancsaiban.
-Sunny azt mondja ezen a napon az emberek ajándékot adnak egymásnak... Ezt neked csináltam -mondta.
Elvettem tőle a dobozt. Egy apró kis kő volt amit szív alakúra formáltak.
-Köszönöm, de én nem készültem semmivel se neked...
-Nee-chan finom vacsit csináltál...
Kis exeedem az ajtón kopogó személy szakította félbe. Kinyitottam és döbbenten láttam, hogy apám az.
-Szia Csillag. Reila nincs itthon?
-Nincs... Mit keresel itt apa?
-Csak hoztam nektek valamit-mondta ,majd két dobozt emelt fel.-Az új harci öltözetetek. Valamint új tőrök. Na jó sietek, mert anyáddal egy kellemes estét akarunk eltölteni. Szia Csillag.
Gyors berakta a kanapéra a két dobozt, majd arcon csókolt és elment. Még csak megköszönni se tudtam neki. Azonban ez eszembe juttatott valamit. A ház merő kosz volt. Minden felé Rea és az én holmijaim voltak szétdobálva. Hát igen az elmúlt időben nem sokat takarítottunk. Rea ha itthon volt szinte mindig rosszul volt, vagy kimerült. Én meg szinte minden mozdulatát figyeltem, nehogy valami komolyabb baja legyen.
-Nos ideje kitakarítani zsoldos módra-mondtam, majd felgyűrtem az ingem ujját.
-Nee-chan?-kérdezte Heart.
Nem szóltam, csak csettintettem mire a ruhák felemelkedtek a földről. Elindultam a fürdőszoba felé, miközben a szennyesek ott röpködtek körülöttem. Heart kihúzott néhány zoknit a szekrények alól, majd utánam hozta. Nincs is ennyi ruhánk állapítottam meg miközben elkezdtem a mosásukat.
A fürdőszobában szabályos vihar keveredett ahogy a szennyesre zúdítottam a tisztító mágiámat. Szegény Heart majdnem a víz fogságába került, csak az utolsó pillanatban kaptam el a kis szárnyait.
-Vigyázat a zsoldos barátod takarít-nevettem, majd elengedtem.
A következő egy órában fel le rohangáltam a lakásban. Mindenfelé mosatlanok hevertek, a könyveinkről nem is beszélve. Mindössze két ládára való fegyvert gyűjtöttem össze a lakás legkülönbözőbb részeiről. Hát igen inkább hasonlított egy pasitanyára a ház mintsem egy olyan házra, amiben nők élnek. Heart szorgalmasan segített, bár utóbb rábíztam, hogy díszítse fel a karácsonyfát. A kis exeed örömmel állt neki. Mire kitakarítottam és össze hajtottam a ruhákat addigra ő is készen lett. Beraktam a fa alá apáék ajándékát, majd azokat is amiket én adok a többieknek. Mivel tudtam, hogy Rea hova rakta az ő ajándékait, így egy kis szellő segítségével levarázsoltam az emeletről azokat.
-Nos mi maradt még Heart?-kérdeztem fáradt mosoly kíséretében.
-Az asztal-mutatott a konyha asztalra, ami most a nappali közepén árválkodott.
Mi lenne velem nélküled-mondtam nevetve.
Tíz perc múlva az asztal is meg volt terítve. Felmentem az emeletre, majd átöltöztem. Csak mikor felvettem a ruhám akkor jöttem rá, hogy nem is kevés a zúzódásom. Nem csak a mellkasomon és a karomon voltak, de a nyakamon és a lábamon is szép számmal terjeszkedtek a foltok. Rea mindent meg tett, hogy életben tartson, így nem panaszkodtam, hogy ott maradtak a zúzódások, meg néhány heg. A jobb lábam volt a rosszabb állapotban. Nem csoda. Siel szinte teljesen leégette a bőrt és a húst róla. Reának szinte a nulláról kellett meggyógyítania. Tisztában voltam vele, hogyha húgom meglátja a sebeimet fájdalmasan emlékeztetem, majd arra, mennyire gyengék vagyunk. Azonban zsoldos voltam. Még ha nehezen is ismertem be, hogy jelen állásban van nálam erősebb, akkor is elkellet viselnem a hegek látványát. Kell az emlékeztető, hogy tudjam van hova fejlődnöm.
