Levy
Jókedvemnek semmi nem szabhatott határt. Még az sem, hogy a Mester végül megengedte, hogy Kishu a cég tagja legyen. Őszintén tőlem szokatlan módon hidegen hagyott a fiú jelenléte. Csak is kizárólag arra tudtam gondolni, hogy Gajeel megkérte a kezem. Valószínűleg túl sokat gondoltam erre, mert a jobb oldalalom haladó Nira hangosan felnyögött, amikor reggel csatlakoztunk hozzá. Elhúzott szájjal ugyan, de azért ott maradt mellettem egész délelőtt.
-Komolyan mondom... A céhben mindenkinek ilyen nyálas gondolatai vannak?-kérdezte, közben az asztalra hajtotta a fejét, bár kicsit nagy lendülettel.
-Fogadni mernék neked is lennének ilyen gondolatait-ugratta a a mellette ülő Natsú, mire a lány elegánsan gyomron vágta.
-Csend Dragneel... Jaj megjött a nyálas társaság másik párja-nyögött fel.
Oda se kellett néznem, már tudtam, hogy Reára gondol. Sejtésem beigazolódott, amikor a fiatal zsoldos és Gray leült mellénk.
-Hali mindenkinek-köszönt a fiú.
Reila csak biccentett, közben szorosan a fiú karjaiba bújt. Nővére felnyögött, majd hirtelen kihúzta magát. Merev tartással nézett át a válla felett, majd halkan felmordult.
-Miért kellett a Mesternek befogadnia?-kérdezte ahogy vissza fordult.
-Javíts ki ha tévedek, de régebben nagyon szeretted-mondta halkan Rea.
-Az még az előtt volt, hogy meg nem sértette a hercegnőt. Azt se feledjük el, hogy ha ő is tényleg szeretett volna akkor azonnal vissza jött volna az élők sorába, és nem csak azután, hogy az ellenségét legyőztük... Ne szépítsünk rajta elég rendesen kihasznált minket-morogta a lány.
-Nem tudhatjuk melyik szikla alatt búvik meg a mérges kígyó-mondta Rea.
-Nem... Jut eszembe. Gyerünk edzeni!
-Ne már Nee...
Nira sebesen mozdult és a következő pillanatban egyik lába az asztalon volt a másik meg a padlapján. Kardja hegye húga torka előtt pihent.
-Még mindig nagyon lassú vagy-mondta vigyorogva.
-Előbb-vagy utóbb segbe foglak rúgni-mondta Reila a kardot nézve.
-Ahhoz kell az edzés...-Nira csettintett egyet, mire két zsinór jelent meg a kezében.-Tudod mi ez ugye?
-A Mentor csengők?-kérdezte Rea kikerekedett szemmel.
Nira kinyitotta a tenyerét, mire a két zsinór vége aláomlott. Mindkettőn egy egy pici csengő csilingelt.
-Ha eltudod venni őket, akkor tovább lépünk az edzésedben-mondta.
Reila szeme felcsillant. Nővére elrakta a kardot, majd egy pillanatig hezitált. Döbbenten néztem, ahogy összefogja a haját, majd felköti a zsinórokkal. Talán csak egyszer láttam felkötött hajjal, akkor is csak azért, mert éppen úszott és nem akarta, hogy a haja vizes legyen. Teljesen más volt így az arca. Sokkal jobban látszott, hogy mennyire finomak a vonalai, ráadásul jobban kiemelte a felkötött haj, a nyaka és a vállai ívét.
Mellette Natsu egy pillanatra megmerevedett, majd zavartan elfordult. Nira most tényleg ennyire vak, hogy nem veszi észre milyen hatással van a fiúra? A zsoldos lány mosolya szélesebb lett, mire rá jöttem, hogy megint kihallgatta a gondolataimat.
"Már kezdtem azt hinni, hogy egész nap csak az eljegyzéseteken fogsz kattogni. Amúgy gratulálok"-hallottam a hangját.
Kinyújtottam rá a nyelvem, mire ő teli torokból nevetni kezdett.
-Ne nevess ki-mondtam duzzogva, közben Gajeel karjába fúrtam a fejem.
Nira tovább nevetett, és a jókedve ragadós lett. Egy nagyon szép napban az a szebb ha jókedvűen nevetünk. Valakinek azonban mindig van oka, hogy elrontsa a jókedvet. Lépteket szakították félbe a nevetésünk. Azzal nem lett volna baj, ha valaki aki a céhből jött volna oda, de ez a valaki most kivételesen a lányok apja volt, aki valami miatt nagyon dühös volt.
-Niranu beszélnünk kell!-mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
-Baj van apa?-kérdezte Reila míg nővére fel állt mellőlem.
-Majd a nővéred eldönti.
Félre vonultak a céh egyik eldugottabb sarkába. Reila feléjük fordult és próbált valami gondolatot elkapni eredménytelenül. mind a nővére, mind az apja jól képzett zsoldosként elrejtette a beszélgetést.
-Amúgy, jól sikerült a tegnap este?-kérdezte Rea csendesen.
