Gajeelhez bújtam amennyire csak tudtam. A barlang hideg volt és nagyon nyirkos, ráadásul aggasztott a tudat, hogy a vendéglátónk bármelyik pillanatban átváltozik egy fekete sárkánnyá és leharaphatja a fejünk.
-Nem fogok ilyet tenni mivel az emberek védelmére esküdtem fel-mondta miközben rám nézett.
Nos igen. A vendéglátónk aki megmentett minket a lényektől egy zsoldos volt aki sárkánnyá tudott változni. Mikor a fény elült, először azt hittem Nira-chant látom előttünk.A lánynak majdnem ugyan olyan hosszú fekete haja volt és még a szeme színe is megegyezett a zsoldosoméval. Megpróbáltam nem gondolni a lányokra, de nem tudtam garantálni, hogy a többiek is ezt teszik.
-Ki az a zsoldos akire nem akartok gondolni? Mindannyian kerülitek ezt a lányt, de még a nevét se mondjátok ki...
-Ne haragudj meg, de csak bennük bízunk meg igazán. Van egy régi ismerősök aki szintén zsoldos, de ő mindig belénk köt és azt hiszi minden az övé...
-Kishu Phonex? Az egy akaratos hülye... Bocs a gondolataid között láttam... Amúgy Sarlot vagyok, de a barátaim régen csak SSD-nek hívtak-nyújtotta felém a kezét.
-Levy... SSD?
-Sarah Sarlot. A D meg a családnevem ami már nem fontos...
A lány vissza fordult a barlang bejárata felé, majd csak nézett kifelé. Testét mindenhol sebek borították és nagyon úgy tűnt egy ideje már ebben a barlangban lakott. Ahogy ott kuporgott a barlang szájánál látszott, hogy a kilátás nagyon nem érdekli. Csak azt nem értettem, hogy miért nem a hegyen lakó zsoldosokkal él.
-Nem az ő klánjukba tartozom-mondta a lány ahogy rám nézett.
-És a klánod?
-Szinte mindenki meghalt belőle... Nem meglepő mostanában nagyon sok zsoldos családot likvidálnak, csak mert a mágikus tanácsban vannak akik féltik a hatalmukat. Ha tudnák, hogy a zsoldok nem akarnak mást csak a dolgukat végezni...
Sarlot felsóhajtott, majd megint figyelmem kívül hagyott minket. A fiúk halkan beszélgetni kezdtek, hogy most mihez kezdjünk. Néha Wendy is besegített, de alapból mi nem szólaltunk meg. Az exeedek békésen pihentek, de láttam rajtuk, hogy ők is tanácstalanok. Kíváncsi lettem volna vajon a lányok mit csinálnának a helyünkben.
A hajnal fekete felhősen és borzongva jött el. A földön aludni nem volt kellemes érzés, még úgy se, hogy Gajeel az ő és az én takarómat is alánk tette, nagyon kemény volt a talaj. Az államig húztam párom kabátját és közelebb bújtam hozzá, de még így is éreztem a hideget. Ami különös volt az az, hogy Natsu lángjainak a topogását is hallottam.
-Levy?-kérdezte Gajeel aggódva.
Kiakartam nyitni a szemem, de nem ment. Borzalmasan fáztam és minden tagom fáj, főleg a bal tenyerem. Valaki megfogta a kezem, de nem tudom ki volt az. a hangok össze mosódtak. Úgy éreztem hogy egy jégveremben vagyok, de közben a kezem lángolt.
Gajeel
Tehetetlenül néztem ahogy az ideg zsoldos lány és Wendy kezelésbe veszi Levyt. Valami méregről beszélt a lány, de nem tudtam megjegyezni, hogy mi volt az. Annyi biztos, hogy a zsoldos lány feltépte Levy tenyerét, majd erőteljesen szívni kezdte a vérét, amit a tűzbe köpött. Ezt egészen addig csinálta míg a seb körül a bőr fehér nem lett. ijesztő volt nézni, hogy Levy mennyire remeg.
Wendy meg tett minden tőle telhetőt, de még a felerősödött gyógyító képességével se tudta csillapítani a lázát.
-Most már nem fog meghalni... Kicsit hagyd, hogy dolgozzon a szervezete. Pihenj egy kicsit és majd új erővel vesd bele magad a gyógyításba-mondta a lány halkan.-Csak ügyelni kell rá, hogy kiizzadja magából a maradék méreg anyagot.
Wendy félve rám nézett, mire csak bólintottam.
