Gajeel türelmesen várt, amíg végig mentem a piaci árusok sokaságán. Csak mosolygott, ahogy a legtöbb árusnál megálltam nézelődni. Nem szólt semmit, de tudtam, hogy szeretne már vissza menni a céhbe. Megfogtam a kezét, majd egy ételes bódéhoz mentem vele. Na ez jobb kedvre derítette. Melegszendvicset kértünk amit a parkban ettünk meg. Gajeel fél kézzel átkarolt, miközben nagy szemekkel nézte az én még megmaradt szendvicsemet. Végül oda adtam neki.
Gajeel néhány harapással megette, majd jó ragacsos puszit adott. Nevetve töröltem le az arcom, majd átkaroltam a nyakát. Békésen ültünk ott a park csendjében, amikor lépteket hallottunk a hátunk mögött.
Gajeel kihúzta magát, majd megfordult, hogy lássa ki az. Egy magas rövid barna hajú, kék szemű fiú közeledett felénk. Öltözéke nagyon ismerős volt, de nem tudtam volna megmondani, hogy honnan. Hátára tegez volt erősítve, benne jó néhány nyílvesszővel. Bal karjában erős faragott íjt tartott, aminek a közepét bőr darabba csavarta.
-Jó napot kívánok... Elnézést a zavarásért, de ti ugye a Fairy Tail tagja vagytok?-kérdezte, ahogy közelebb ért.
-Igen azok vagyunk, bár attól függ ki kérdezi-mondta Gajeel és közelebb húzott magához.
Nem hibáztathattam érte. Silver alattvalója is lehetett akár, így nem ártott az óvatosság.
-A nevem Kishu Phonex. A Phonex klán sarja vagyok. Úgy tudom a ti céhetek tagja két nagyon kedves ismerősöm. tudnátok segíteni, hogy megkereshessem őket?
-Attól függ, hogy a barátaink mit mondanak...
-Mire gondolsz Gajeel?-kérdeztem.
-Ha a lányok szerint tiszta akkor segítünk neki, de ha nem akkor kikergetem a városból-mondta, majd fel állt.-Kövess!
Szorosan fogta a kezem, miközben lassan vissza mentünk a céhbe. Már az épület közelébe értünk amikor hangos kiabálásra lettünk figyelmesek.
-Nem hiszem el, hogy megetted az összes csokoládét Nee-chan!
Gajeelel össze néztünk mire ő elvigyorodott.
-Nem lennék a nővére helyében az biztos. Szegény kicsi tanonc lánynak megette a nővére a csokiját-mondta nevetve.
Fogalmam sincs mi lehetett a válasz, de a következő pillanatban Reila rontott ki az épületből és elég haragosnak tűnt. Felém villant a tekintete, majd hirtelen lefagyott.
-Nee-chan!-szólt be az épületbe remegő hangon.
A nővére villámként termett mellette a semmiből. Hát igen ezt még szokni kell, hogy olyan gyorsak, hogy nem is lehet őket észre venni. Reila felénk mutatott mire, Nira is ledöbbenve nézett ránk... Vagyis nem minket néztek, hanem...
-Kishu?-kérdezte végül a nagyobbik lány.
-Halli Csillag! Mi van meg etted a húgod csokiját?-kérdezte a fiú.
-Muszáj emlékeztetni rá?-kérdezte Reila bosszúsan, majd a nővére felé csapott.
Nira laza mozdulattal hárította, majd játékosan fejbe vágta a húgát. Reila pufogott és duzzogott, de nem szólt semmit.
-Ti soha nem változtok?-kérdezte a mögöttünk várakozó fiú.
-Oh dehogynem, de van amit nem lehet változtatni...Amúgy javíts ki ha tévedek, de te nem azt mondtad, hogy haza térsz a családodhoz?-kérdezte Nira, közben megint elhárította a húga csapásait, aki most a hátát akarta megütni.
