Lily a vállamra tette a kezét, majd bólintott. Behúztam az utolsó vonalat az írásomban, majd hátrább léptem. A barlang megremegett, majd beomlott, maga alá temetve az apám holttestét. Nem sírtam hiszen egyszer már eltemettem gondolatban, de ez volt a hivatalos temetése.
-Menjünk segítsünk Niráéknak-mondta, majd hagytam, hogy az exeed felemeljen.
Sunny és Heart ott repkedett körülöttem bár mind a ketten kimerültek. Még egyszer vissza néztem a barlangra, majd hagytam, hogy Lily elinduljon vissza velünk. Apa szavai reményt adtak, hogy ha ő meghall Nira és Reila vissza kapja a szüleit. Nagyon el volt már gyengülve így nem volt csoda, hogy rögtön feladta, amikor teljesült az utolsó vágya.
Már messziről hallatszott a csata zaja, de el kellett telnie néhány másodpercnek mire megláttam a harcolókat. Döbbenten láttam a küzdőtéren Gajeelt, Natsut és Grayt.
-Ők mit keresnek itt?-kérdeztem, de éreztem, hogy a szívem felmelegedik.
-Valószínűleg utánatok jöttek-jött a válasz.
-Lily vigyél le mellé-mondtam, mire az exeed meglódult lefelé.
"Jó, hogy itt vagy... Gajeelnek el kellene a segítség"-hallottam Nira gondolatait.
A levegőbe rajzoltam egy vaskockát, majd mikor alakot öltött Gajeel felé dobtam. Valamit megérezhetett, mert a levegőben kapta el, majd szinte egyben nyelte le.
-Köszi csajszim-mondta, majd újult erővel támadt.
Lily nem sokkal Reila és Gray párosa mögött rakott le. Nira és Natsu egymás hátát védte, közben feltűnt, hogy a lány körül folyamatosan tombol a tűz, ami táplálta Natsu erejét. A lányok szülei kimerülten, de büszkén szálltak szembe az ellenfeleikkel. Mivel őket láttam a legkimerültebbnek így melléjük álltam be harcolni.
-Szikla fal-súgtam, közben magam elé rajzoltam a szavakat.
A láthatatlan fal megtette a hatását. a szörny aki éppen a lányok anyjára akart támadni hangos csattanással csapódott a falnak.
-Köszönöm hercegnő-mondta, majd áttört a falon és lelőtte azt.
Nira
Natsu háta az enyémnek nyomódott, aminek következtében jóleső borzongás futott végig rajtam. Furcsa volt, hogy egy csata kellős közepén támadnak fel a hormonjaim és sikítják, hogy többre vágynak egy hát össze illesztésnél. Komolyan nem ilyen helyzetben kéne azon gondolkodnom, hogy úgy a karjaiba bújnék. Gyermeteg ábrándozásomnak meg is lett az eredménye.
Az egyik szörny elkapta a bokám, majd miközben csavart rajta egyet kirántotta alólam. Felszisszentem, ahogy a csontok törtek, de a másik lábammal fejbe rúgtam, mire elengedett.
-Nira!-kiáltotta Natsu, majd elkapta a karom.
Felhúzott, de ahogy megpróbáltam rá nehézkedni a sérült lábamra, éles fájdalom hasított az egész vádlimba. Féltérdre rogytam, de ő nem engedett el.
-Így nem sok hasznomat veszed-mondtam, majd kibontakoztam az öleléséből.
Kezemen egy kékes színű láng jelent meg.
-Tudod mi ez?-kérdeztem csendesen.
-Nem...
-Az első láng amit elővarázsoltam. A szeretet lakik benne. Nagyon erős és nagyon ritkán tudom elővarázsolni. Használd jól-mondta, majd felé nyújtottam a tenyerem.
Natsu a két kezem közé fogta a tenyerem, majd úgy csókolt bele, hogy a lángot közben magába szívta.
-Remélem az amit irántad érzek erősíteni fogja-súgta, majd fel állt és szembeszállt a támadóinkkal.