Vissza mentem a nappaliba, majd megraktam a kandallót. Heart a kandalló fölött ténykedett, és amikor felnéztem akkor jöttem rá, hogy a céh egy zászlóját húzza ki éppen. Korábban már láttam egy ugyan ilyet Levy és Erza házában is, de fogalmam sem volt Heart honnan szerezte.
-Mirajane-chan adta, hogy nekünk is legyen. Azt mondja minden céhtagnak van ilyen zászlója, hogy ezzel is az összetartást erősítsük-válaszolta, mikor rá kérdeztem.
-Értem.
Kimentem a konyhába, majd vittem be pár plusz fahasábot. Pillanatokkal később az asztalt is megterítettem. Éppen indultam volna, hogy behozzam a gyertyatartókat, mikor a bal lában beakadt az egyik szék lábába, és én szégyen szemre elvágódtam. Nem is lett volna baj, ha nem a jobb lábamra zuhanok. Fájdalmas szűkölés hagyta el a torkomat, ahogy a fájdalom égő érzése ezerszeres erővel rohant meg. A számba haraptam, miközben a körmeim bele vágtak a fa padlóba. Küszködve a bal lábamra helyeztem a súlyom, miközben a jobbat felhúztam.
Még örültem is, hogy Reáék kicsit késnek. Szánalmas látvány lehettem ahogy ott kínlódok. Heart aggódva nézett rám, majd mikor a fájdalom enyhült igyekezett felsegíteni.
-Nee-chan-mondta aggódva.
Leültem a kanapára, majd kinyújtottam a lábam, ami enyhén remegett. Kis exeedem ott ült mellettem és apró mancsaival a karomba kapaszkodott.
-Jól vagyok...Jaj fenn hagytam a kis követ amit tőled kaptam-mondta mosolyt erőltetve a számra.
-Felmenjek érte?
Heart pillanatokkal később már vissza is ért. A kezembe vettem a kövecskét, majd a mágiámmal vékony láncot erősítettem rá.
-Itt a helye-mondtam, ahogy felraktam a nyakamba.
Heart leült az ölembe, majd elkezdett egy sütit majszolni. Csak a felét tudta megenni, mikor kopogtak az ajtón. Óvatosan helyeztem a testsúlyom a jobb lábamra, és megkönnyebbülten tapasztaltam, hogy csak annyira fáj, mint egész nap, és nem úgy mint percekkel korábban.
-Szia Nee-chan-köszönt Rea, ahogy ajtót nyitottam, majd megölelt.
-Szia Szikra... Hol a kulcsod?-kérdeztem mosolyogva.
-Ott-mutatott húgom a kulcstartóra a hátam mögött.
A szemem forgattam, majd felnéztem Grayre, aki csak ott állt a lépcsőn.
-Szia Gray nem is köszönsz a sógornődnek?
-Helló-mondta halkan.
-Nira-chan!-hallottam Happy kiáltását, majd a következő pillanatban már nekem is csapódott a kis kék Exeed.
Elvesztettem az egyensúlyom és biztos hanyatt vágódom ha Rea és Gray nem kap utánam.
-Óvatosabban te kis bolond. Még nem vagyok teljes formámban-nevettem.
-Happy óvatosan azzal a nagy szeretgetéssel-dorgálta meg Natsu a barátját.
-Csak irigykedsz-mondta és fel ült a vállamra.
Beljebb invitáltam a három jó madarat.
-Nee-chan ugye nem azt akarod mondani, hogy egyedül takarítottál ki? Szégyen mekkora kupit csináltam, nekem is kellett volna segítenem.
-Heart segített neki Rea-chan-szólt közbe a kiscicám.
-Unatkoztam-mondtam nevetve.-Nos várunk még valakire?
-Nem Wendy azt mondja, hogy ő nem jön mivel Erzáékkal tölti a karácsonyt... A többiek, meg úgy vannak vele, hogy nem akarnak nagyon zavarni, mikor lábadozol. Lehet nekünk se kéne sokáig maradnunk-mondta húgom.
Fáradtan kifújtam a levegőt, majd finom koszit adtam a tesómnak.
-Ismersz már, hogy tudd. A pihenés nem az én kenyerem... Na ki éhes?-kérdezem.