-De úgy volt, de rájöttem, hogy túl sokáig voltam távol tőlük, így nem találom a helyem közöttük. Gondoltam csatlakozom a régi ismerőseimhez. Ugye nem bánjátok?-kérdezte a fiú.
Ahogy néztem fel tűnt, hogy csillogó szemekkel nézz Nirára.
-Felőlem... Reila nyughass már és inkább fordulj meg-mondta, Nira és megfordította a húgát.
Csak ekkor tűnt fel, hogy a távolban két alak közeledik a céh felé. Natsu rózsaszín tincsei virítottak, de Gray fekete fürtjeit is fellehetett ismerni. Reila rögtön elfeledkezett minden eltűnt csokiról és rohant eléjük. Fél úton találkoztak,majd Rea Gray nyakába ugrott. Messziről hallani lehetett Gray nevetését.
-Na azt hiszem mától megint keményen kell venni az edzéseket-mondta Nira a fejét fogva.
-Nyugi Nira-chan! Biztos te is leszel egyszer szerelmes-mondtam.
Nira a szemét forgatta, de nem mondott semmit. Közben a fiúk közelebb értek hozzánk. Már jól látszódott, hogy mind kettő hulla fáradt, de különösen Gray arcán széles mosoly terült el. Nem csodálom Reila úgy csimpaszkodott belé, mint egy kis majom.
-Ha megint elkezdi a szokásos én Gray-el töltöm minden percem csapj le, hogy ne kelljen végignéznem-mondta a lány.
-Kicsit felelőtlen ahhoz képest, hogy Diamond-szólalt meg az ismeretlen fiú.
-Kicsit még gyerek...Amúgy még mindig nem értem, hogy miért nem maradtál a családoddal-mondta Nira.
Nira
Fogalmam sem volt Kishu miért jött ide. Tudta, hogy köztünk már nem lehet semmi akkor még is miért? Miért nem maradt a klánjában?
"Baj, hogy vissza akartam jönni hozzád?"
Mérgesen rá néztem, szerintem egyértelmű volt a válaszom..
"Bocs, hogy nem maradtam otthon."
Halk morgás tört fel a torkomból, mire Levy rám nézett. Na igen ő nem tudta minek szól.
-Azért azt kell mondanom, hogy az eredeti tested nem volt ilyen magas-mondtam terelve a témát.
-Ne is mond. Ez mintha nem is én lennék, hiába tudom, hogy jó pót testbe szálltam.
-Pót test? Ez mit jelent?-kérdezte Levy.
-A Phonex család minden tagja úgy jön világra, hogy egy üres test is megszületik velük. Ez egyfajta biztosítás számukra, hogyha a zsoldos harcközben meghal, vagy olyan sérülést szenved ami halálos lehet, a lelkük átszáll a másik testbe ami pont olyan mint a fő testük.
-Te is zsoldos vagy?-kérdezte döbbenten Levy.
-Ezt most komolyan kérdezted?-kérdezte Kishu vigyorogva, mire felé csaptam.
-Több tiszteletet Phonex!-morogtam.
-Most mi van? Szerintem egyértelmű, hogy zsoldos vagyok. Aki olvasott csak egy kicsit is a zsoldosokról tudja, hogy a Phonex név mit jelent.
Levy
Nira hangosabban morgott, de a fiú folytatta.
-Most komolyan Nira miért vagy ilyen. Csak kiállok zsoldos becsületemért. Egyáltalán ez a lány rendelkezik bármilyen mágiával? Olyan kis vézna és annyira pöttöm.
-Vigyázz mit mondasz, mert nem érdekel, mi volt köztünk szétmarcangollak, ha tovább folytatod-mondta Nira.
Vállait hátra feszítette, fogairól felhúzta az ínyét, és félig guggoló helyzetbe ereszkedett előttem. Hatalmas farkas farka gyengéden hátrább tolt, miközben farkas fülei a fejére lapultak. Ugrásra kész vadállat volt, akinek a körmei borotva éles pengék voltak.