Csak a hátát láttam, majd hirtelen kék és vörös lángok vették körül. Éreztem, hogy összpontosít, majd a következő pillanatban kilőtte a varázslatát a fővezérre. A férfi már nem tudott elmenekülni, így amikor Natsu csapása eltalálta holtan és alaposan megsülve rogyott a földre.
A csatlósai mikor meglátták a vezérük holt testét rémülten néztek ránk. Natsu vigyorgott, majd őket is megpirította.
-Na így kell sült ellenfelet csinálni Fary Tail módra-mondta Gray nevetve.
Szorosan magához húzta a húgomat úgy vigyorgott Natsura és Gajeelre. Reila a mellkasára hajtotta a fejét, közben tenyerét a fiú hátán nyugtatta. Levy éppen Gajeelt korholta amiért nem tud magára vigyázni. Anya és apa egymás mellett ültek és csak fogták egymás kezét. Natsu lehajolt, majd minden kérdés nélkül fel vett.
-És így kell Fairy Tailes lesántulni, hogy aztán hazáig cipeljen valaki más-mondta piszkálódva, mire a vállára csaptam, de azért én is nevettem.
Az út haza felé hosszú volt, de kellemes.
***
Levy
A hajnal kedves fénnyel ébresztett. Nem akartam kikelni, mert Gajeel karjában jól éreztem magam. Azonban várt a munka és nem volt sok esélyem arra, hogy kibújjak alóla.
Ezen a reggelen csak Nira várt minket. Egyszerű fekete nadrág, bakancs és sötétkék ing volt rajta. Haját felkötötte a feje tetejére. Valami zavart a megjelenésében, de csak akkor jöttem rá, hogy mi az amikor megláttam a kardját az oldalára erősítve.
-Baj van?-kérdeztem, mire ő csak mosolygott és megrázta a fejét.
Hét napja tértünk vissza abból a borzalmas, de még is jó küldetésből. Nira csendesebb lett és amikor meglátta a szüleit mindig feszes háttal ült vagy állt éppen attól függően, hogy mit csinált. A legnagyobb változás azonban az volt, hogy mindig egyedül edzett a két exeedel. Míg korábban soha nem kért meg, hogy legyek ott az edzésein, most rendszer csinált belőle.
Raimon és Nanami nem mutatkoztak sokat ilyenkor. Legalábbis nem úgy, hogy a lányuk is lássa. Raimon rendszeresen távolabbról figyelte, ahogy a lánya keményen küzd, hogy tartani tudja a szintjét. Azonban alig szóltak Nirához.
Feltűnt, hogy több időt töltenek Reilával, mint a nővérével. Mikor rá kérdeztem Nira csak annyit válaszolt, hogy mind a hármuknak nagyon fontos Rea így nem is akarja, hogy vele foglalkozzanak.
-Nira-chan!-kiáltott a céh kapujából Happy, majd felénk röppent.
-Jó reggelt. Hogy, hogy így fogadsz?-kérdezte a lány.
Hangja komoly volt még annak ellenére is, hogy mosolygott.
-Gray már megint össze veszett Natsuval. Ugye hozzád költözhetek?-kérdezte.
-Attól még nem kell hozzám költöznöd-válaszolta a lány, majd bement a céhbe.
Nira
Natsu és Gray éppen lelkes eszem cserét folytatott, hogy melyikőjük az erősebb. Gyorsan körbe néztem az épületben. Erza sehol és legnagyobb megkönnyebbülésemre a szüleink sem voltak ott. Ha ezt látják mennyire gyerekes a két fiú, biztos kiakadnak, hogy milyen pasija van a húgomnak. Anyám már így is nehezen barátkozik meg a gondolattal, hogy az ő tizenöt éves kislánya egy húszéves fiúval jár.
-Ugyan Natsu. Gray erősebb nálad-mondta a húgom.
Egy pillanatra megtorpantam, majd a felgyülemlett idegességem a két fiú nyakába zúdítottam!
-Fullbaster! Dragneel! Mi a fészkes fenét csináltok! Az óvodában vagyunk, mert én nem látok itt egy kis játékot sem!
A két fiú megdermedt, majd egymásra mutogatva próbálták túlharsogni a másikat.