-Köszönöm a segítséged-mondtam végül.
A kislány vissza ült Natsu mellé, míg én az ölembe vettem a párom és bebugyoláltam a takarókba is. Még így is vacogott és közelebb bújt hozzám. Óvatosan tartottam a karomban, mert féltem, hogy a nagy aggodalmaskodásomban összetöröm.
-Vigyázzatok ezekkel a lényekkel. Nagyon fürgék és erősek. Nem félnek a tűztől se a víztől. A tűz ellen a föld elem védi őket, a vizet meg maguk javára hasznosítják. Abból készül a méreganyag a testükben.
-És Levy-chan hogy kapott mérget?-kérdezte Wendy.
-Úgy néztem a vágás a tenyerén nem erőszakos volt inkább mintha lecsúszott volna a keze egy fakéregről ami megvágta.
Állam Levy fejére tettem és vissza gondoltam mikor lehetett ilyen. Azonban nem nagyon tudtam felidézni, hogy mikor vághatta meg a tenyerét. Ez a küldetés egyre pocsékabb lett. Előbb a hajó út, majd két napon belül másodjára kerül életveszélybe. Nem tudnám elviselni ha elveszíteném. Ő az én kis hercegnőm nem bírnék az ő energikus és szeretetteljes közelsége nélkül élni.
Mondjuk ha jobban belegondolok a zsoldosai hamarabb nyírnak ki ha nélküle térek vissza... Nem az nem fog bekövetkezni. Nem fog meghalni, nem most nem egy nyamvadt küldetésen. Ha valaha meghal az vagy azután lesz, hogy én meghaltam, vagy idős korában. Nem fogom hagyni, hogy ez hamarabb bekövetkezzen.
-Szerintem ez a küldetés halálra van ítélve-mondta Natsu tőle szokatlan módon letörten.
-Ne mondj iylet Natsu-sama. Biztos megtaláljuk a módját, hogy végrehajtsuk a küldetést. Üzenhetünk a mesternek és ő biztos küld valakit aki tud segíteni...-kezdte Wendy.
-Itt csak levélen lehet kommunikálni a külvilággal. Nincs olyan technika ami itt használható lenne. Ráadásul ezeket a lényeket csak fegyverekkel lehet eltüntetni-mondta a sárkány lány.
-Erza!-killtotta izgatottan Salamandra.
-A kommunikációs korong nem működik?
Óvatosan benyúltam Levy zsebébe, majd megkerestem a korongot. SSD csak a szemét forgatta , de nem szólt semmit. Oda dobtam Wendynek a korongot, ő meg bekapcsolta. Azonban nem működött. Csak búgott, de nem fogott jelet.
-Hasznavehetetlen vacak-morgott Natsu.
-Gondolom nincs nálatok papír.
-Nincs... Tőled miért félnek annyira?
-Csak a karmom és a szárnyaim miatt. A szárnyaim külső éle ha akarom kegyetlenül élesek tudnak lenni. A karmaim meg elég társukat kapott már kettőbe ahhoz, hogy tudják nem érdemes próbálkozni. Nagyon gyorsan rá jöttek arra is, hogy a pikkelyeimet nem fogja a mérgük, de nem fogom a fogaimmal feltépni őket, mert úgy a szervezetembe jutna a méreg...
-Szóval karommal is szétlehet tépni őket. Happy megpróbálod?
-Nekem nincsenek olyan karmaim-vágott vissza az exxed.
Csak a szemem forgattam amikor megint össze ugrottak, Mostanában elég sokszor csinálták ezt. A legjobb barátok voltak még is elég sokszor veszekedtek. Mintha lassan elfelejtették volna miért is érdemes élniük.
-Még mindig semmi?-kérdeztem aggódva Wendyt.
Negyedik nap próbálta Levy lázát levinni, de mindig valami akadályba ütközött. A kislány megrázta a fejét, majd kimerülten ült vissza Natsu mellé. A barlangban az idő nagyon lassan telt. Nem éheztünk mivel SSD rendszeresen fogott nekünk halat, de azért egy idő után az is nagyon monotonná vált. Ez a nap azonban valahogy más volt. A reggeli halászat után a láyn nagyon idegesen jött vissza.
-A lények parancsolója mozgásba lendült. Nem tudom mit akar, de, hogy soha nem jó ha ő is mozog az biztos...A hegylakók meg nem is akarnak tudomást venni róla-morogtam.
-Miért is nem laksz velük?-kérdeztem.