Kellett egy kis idő míg felfogtam, hogy tőlem kérdezi. Ez megint eszembe juttatta, miért mosolyogtam egész eddig.
-Na Hime! Mesélj!
-Nővéred reakciója nem egyértelmű?-kérdeztem pirongva.
-Azt hittem, csak viccel. Vigyázz rá Gajeel!-mondta dorgálóan.
-Tudod, hogy mindig azon vagyok-válaszolta a párom, miközben a vállamra hajtotta a fejét.
Natsu és Gray persze nem értették, hogy miről van szó, de megkérdezni már nem volt idejük. Hangos kiabálás szakított félbe minden beszélgetést.
-Mégis mit képzelsz magadról? Nem vagyok a tulajdonod és nem vagyok hajlandó úgy ugrani, ahogy te fütyülsz! Ha nem akarod, hogy széttépjelek jobban teszed ha elhagyod a céhet!-kiabálta Nira.
A lányt az apja és Elfman fogta, le, miközben ő azon volt, hogy nekirontson az előtte álló fiúnak.
-Kishu... Mit csináltál már megint?-kérdezte Rea.
A zsoldos fiú arcán nyugalom volt, miközben a vergődő lányt nézte.
-Attól, hogy másodrangú zsoldos vagy nem jogosít, fel semmi se, hogy elfogadjam az ajánlatod! Ajánlat? Ha aljas zsarolás! Szemét. Jobban jársz ha elkerülsz!
-Régen bármit megtettél volna, hogy ilyen ajánlatot halj tőlem-mondta a fiú.
-Az az előtt volt, hogy kihasználtál volna minket! Elfman engedj el!
A fiú össze rezzent, és engedelmeskedett. Nira kitépte magát apja szorításából, majd öles léptekkel elindult Kishu felé. Jól halhatóan reccsent a fiú állkapcsa, ahogy Nira állon vágta. A lány nem nézett hátra.
Alakváltása gyors volt és alig észre vehető. Mire észbe kaptam, már az ajtónál volt farkas alakban. Reila felpattant és utána rohant, de mire ki ért a nővére már nem volt sehol. Miközben vissza jött nem tudtam nem észre venni, hogy a harag átvillan a tekintetén, ahogy Kishura néz. A fiú az állkapcsát igyekezett vissza rakni. Vajon mit mondhatott ami ennyire felzaklatta a mindig jókedvű barátnőmet?
Csak másnap találkoztam megint Nirával. Nagyon meglepett, hogy majdnem fele akkora volt a haja, de nagyon jól állt neki. Felkötve viselte. A csengők ott voltak a hajában. Mosolya nagyobb és szélesebb lett és mintha a viselkedése is megváltozott volna. Mikor az apja megkérdezte, hogy miért vágta le, csak megvonta a vállát és nevetve fogadta a húgát.
Mintha Nira enyhén megváltoztatta volna a ruházatát is. Kicsit merészebb lett és a kivágás nagyobbnak tűnt, de lehet ezt csak a haja változása sugallta nekem.
-Jó így a hajad-jegyezte meg Rea, majd Gray ölébe ült.
Most kivételesen nem nyalták-falták egymást. Gray csak a vállára hajtotta a fejét hallgatott.
-Na ma is azon lesztek, hogy összeverjétek egymást?-huppant le Nira baloldalára Natsu.
-Miért ne? Végtére is még egy csengőt se szereztem meg-mondta Rea elgondolkozva.
Nira csak tovább mosolygott. Végül olyasmit mondott a fiatalabb zsoldos amin nagyon meglepődtem.
-Nee-chan unatkozom. Menjünk edzeni-mondta.
Nira felpattant,majd nyújtózkodott. Mintha véletlenül csinálta volna amit csinált,de megborzolta Natsu haját.
A lányok pillanatok alatt az udvaron voltak,majd felhangzott az összecsapódó mágiájuk hangja. Mosolyogva néztem utánuk,közben észre se vettem,hogy Kishu a közelben ólálkodik. Csak a három fiú merev tartására figyeltem fel.
-Leülhetek ide?-kérdezte halkan.
Gajeel tüntetően elfordult,majd szorosabban húzott magához.
-Nincs rossz szándékom,csak ismerkedni szeretnék...
-Ha csak egy olyan szót mondasz ami nem tetszik kinyírlak-morogta Gajeel.
Kishu leült velünk szembe.
-Sajnálom amit a múltkor mondtam... Nem lett volna jogom lebecsmérelni téged-mondta nekem.
-És mi az ami miatt Nira nagyon mérges rád?-kérdeztem.
-Nem értem a haragját. Szimplán az apja elé tártam a tényt,hogy a klánját újjá kell építeni ,és ezért a lányának hozzám kellene jönnie... Nira a család örököse... Gondolnia kellene arra,hogy a klánját még újra vissza lehet hozni a zsoldosok élére és...
-Téged egyáltalán nem érdekel az,hogy Nira szabad akaratú?-kérdezte csendesen Natsu.