-Nem érdekel, hogy ki kezdte! Szedjétek már össze magatokat! Olyanok vagytok mint a gyerekek! Komolyan ti nevezitek magatokat férfiaknak?
-De Nee...kezdte Gray.
-Te csak jobb ha csöndben maradsz! Tudtommal a húgom egy férfit szeret nem egy nyafogós kisfiút, aki nem tudja elviselni, ha valaki erősebbnek vallja magát. Szedd össze magad, amíg én szólok rád és nem a szüleink!-kiáltottam a fiúra.
-Nee-chan-kezdte Reila.
Rá néztem, majd amikor kérdő tekintetével találtam szembe, magam elfordultam és kimentem a céhből. Csak néhány lépésnyire haladtam el a kaputól, amikor alakot váltottam. Nem bírtam vissza fogni egy keserves vonyítás azért elhagyta a torkom, amit lehet odabentről is hallottak.
Levy
Lopva Reilára néztem, de ő már most nem foglalkozott mással csak Grayyel. Kicsit sajnáltam Nirát. Bár nem mondta meg megértettem, hogy mi a baja. Reila túl hamar feledkezett el róla. Egyik nap még szinte elvárta, hogy egy nővére mellette legyen,aztán hirtelen meg elfelejtkezett róla.
Ráadásul a szüleik sem úgy foglalkoztak a lánnyal ahogy arra számítottam. Ahogy néztem Reilát feltűnt, hogy Natsu kisomfordál a céhből, de mivel Happy vele volt így nem igazán érdekelt. Figyelmem megint Reila tanulmányozására fordítottam.
Natsu
Happy elment megkeresni Wendyt és kis exeed lányt én még beleszimatoltam a levegőbe, hogy Nira merre mehetett. Hamar megtaláltam az illata maradványait, majd elindultam a keresésére. Nem is ment olyan messzire, menta azt először gondoltam.
A folyó partján feküdt farkas alakjában és a vizet nézte szomorú tekintettel. Hosszú farka lelógott a vízbe, de mintha ő ezt észre se vette volna. Megint fehér színű voltos a bundája, ment mindig ha nem volt érzelmei ura. Valami nagyon bántotta.
Ahogy kiléptem a fák takarásából rám emelte a tekintetét, majd vissza feküdt a mancsaira.
-Nira ... Mi a baj? -kérdeztem, majd mellé ültem a fűbe.
Ő nem válaszolt csak nézett rám csodaszép szemeivel. A szél megborzolta bundáját, de észre se vette. Késő nyárhoz képest elég hűvös volt a levegő.
Nira kinyújtózott, majd az ölembe hajtotta a fejét és lehunyta a szemét. Bundája beszürkült, majd vissza változott feketévé. A bal füle és a bal első mancsa fehér maradt. Finoman megvakartam a fejét, mire bele simult a tenyerembe. Kék fény vette körül, majd a lány újra emberi alakban volt. Felhúzta a lábait és a térdemre tette a kezét.
-Már megint te vagy a lelki szemetesem-súgta halkan a vizet nézve.A vállára tettem a kezem, majd hirtelen ötletből vezérelve arcon csókoltam. A lány megmerevedett, majd fel ült, hogy a szemembe nézzen.
-Őszintén, hogy szerethetsz mikor nem is ismersz? -kérdezte minden vádlás nélkül.
-Nem tudom-válaszoltam, majd közelebb húztam a tarkójánál fogva, hogy a homlokunk össze érjen-Azt viszont tudom, hogy beléd szerettem.
-Még akkor is ha nem tudod, hogy mire vagyok képes-mondta és próbált elhúzódni, de nem engedtem.
-Van időm megismerjelek ...
-Natsu! Ebből elég! -tépte ki magát a karom alól.-Nem ismersz, fogalmad sincs mennyi mindent tettem, csak, hogy megvédjem a húgom. Az elmúlt tíz évben teljesen el felejtettem, hogy ki is az igazi Niranu Tiarana Diamond.
-Akkor segítek megkeresni-mondtam.