-Nem ők a klánom és ezt tudatják is velem. Azt hiszik, ők a valakik mert az ő családjuk még megvan és nem pusztították el őket. Ha azonban a zsoldosok törvényeit nézzük akkor csak harmadrendű család-mondta idegesen a lány.
-Te vagy az utolsó a klánodból?
-Úgy tudom igen. Mondjuk nem sok hasznomat vennék. Egy Fekete Zsoldos nem sokat ér a klánjába.
-Fekete Zsoldos?
-Azt jelenti, hogy csak a sötétség erőit tudom használni. Nincs meg bennem a főelemek ereje, és nem tudok mássá változni, mint sárkánnyá. Mind mások vagyunk és nagyon ritkák... Nem sokan születnek ilyen képességekkel. Olyan ritka mint a gyógyítók vagy a sárkánymesterek...
-Te nem úgy nézel ki mint a fekete zsoldosok...
A lány hosszan nézett Natsura, majd keserűen felnevetett.
-Ne keverj a Sötét Zsoldosokkal. Nem vagyunk egy csoport. Ők megszegték a parancsot, vagy szándékosan nem akadályozták meg, hogy a védencük meghalljon esetleg maguk ölték meg azt. Ők elfelejtették, hogy mire esküdtek. A Fekete zsoldosok tiszta lélekkel és gonosz szándék nélkül birtokolják a fekete erőket, nem azért mert elbuktak és hat rájuk az ősi átok...
A lány felsóhajtott, majd kinézett a barlang száján. Teste hirtelen megfeszült, majd szinte lelapulva ment ki a peremre. Hangos morgás tört fel a tokából, majd vissza is jött.
-Azok a rohadékok. Biztos érzik, hogy a lány beteg és a fejükbe vették, hogy ő lesz a vacsi. Gondolom nincs nálatok valami kard vagy fegyver-mondta idegesen.
Megráztuk a fejünket. Nem volt semmi ilyen nálunk.
-Ha vissza érünk épségben megkérem a lányokat, hogy képezzenek át fegyverkováccsá-morogtam.
A lány morgott valamit, majd hagyta, hogy szárnyai előre törjenek. Macskamód lekuporodott a barlang padlójára, közben körmeit belevájta a sziklába. Nem akartam tudni, hogy milyen erősek lehetnek azok a karmok. Láttam amikor Metalicana egy egész sziklát zúzott ketté velük. Valószínűleg Natsunak is hason jutott eszébe, mert nagyon hallgatott.
A lány váratlanul kicsapott, mire egy növény inda lendült be a barlangba. Szinte rögtön hangos visítás követte a mozdulatát.
-Most komolyan a barlangomban akartok az új barátaimra támadni-acsargott. Kicsapta a szárnyait, mire újabb csápok szakadtak le.
Natsu és Wendy fel álltak és elénk léptek. A kilány egész testében remegett, de nem szólt semmit.
-Wendy gyere ide... Vigyázz kérlek Levyre-mondtam.
A kislány oda ült a helyemre, majd átkarolta a párom. Végig simítottam izzadt tincsein, majd Natsu mellé álltam.
-Verekedjünk meg velük, de hagyjuk, hogy megsebezzenek minket-mondtam és felvettem vaspajzsom.
Salamandra érette a célzást, majd maga köré tüzet emelt fel. SSD már nem bírt el egymaga a lényekkel, így éppen időben tudtunk csatlakozni hozzá. Sikeresen kivertük őket a szikla peremére, de ott azzal kellett szembe néznünk, hogy egy háromszor nagyobb lány áll.
-A vezér-mondta a lány döbbenten.
A lány inkább tűnt egy csápokkal telenőtt óriás kutyának mint egy kígyónak, mint a társai. Rothadó levelek szagától felfordult a gyomrom. Pofájában két párhuzamos fogsor helyezkedett el, amiben a fogak borotvaélesek voltak. Pofájából zöldes nyál folyt. Ahova lecsöppent a szikla megolvadt és sistergett. Folyékony lávává vált.
-Oké valakinek meg kéne tanítani ezt a kutyust, hogy nem csorgatunk a küszöbre-mondtam.
-Nira biztos adna neki illem leckéket.
-Figyelnétek arra, hogy ne harapjon meg?-kérdezte a lány.
Nem értette, hogy mi így oldjuk a feszültséget. Megfeszítettem az izmom, mikor láttam, hogy egyik csatlósa felénk lendül, ám a lény nem ért el hozzánk. Sebesen és nagy erővel csapódott neki valami amitől hangos visítás kíséretében pusztult el. Az a valami elénk esett le a földre.