-Ugyan már Nira... Képes lennél bántani, csak mert kimondom a véleményem erről a pöttömről?-Gajeel megfeszült mellettem és közelebb húzott magához, ő is kezdte elveszíteni a türelmét.-Miért véded egyáltalán? Rászolgált? Tudod, hogy csak az marad életben aki elég erős. Ez a lány nagyon gyenge és...
-Nee-chan ne!-kiáltotta Reila, de már késő volt.
Nira neki rontott a fiúnak, közben farkas alakba váltott. Kishu vagy hogy is hívják elugrott, de a következő pillanatban már a földön volt. Nira meglepő módon erősebb és gyorsabb volt nála.
-Megérdemelné, hogy meghaljon, de ha nem állítod meg Nira megöli-mondta Gajeel.
-Niranu vissza!-kiáltottam, mire a lány megállt a mozdulatban.
Éppen a fiú torkát készült átharapni.
-Azt mondtam vissza!-mondtam határozottabban, mire ellökte magát a zsoldos srácról, majd behúzott farokkal vissza kullogott hozzám.
Nem nézett rám, csak a lábam mögé kullogott, majd onnan nézett ki a fiúra. Még soha nem láttam ennyire megtörtnek.
-Elhiszem, hogy kötelességed megvédeni, de ne ess túlzásokba. Megölnéd a saját zsoldostársad is, csak hogy megtorold az énrajtam esett sérelmet?-kérdeztem.
A farkas bár lehajtotta a fejét még így is a lapockámnál bökött meg. Nagy tenger zöld szemei könyörgőn néztek fel rám. Reila a semmiből termett előttem. Nem rám nézett hanem a nővérére, aki leplezetlen dühvel nézett a zsoldos fiúra.
-Basszus csajszi...Megakartál ölni?-kérdezte a fiú.
-Ha a védencem sértegeted akkor legközelebb megöllek-mondta Nira fagyos hangon.
Észre se vettem, mikor változott vissza emberi alakba. Most ott guggolt mellettem. Minden izma megfeszült és harcra kész volt. A feszültség érezhető volt a levegőben.
-Nee-chan én még nem adtam ki a dühömet a csokim miatt-szólalt meg Reila.
Nira rá nézett, mire a húga felvonta a szemöldökét. Nem tudom mi zajlott le köztük, de egy perc múlva az idősebbik lány torkát vonyítás hagyta el, majd farkas alakban elhagyta a céh környékét. Reila futólag ránézett Grayre, majd a nővére után indult. Néha jó ha az ember a másik gondolataiban olvass.
A zsoldos fiú utánuk nézett, majd felvonta a szemöldökét és rám nézett.
-Nem értem őket, na mindegy-mondta, majd fel állt.
Körbenézett a környéken, majd tekintete megállapodott Grayen és Natsun.
-Ugye tudjátok, hogy rátok kifejezetten vadásznak?-kérdezte bizonytalanul?
-Kik?
-Nem tudom valami örült pasi leakarja vadászni a jég és tűzmágusokat. Két napja, hogy erre járt állítólag...
-Silver erre járt?-szaladt ki a számon.
-Mi van?-kérdezte Gray értetlenül és zavartan.
-Nem sokkal azután megtudtuk, hogy ti elmentetek, hogy még mindig vadászik a jég és tűz mágusokra, azonban nem ti vagytok a fő célja-mondta Gajeel.
A fiúk várták, hogy folytassa, de mivel ez nem következett be én folytattam.
-A lányok felkeltették az érdeklődését...
-Basszus Levy hova mentek a lányok?-kérdezte aggódva Gray.
-Nyughass!-mondta Gajeel.
-Nem nyugszom le! Ha Silver erre van nekem Rea mellet...