Natsu és Happy rögtön jelentkezett. Sunny és Heart csak a második kérdésemre válaszolt. Rea a szemét forgatva nézett rám, majd segített behozni az ételt és italt. Gray persze rögtön kivette a kezéből amint beléptünk a nappaliba. Bizonytalan volt minden lépése, és ahogy Reához nyúlt mintha még remegett is volna a keze. Persze úgy csináltam mintha nem vettem volna észre. Helyette megkértem Natsut gyújtsa be a kandallót, mire ő hencegve csettintett egyet.
-Ezt én is meg tudtam volna csinálni-bokszoltam bele a karjába.
A vacsora nagy része azzal telt, hogy Natsu és Happy habzsolták az ételt, Gray csendesen hagyta, hogy Rea időnként felé nyújtson egy falatott, de amúgy meg se szólalt. A húgomnak a vacsora végére el is fogyott a türelme, majd kikelt magából.
-Ha van valami bajod akkor mond meg, de hallgass!-kiabálta le a fiú fejét.
-Csak nem bírtam még megemészteni...
-Ezen már úgy se tudsz változtatni. Szikra te meg ne lármázz. Ketten kellettetek hozzá, hogy így alakuljon-mondta, miközben kivittem a mosatlanokat.
-Kösz, hogy emlékeztetsz, hogy mekkora balfék voltam-morogta Gray.
-Szívesen máskor is...
-Miért érzem azt, hogy lemaradtunk valamiről?-kérdezte Natsu Happytől.
-Hogy érted ezt?-kérdezte Reila a pasijától.
-Semmi, csak...
Láttam mi jár a fiú fejében és Rea arca biztosított róla, nincs ínyére.
-Szerinted én készen vagyok rá, hogy anya legyek?-kérdezte.
Mielőtt a fiú válaszolhatott volna Rea felpattant, majd felrohant az emeletre.
-Majd én vissza hozom-mondtam, majd lenyomtam a székre Grayt.
Ahogy felfelé mentem hallottam még Natsu kérdését, majd azt hogy Gray elmondja neki mi a helyzet. Rea a fenti fürdőszobában térdelt a wc mellett és éppen kihányta a vacsoráját. Elővettem egy törülközőt, majd a két hosszabb tincsét hátra fogtam, míg hányt.
-Nyugalom Szikra... Nem tesz jót a babának ha ennyire felidegesíted magad-mondtam, miközben letöröltem a száját.
-Miért nem tudja elfogadni?-kérdezte Rea, közben a kezét óvón a hasára tette.
-Elfogadta,hiszen melletted van, csak nehezen emészti meg, hogy mekkora barom volt-mondtam.-Nem mondta ugye, hogy vetessétek el?
Rea megrázta a fejét.
-Na látod. Nem kérte, hogy mondj le róla és melletted maradt. Adj neki egy kis időt. Biztos össze szedi magát, mire anyáék elé álltok-mondtam és magamhoz húztam a húgom.
-Júj anya nem fog örülni a babának...
-Az biztos... Jut eszembe apa volt itt. Hozott nekünk ajándékot... Gyere nézzük meg őket-mondtam, majd fel álltam.
Jobb lában roppant, mire össze rezzentem, de szerencsére Rea éppen nem rám nézett. Óvatosan felhúztam, majd lementem vele a földszintre.
-Rea ha kisfiú lesz hívjátok Natsunak-mondta Natsu vigyorogva.
-Nem fogom rólad elnevezni a fiam-vágta rá Gray és Rea egyszerre.
Tekintetük találkozott, mire a fiú haloványan és bizonytalanul elmosolyodott. Rea mellé épet és átkarolta a derekát. Fejét a fiú mellkasára támasztotta ő meg gyengéden magához húzta.
-Mondjuk már csak azért sem lesz Natsu a neve, mert kislány lesz-mondta húgom.
-Mindegy, hogy fiú vagy kislány remek zsoldost faragok, majd belőle. Olyan jó harcos lesz mint az anyja-mondtam.-Na ideje kibontani az ajándékokat. Sajna egy csomó kimarad, mivel sokan nincsenek itt azok közül akiket hívtunk.
Rea kibújt Gray öleléséből, majd a zsebéből előhalászott egy köteg kis kártyát. A kedvenc játéka az volt, hogy először az adja át az ajándékait akinek a nevét kihúzzuk.Ez esetben Happyre esett a választás. Miért is nem lepődött meg senki rajta, hogy mindenki halat kapott tőle. A következő nevet Happy húzhatta ki. Most Reára került a sor. Mindenkinek oda adta az ajándékát.