Döbbenten néztünk Natsuval magunk elé, ahol egy nagyon is ismerős fehér bot feküdt. A rajta lévő rónák szinte izzottak.
-Ez a bot...Az nem lehet, hogy...
Nem tudom mit akart mondani a lány, mert a következő pillanatban egy fehér sas röppent fel és támadott neki a lényeknek. Szinte rögtön őt követte két fürge és ruganyos alak. Az egyik felkapta a botot, majd azzal a lendülettel ugrott tovább.
-Az ott...
-Levy zsoldosai-mondtam döbbenten Natsu mondatára.
Fém csendül és a következő pillanatban vagy hat lény hullott holtan alá. A fehér bot is újra lendült két szörnnyel végezve.
-Csak néhány hétre megyünk el és máris a halálba mentek egy küldetés miatt?-kérdezte az egyikőjük mikor elénk ugrottak.
-Nem tom mit kerestek itt, de az időzítésetek teljesen jó... Jó zsoldosok vagytok Diamond-mondtam és megborzoltam Reila haját.
-Hagyd a hajam-morogta és gyomron vágott.
-Húgi koncentrálj!-morogta Nira.
Karja olyan gyorsan mozgott, hogy időm se volt felfogni, mit csinál a lények máris tömegesen hullottak.
-Szikra ideje a cikknek és cakknak-mondta halkan.
Reila bólintott, majd gyors szét nézett. Pillanatokkal később már vagy három méterrel magasabban volt és onnan kiabált. A lények közül néhányan elindultak feléjük. Nira a másik oldalt mászott fel a sziklára, majd ő is kiabálni kezdett. A lények szinkronban ugrottak rájuk, de a lányok fürgébbek voltak. Bármennyire is gyorsan tanultak a lények nem jöttek rá, hogy ha követik a zsoldosokat akkor egyenesen egymás torkának fognak ugrani. Mikor már vagy hat társuk hullott el a saját mérgüktől akkor kezdtek el gondolkodni, hogy valami nem stimmel, de attól függetlenül még volt amelyik nem értette mire megy ki a játék.
A vezetőjük felmordult, majd mérgesen fújt a lányokra, de ők akkor már megint mellettünk álltak. Nira vigyorgott, majd felmutatta a húgának az öklét, aki össze koccintotta a sajátját vele. Alig maradt néhány lény a vezető körül, természetes az ennek nem ürült.
-Na már most. Maradt még három, de ha ezt a csúf kutyát elintézzük akkor szerintem a lények is elpusztulnak.
-Szimbiózisba élnek-mondta Reila.
Mindketten nyugodtan álltak és gyanítottam, hogy éppen technika megbeszélést tartanak. Nira keze körül kék lángok jelentek meg, míg Rea tenyerén jégszilánkok pattogtak.
-Mágia segítségével nem bírjátok legyőzni őket-mondta Natsu, de ők csak nevettek.
Nira lendült először, majd a szörnyetek orrán landolt. Az megrázta fejét, mire a zsoldos lány megütötte. A lény felkiáltott, majd lesöpörte a lányt onnan. Nira kis híján túl csúszott a szikla peremén, de Rea hasra vágódott és elkapta, de tovább csúszott. A fiatalabb zsoldos lány nehezen bírta el nővére súlyát így az lassan lehúzta. Szorosan fogták egymás csuklóját. Amilyen gyorsan tudtam, oda ugrottam melléjük. Elkaptam Nira egyik csuklóját, majd segítettem felhúzni. Azonban ez nehezen ment, mivel a megmaradt lények folyamatosan ránk támadtak,
-Kotródjatok innen!-hallottam SSD hangját.
A következő pillalantban a lány csapódott be az egyik lénybe, majd a szárnyaival és karmaival segített nekünk. Reával felhúztuk Nirát, de már akkor láttam, hogy valami nagyon nem stimmel vele. Nagyon le volt fogyva,arca beesett volt és hulla fehér színű. Bal vállán vérző seb volt ami ketté szelte a céh jelét.
-Ostobák... Engem nem ... győzhettek le-hallattam a szörny hangját, de nem bírtam oda nézni.
Pattogó tűz hangját hallottam, de nem tudtam oda fordulni. A következő pillanatban, már éreztem is a forróságot. Nira felmordult mire a sárkány ösztöneim kiélesedtek. A következő pillanatban már hallottam is, hogy a tűzet elszívja valami.
-Hogyan...-hallottam döbbenten Sarlot hangját.