-Ha kis zsoldos lány nincs veszélyben míg a nővére vele van! Akkor lenne gondban, ha nem lenne vele. Addig míg nem avatják fel hivatalos zsoldosnak a legnagyobb biztonságban a mentora mellett van. Jobb ha bele törődsz ebbe. Amúgy meg. Nem láttad a lányok edzéseit mostanában-mondta Gajeel.
-De...
-Ice Boy! Hallgass már!-mordult fel a párom, mire kuncogni kezdtem.
Magam köré "csavartam" Gajeel erős karjait, majd megfordultam és a mellkasába temettem a fejem. Annyira szerettem az illatát. A fiúk veszekedtek, de végül Gajeelnek sikerült meggyőznie Grayt, hogy maradjon ahol van.
-Nem!-mondta Nira határozottan.
-Kérlek!-könyörgött Reila.
Ez ment legalább tíz perce. Kezdtek az agyamra menni. Kint ültünk a házam kertjében és csak néztük a naplementét, közben piknikeztünk. Csak mi voltunk hárman csajok. Gajeel elment a dolgát intézni, Nira meg eltudta szakítani egy kis időre a szerelmes párokat egymástól. Persze Rea a fejébe vette, hogy aznap Graynél szeretne aludni. Nirának nem tetszett az ötlet és az igazat megvallva én se támogattam.
-Miért akarsz vele aludni?-kérdezte a nővére.
-Mert vagy egy hétig nem láttam és nagyon hiányzott! Kérlek! Nee-chan!
Nira a szemét forgatva nézett el az utca távolabbi részébe. Néhány perc múlva felsóhajtott, majd vissza fordult felénk.
-Hiába akarnálak meggyőzni arról, hogy egy tizenöt éves lány és egy húsz éves férfiú ha együtt tölti az éjszakát nagy az esélye, hogy a férfi vágyai felülkerekednek. Csak annyit kérek ne akarj túl korán mindent megtapasztalni-mondta Nira mosolyogva.
Hát igen a felelősségteljes nővérke megszólalt. Rea a nyakába ugrott és már rohant volna az ajtóhoz, amikor valaki csöngetett azon. Megtorpant, majd a nővére felé fordult.
-Ki az Nee-chan? Ugyan is blokkolod a gondolatait-mondta.
-Szerinted? Itt kószált az utca végén abban bízva, hogy amikor haza megyünk még elkaphat egy búcsú csókra...
-Imádlak!-kiáltotta Reila és a nővére nyakába ugrott.
Nira a szemét forgatta, majd hátra dobta magát a füvön. Reila közben kiszaladt az ajtóhoz. Még emberi füllel is hallottam, ahogy a meglepett Gray nyakába ugrik. Nira nem szólt semmit, csak mosolygott, mintha teljesen máshol lett volna agyilag.
Mivel kellemes meleg este olt így én is lefeküdtem a fűbe. Lehunytam a szemem és élveztem a kellemes esti levegőt.
Nem tudom mennyi ideig feküdtem ott, de az biztos, hogy arra eszméltem fel, hogy Gajeel gyengéden felemel a földről. Szemeim rögtön kipattantak és mosolyogva karoltam át a nyakát.
-Tudtam, hogy nem alszol-súgta és belecsókolt a nyakamba.
-Nem hát...Nira?
-Most ment el... Ugye a piknik ellenére még bírsz enni?-kérdezte.
-Attól függ...
Elhallgattam, mert Gajeel bevitt a konyhába, ahol kellemes gyertyafényben megvilágított, gondosan megterített asztal és egy csokor virág fogadott. Ahogy felnéztem Gajeelre, azt kellett észre vennem, hogy ő nagyon komoly tekintettel, de engem néz.
-Ezt te csináltad?-kérdeztem halkan.
-Sajnos csak az ötlet volt az enyém, de segítségem volt az elrendezésben...Meg persze abban is, hogy te kint maradj amíg minden a helyére kerül-mondta halkan.