-Hát nem érted? -fakadt ki és közben talpra ugrott.-Az a lány meghalt mikor azt hittem, hogy a szüleim meghaltak. Maga alá temette a rom, amikor Levyék kastélyára támadtak. Elveszett és végleg meghalt mikor Reila elveszítette az erejét. Jobb lenne ha nem is próbálkoznál, hogy megszeresselek-mondta és hátat fordított nekem.
Lassan fel álltam és néztem ahogy átkarolja a saját vállait.
-Miért nem akarod, hogy szeresselek? -kérdeztem végül.
-Natsu te vagy az egyetlen aki tudja, hogy haldoklom. Ha én meghalok a húgom tovább fog élni, de ő nem fogja tudni, hogy tulajdonképpen miatta halok meg. Nem tudom, mikor lesz az a pont amikor a szervezetem fel adja. Ugye nem akarsz egy olyan valakit szeretni akinek a napjai megvannak számlálva?
-Ki mást szeressek? -kérdeztem.
Nira felém fordult. A haját a szél az arcába fújta, de még így is láttam, hogy a tekintete könnyes.
-Bárkit aki méltó arra, hogy a párod legyen, de ne engem-mondta.
-Ismerhetsz már annyira, hogy tudd. Rohadt makacs vagyok.
Nira lesütötte a szemét, majd megint a vizet nézte. Közelebb léptem hozzá, mire megint hátat fordított.
-Csak fájdalmat okoznék, mivel én nem vagyok olyan személy aki viszonozni tudja a szerelmedet-mondta halkan.
-Valószínűleg nem tudom felfogni, hogy miért, de mond el, hogy miért nem tudnál-mondtam.
Nira dühösen fordult felém. Keze ökölbe szorult és egy pillanatig azt hittem meg üt, de helyette kiabálni kezdett.
-Nem fogod fel, fogy én nem szerethetek senkit se? Ha még nem jutott volna el a tudatodig! Bármikor meghalhatok! Emellett azt se felejtsük el, hogy az aki gyilkol és simán kitépi az ellenfele szívét puszta kézzel, az nem méltó a szeretetre! Nem vagyok senki, csak egy élő gyilkoló gép. Egy pótolható valaki aki senkinek nem fontos ...
-Nekem az vagy és a húgodnak is ...
-Biztos? Nézd meg jobban az én kis húgom. Szeretem és nem várhatom, hogy folyton csak én legyek a központban, de amióta rátalált a szerelemre alig szól hozzám. HA egész pontos akarok lenni, már reggel sem köszön. Ennyit érdemlek! Ne akarj nekem többet adni, mikor tudom, hogy hol van a helyem. A klánom fekete báránya vogyok, mert a kitartásomon kívül semmi értékes képességem nincsen. Megvan bennem ami egy zsoldosban, de én vagyok a család szégyene, mert nincs saját képességem.
-Ugyan már ezért nem lehetsz fekete bárány ...
-De Igen! A Diamondok a zsoldosok vezetői. Hivatalosan én fogom vezetni a klán megmaradt tagját, de senki nem fog elismerni. Apám a viharok ura! Anyám egy szeretetből tud készíteni fegyvert! Ha a húgomnak meglenne az ereje akkor nagyon erős gyógyító lenne. Nekem semmi nincs ami méltóvá tenne a családom nevére. Kudarcot vallottam Az első mentorátammal. Nem tudtam megvédeni a védencem és amikor veszélybe sodrom még jobban kudarcot vallok. Senki vagyok aki ...
Előre lendültem, majd erőteljesen megcsókoltam. Annyira fájt az önvádaskodását hallgatni, hogy még jobban beakartam bizonyítani, hogy igen méltó a szeretetre. Nira bele mart a karomba és elakart tolni magától, de karjaim már acél pántokként fogták a derekát. Ahogy szorosan közel húztam magamhoz éreztem, hogy minden izma megfeszült, de nem érdekelt.
Nira végül levegőért kapkodva elszakította a fejét tőlem, de továbbra se engedtem.
-Natsu kérlek engedj ...- kérte.
-Még nem-mondtam és a fejét a vállamra vontam.-Éreztetni akarom veled, hogy én itt vagyok veled.
-Natsu ... Olyan makacs vagy-súgta, majd feltört belőle a zokogás, melyet eddig vissza tartott.