Már a doboz súlyából megmondtam volna mi van benne. A mérete csak plusz segítség volt. Mikor kibontottam a kezembe egy gondosan kifaragott bambusz fuvola volt. A zsoldos rónák díszítették, ahogy szinte minden fegyverünket. Csak a véletlennek volt köszönhető, hogy én is ilyen faragvényt adtam neki. Annyi volt a különbség, hogy én az övére zömében gyógyító rúnákat véstem.
Gray
A Reától kapott pulcsim szegélyével játszadoztam, miközben ő a nővérével beszélgetett. Időnként összerándult, és tudat alatt is a hasához nyúlt. Átkarolta magát és közben az ujjaival apró köröket rajzolt magára. Szerintem nem is volt tudatában, hogy a baba minden mozdulatára reagál.
A nappali ablaka hirtelen kivágódott, majd fagyos szél zúdult be rajta rengeteg jéggel. Ösztönösen eltakartam Reát, bár ő maga és a nővére is ugrott, hogy becsukják.
-Rohadt idő! Tönkre vágta az ablakunk-morogta Nira miközben mágiával rögzítette az ablakot.-Mindjárt jövök.
-Basszus ez gáz. Nem fogunk egy könnyen haza menni-morogta Natsu amikor az ablakhoz ment.
Odakint orkánerejű szél tombolt, miközben a havat és jeget kavart. Mikor lett ilyen rossz idő odakint? Rea megborzongott, mire még közelebb húztam magamhoz.
-Jól vagy?-kérdeztem halkan.
Csak bólintott. A csendet Nira közelgő léptei szakították félbe.
-Ablakok mágikusan rögzítve. Valamint megágyaztam a vendégszobában-mondta.-A fiúk mennek először fürdeni, hogy maradjon nekünk meleg víz-mondta és egy inget, meg törölközőt vágott hozzánk.
-Csicsi jössz velem fürdeni? Spóroljunk a...
Nira kegyetlenül erősen fejbe vágott, majd a fülemnél fogva elrángatott Rea mellől.
-A perverz gondolkodásod hagy akkora, amikor kettesben maradtok. Tied az emeleti fürdő. A lépcső tetején balra az első ajtó-mondta és feltaszigált néhány lépcsőfokot.
-Ünneprontó, vénséges házi Sárkány-morogtam ahogy elindultam felfelé.
Valaki fejemhez vágott egy papucsot. A hogy megfordultam Rea izzó tekintetével, majd a papucsa párjával találkoztam,
-Csics ezt most...
-Amit a nővéremről mondtál-mondta közben egy díszpárnát akart eldobni.
-Ne azt ne! Azt Levytől kaptam-mondta Nira és még menet közben elkapta a párnát.
Gyorsan felrohantam, mielőtt valami mást dobna felém. A fürdő meglehetősen kicsi volt a ház méreteihez képest. Csak amikor végeztem és immár alvó holmiba öltözve kijöttem, hogy az csak a vendék szoba fürdőszobája volt.
-Rosszabb vagy mint egy kislány-nevetett Natsu.
Haja csöpögött a víztől.
-Hogy vagy már kész?-kérdeztem.
-Nem egy óráig folyatom a vizet. Amúgy már a lányok is készen vannak. Rea kicsit nyúgös amiért a nővérét vén Sárkánynak nevezted. Biztos be akarsz menni?
-Miért ne akarnék bemenni hozzá?
-Te tudod-vont vállat Natsu, majd bement a kijelölt szobájába.
-Natsu totál hülye-mondtam, ahogy beléptem Rea szobájába.
Csicsi az ablaknál állt és kifelé nézett. Ahogy megfordult már értettem Natsu mire gondolt.
-Miért is nevezted vén Sárkánynak a tesóm?-kérdezte vissza fojtott hangon.
-Csak ugrattam és ezt ő is tudta.
-Lehet, hogy sárkány szíve van, de nem vén. Ha ő az akkor én mi vagyok?
-Az én kis Csicsim-mondtam és átkaroltam.-Valamint a közeljövőben a fiam anyja.
-Kislány lesz-mondta duzzogva.
-Szerintem meg fiú...Az biztos, hogy ha lányka nem hagyom, hogy a nővéred tanítsa...