Vissza néztem az asztalhoz és a szívem kihagyott egy ütemet. Kit érdekel, hogy nem ő rendezte így el? Az ötlet az övé volt és nekem csak ez számított. Gajeel óvatosan letett a székre, majd a sütőhöz nyúlt. Egy frissen sült rakott tésztát vett ki belőle, majd elém rakta. Vett ki belőle valamennyit, majd a tányéromra tette. Csak azután szedett magának. Vissza rakta a sütőbe a maradék tésztát, majd leült velem szembe.
-Mielőtt megkérdeznéd. Nem én csináltam a vacsit-mondta zavartan.
-De a te ötleted volt-mondtam.
-Lehet... Jó étvágyat-mondta.
Csendesen vacsoráztunk meg. Valahányszor találkozott a tekintetünk Gajeel mindig zavarba jött és lesütötte a szemét. Tőle nem volt ez megszokott, így kezdett érdekelni, hogy vajon mi lelhette. A vacsi után megettünk egy-egy jégrémet, majd drágám elmosogatott.
Nagyon kíváncsivá tett, hogy mit szeretne, de hagytam, hogy felemeljen a székből. Elfújta a gyertyákat, majd kézen fogva elindultunk az emeletre.
-Gajeel?-kérdeztem halkan, de ő csak becsukta az ajtót mögöttünk, majd felkapott és megcsókolt.
Átkaroltam, majd hagytam, hogy az ágyhoz lépjen velem. Tudtam nagyon jól mi jön most és a szívem már most hevesen vert a gondolatra. Imádtam a vele való együttlét minden formáját, de a legjobban azokat a pillanatokat szerettem amikor a testünk minden ponton össze simult és a csípőnk egy ritmusra mozgott. Hamar lekerült rólunk minden ruha és már éppen bele lendültünk volna, amikor halk kopogás után Lily rontott be.
-Gajeel egy vihar készül alud...
-Lily! Kifelé!-kiáltotta Gajell, én meg magamra kaptam a takarót.
-Bocsi!-mondta az exeed.-Többet nem jövök csak úgy be-mondta.
-Remélem is... Na kifelé-mondta Gajell és kiterelte a cicát.
Az ágy nyikorogva jelezte, hogy Gajeel vissza feküdt rá, de én addigra a pizsim húztam fel.
-Gyere csak vissza-mondta és hallottam, ahogy megpaskolja az ágyat maga mellett.
-Ez így már nem jó... Ugrott a romantika-morogtam, de vissza másztam az ágyba.
Gajeel átkarolt, majd a nyakamba fúrta a fejét.
-Mondjuk nagyon kicsit hálás vagyok neki...Legalább eszembe juttatta, hogy mit szerettem volna csinálni a vacsora és a szeretkezés között-mondta halkan.
-Mit szerettél volna?-kérdeztem és kicsit felé fordultam.
-Az egész vacsi dolgot, csak egy kérdésért csináltam-mondta, és nagy levegőt vett.- Levy hozzám jössz?
Döbbenetemben teljesen lesokkoltam. Felé fordultam és csak néztem a mellkasát.
-Komolyan kérded?-kérdeztem végül.
-Komolyabban gondolnám ha még gyűrűt is vettem volna, de sajnos az csak most jutott eszembe... Tényleg komolyan kérdeztem... Szeretlek és nem tudom sehogy kifejezni, hogy mennyire hálás vagyok, amiért a magam szúrós és kibírhatatlan énem miatt is elfogadsz és szeretsz... Levy légy a feleségem.
Tenyerét a hajamra tette, majd végig húzta párszor a kezét a fejemen. Felnéztem rá, majd csak bólintottam. Életemben először nem találtam szavakat, de amikor Gajeel boldogan megcsókolt, rá jöttem nem is várt szavakat, csak egy megerősítést, hogy tényleg vele akarok élni halálomig.