-A barátaimat senki nem bánthatja!-hallottam Natsu mérges hangját.
Morgás tört fel a torkából, majd megint meghallottam a tűz ropogását. Natsu szörnyen mérges volt és már nem tudta vissza fogni a mágiáját. A dühét mind a vezetőre adta ki. A saját tűzmágiáját dobta vissza a lényre, akire meglepő módon hatott. A lény meggyulladt és visítozni kezdett. A kisebb lények akik még életben maradtak mind ugyan úgy szenvedtek. Döbbenten néztem ahogy a szörny szenved.
A szenvedése fokozódott amikor a semmiből egy sárkány jelent meg. Nem volt teste inkább csak kivetülés volt, de a lényeg ott volt benne. Mágia... Töménytelen mennyiségű mágia. Nira mordult egyet, majd szabadjára engedte az erejét. A lény szabályosan porrá éget a két tűz hatására.
-Jó végre újra munkába állni-mondta Nira és nagyon nehezen, de fel állt. Jobb kezét a sebre szorította, majd elindult a barlang felé.
-Nee chan. Legalább had gyógyítsam meg...
-A hercegnő fontosabb mint én. Nyomás Szikra.
Reila aggódva nézte nővérét, majd berohant a barlangba. Nira megrázta a fejét, majd újra felemelte azt. Tekintete találkozott Sarlotéval, aki döbbenten nézett rá.
-Azt hittem meghaltál, de... Nem lehet,,, Nira-chan?-kérdezte döbbenten.
-SSD?-kérdezte Nira döbbenten.
A következő pillanatban Sarlot a nyakába ugrott, majdnem felborította.
-Azt hittem mindenki meghalt a családból.,, Ti azonban éltek... Nem hiszem el az örökös él akkor...
-Nyugi van SSD. Nem csak mi élünk..Anya és apa is.
-Nem lehet. A Dimond klán vezetői élnek...
-Igen, ha most megbocsájtasz...
Nira eltolta magától a lányt, majd maga is bement a barlangba. Sarloton látszott, hogy nem lepődik meg ezen. Intettem a fejemmel a kint ácsorgó Natsunak, majd bementem. Reila az ölébe vette Levy fejét miközben a kezét a mellkasán tartotta. Tenyere alatt zöld fény keringet, ami átjárta drágám egész testét. Letérdeltem Levy mellé, majd megfogtam a kezét. Mintha csak erre a jelre vált volna Levynek felpattant a szeme és mélyen tisztán vett levegőt. Nagy lendülettel fel ült, majd körbe nézett.
Levy
-Mi a fenét kerestek ti itt?-kérdeztem döbbenten, mikor megláttam a két lányt.
-Szívesen-morogta Reila.
-Jó, hogy ilyen aggódó a hercegnő nem Szikra?...Láttad amúgy ki volt a vendéglátójuk?-kérdezte Nira mosolyogva.
Reila körbe nézett, majd csak bólintott. Felállt, majd a nővére mellé lépett, aki Sarlot mellett állt. Gajeel aggódva átfogta a derekam és közel húzott magához.
-Aggódtam érted prücsök-súgta.
Nem mondtam semit, mivel nem tudtam, miről van szó. Csak a három lányt néztem, ahogy ott állnak egymás mellett. Nira és Sarlot halkan beszélgettek, míg Reila nővére sebeit látta el. Nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy az idősebb zsoldos mennyire elnyűtt és beteges. Még is ahogy egymás mellett álltak azt hihettem volna, hogy Sarlot az ikertestvére. Külsőleg csak annyi volt a különbség, hogy Nira még így is edzettebb és erősebb jellemet mutatott, valamint a tincse és az állandó jelek különböztették meg őket.
-Nira és Reila az unoka testvéreim. Apai ágon az unoka húgaim-mondta Sarlot könnyes szemmel.
-Volna egy kérdésem... Hogyan öltétek meg a lényt?-kérdezte Gajeel terelve a témát.
-A szörnyt égette a tűz. Hiába táplálta őket, őt nem védte meg-mondta Nira.
-Na és a fiú, hogy szívta magába a lángokat?
-Sokat kell még tanulnod nővérke...Egy sárkány tüdeje, hogy belélegezze a lángokat, egy sárkány pikkelyei, hogy eloltsák a lángokat,egy sárkánykarmai, hogy szétvágja a lángokat. Egy ősi varázslat, mely alkotja a Sárkányölő mágiát-mondta Nira, majd gyengéden eltolta a húgát és kiment a szikla szirtre.