-Miért nem?
-Mert a nővéred egy őrült...
Amint kimondtam vissza is akartam szívni. Rea elhúzódott és mérgesen nézett rám.
-A vővérem nem őrült csak furcsán normális. Ma már másodjára mondasz olyat rá ami nem igaz!
Rea megfogta a kis szekrényen álló lámpát, majd hozzám vágta. Éppen csak elhajoltam előle, már egy képkeret repült felém.
-Csicsi elég!
Azonban ő más véleményen volt. Tudtam, hogy mindketten szörnyen védelmezik a másikat, de ez már túlzás volt a javában.
-Túlzás?! Elekem van már abból, hogy a nővérem mindig mindenki lenézi! Anyáék se foglalkoznak vele, a céhben is mindenki furának tartja! Erre te is azzal, jössz, hogy milyen! Ha nem tetszik akkor az ajtó lent van a földszinten! Ellehet menni ha nem tudod elfogadni a családi kötödésem!-kiabálta.
Minden egyes mondat után valami tárgy röppent felém. Egyszer egy váza-ami ripityára tört a falon- máskor párna. Ami éppen a kezébe került.
-Reila tedd le azt a tört!-mondtam,mikor kirántotta a fiókját és felkapta a tört.
A lány rám nézett, majd eldobta a kést, ami csak az ajtóba állt bele. Persze ez volt az a pont amikor már segítségre volt szükségem. Kirohantam a folyosóra, majd berontottam Nira szobájába.
-Nira segíts a húgod meg... örült-fejeztem be elakadó hangon.
-Öh bocs a zavarásért, de kellene egy kis életmentő segítség-mondtam zavartan, mire szétrebbentek.
-Tünés a szobámból Fullbuster-mondta a lány mérgesen és egy széllökéssel ledöntött a lábamról.
-Basszus már te is?... Különben is mi volt ez az előbb?-kérdeztem feleslegesen, mert jól tudtam mit láttam.
-Szerintem pont neked nem kéne elmondanom... Különben is mit a francot keres itt?!-kezdett el kiabálni velem.
-Csak segítséget akartam kérni, hogy Reát leállítsd, de... Ti mióta vagytok együtt?!-kérdeztem kiakadva.
-Nem sok közöd van hozzá-mondta Nira és felém lépett.
-Hóho nyugi-mondta Natsu és hátulról átkarolta.
Szorosan lefogta Nira karjait, de még így is láttam, hogy ha lány nagyon akarna simán kitörhetne az öleléséből.
-Szóval mióta vagytok együtt?-kérdeztem megint és feltápászkodtam a földről.
-Mondtam már, hogy nem tartozik rád-morogta Nira- Natsu kérlek engedj el.
-Felejtsd el! Tudom, hogy betörnéd az orrát...
-Tanuljon meg kopogni! Még szép, hogy betöröm az orrát...
-Nem töröd be, mert az csak az én jogom-jelent meg Rea mellettem.
Felhúzta a szemöldökét, és kérdőn nézett a nővérére. Nira elvörösödött, de nem szólt semmit. Nem tudom mi zajlott le közöttük, de az biztos, hogy Nira hátrább lépett, miközben Natsu kezét felhúzta a vállára, hogy abba temesse el az arcát.
-Mondtam már, hogy elakartam mondani-motyogta barátom karjába.
-Anya se tud róla?
-Szerinted ha tudná nem akart volna kinyírni minket?-kérdezte Nira.
Mindketten megborzongtak. Ők tudtak valamit amit mi nem. Összenéztünk Natsuval, de az ő szemében is csak tanácstalanságot láttam.
-Gyere Gray van itt egy elrendezetlen ügyünk-mondta Rea, majd megfogta a felsőm és vissza húzott a szobája felé.
-Kegyelem. Dragneel, Nira segítsetek!
Nira
Reila vissza vonszolta Grayt a szobájába, majd jól halhatóan bezárta az ajtót. Natsu bele csókolt a nyakamba, majd szembefordított magával.
-Nekünk is be kéne zárnunk az ajtót-mondta vigyorogva.
-Milyen gáz, már, hogy így bukunk le-mondtam mosolyogva, majd átkaroltam a nyakát és felhúztam magam hozzá.
-Ennyit a mi kis titkunkról.