-A zsoldosoknak a szabad akarat semmit nem jelent... Vegyük például a párválasztás. Zsoldos csak zsoldostól várhat gyereket... Ha sima embertő lesz gyereke azzal szégyent hoz a klánjára... Még a mágusok is hígítják a zsoldos vért... Szégyen... Szerintem már az is szégyen,hogy egy Zsoldos nem zsoldosba szeret bele.
-Baromság-mondta Gray mérgesen.-Hadd döntse már el az ember vagy Zsoldos,hogy kit választ...
-Nem kérem,hogy megértsd,mert egy elég gyenge zsoldost választottál...
-Rea nem gyenge!-csattanunk fel mind a négyen.
-Minek neveznétek azt aki hagyja,hogy ellopják az erejét...
-Persze te kilenc tíz évesen tudtad hogyan kell elbánni az energia lopókkal?-kérdezte Gajeel.
-Valahogy úgy...Minden esetre én nem csüngtem tizenöt évesen a mentoromon...
-Igaz te az anyukád háta mögé rejtőztél...-motyogtam.
-Azt hiszem elfelejtetted,hogy Niráéknak egyedül kellett felnőniük...
-Éppen ezért mondom,hogy Reila gyenge... Pont az árva sorsuk miatt kellett volna megerősödnie...
Súlyos dolgokat mondott még Reáról. Gray a tenyerét vakarta közben igyekezett haragját egy felé irányítani. Natsu és Gajeel is mocorgott. Kishu észre se vette,hogy a három fiú haragja egyszerre fog robbanni rá. Azonban egyik sem látta amit én. Nira keresztbe tette a kezét a mellkasán,Reila meg a vállait lazította. Mindketten hideg tekintettel néztek a fiúra.
-Csak sajnálni tudom azt a gyenge lány...
-Biztos vagy benne?-kérdezte Nira fagyosan.
Kishut kiverte a víz ahogy lassan megfordult. A következő pillanatban egyszerre találta állkapcson Rea jobb és Nira bal ökle. A fiú csontja recsegve tört,de a lendületnek köszönhetően enyhén felemelkedett a padról és az asztalra terület.
-Basszus...
Szájából ömlött a vér. Azon csodálkoztam,hogy ekkora erő hatására,hogy tud beszélni.
-Sajnos a Phonix család nagyon jó a gyors regnálódásban. Eltört ugyan,de mire az asztalra csapódott már össze s fórt...
Nira megvetően nézett a fiúra.
-Csak azt tudnám mit szerettem benne-tanakodott.
-Valamit biztosan... Cicám ez nagyon fájt...
Nem tudta befejezni,mivel egy kard lendült a torka felé. Ösztönösen hátra húzódott,de nem menekülhetett.
-Kivághatom a nyelvét?-kérdezte a lány.
Pár másodperc kellett,hogy felfogj tőlem kérdi.
-Nem... TEDD EL AZT A KARDOT!
Nira elhúzott szájjal engedelmeskedett.
-Nekem viszont van egy kis dolgom vele.
Kérdőn néztem Reára,de ő csak a nővérével volt elfoglalva. Nira kuncogott,majd ellépett a fiú elől.
-Csak annyira,hogy ne haljon meg-mondta végül.
Nem tudtam megkérdezni mire gondol,de nem is kellett. Reila megragadta Kishu gallérját,majd egy erőteljes rántással felhúzta a padról.
-Most akkor lássuk kit is hívtál gyengének-mondta Nira,majd vigyorogva leült korábbi helyére.
Húga minden gond nélkül kirángatta a nála három és fél fejjel magasabb fiút. Szinte rögtön kiabálás kezdődött odakint.
-Peckje van... Rea nagyon pipa rá. Most majd megtanulja,hogy ne beszéljen lebecsmérlőn a Diamond család tagjairól.
-Nem öli meg ugye?-kérdeztem.
-Nem...
-Ha nem ő akkor én-mondta duzzogva Gray.
-Ha segíteni akarsz megtorolni a családom sértését csak menj nyugodtan. Végtére is család tag vagy.
Nira egy kacsintás kíséretében intézte szavait a fiúhoz. Gray nem várta meg míg Nira elismétli szavait.
-Nem lesz ebből nagy baj?-kérdeztem,mert a kintről jövő hangok nem tetszettek.
Nira megvonta a vállát, majd hátra dőlt a padon s nyújtózkodott. Nem tudtam nem észre venni, hogy mennyire közel ült le Natsuhoz. Azonban nem tudtam rájuk figyelni, mert Gajeel végig simított a gerincemen, majd bele csípett a fenekembe. Zavartan fogtam meg a kezét és húztam előre. Ő csak nevetett és a nyakamba fúrta a fejét. Ma valahogy mindenki megbolondult?
-Lehet-mondta Nira.
-Ezt ne csináld! Nem szeretem-duzzogtam.
Gajell nevetett, majd csókolgatni kezdte a a nyakam. Ha otthon vagyunk biztos megadom magam, de most nehezemre esett nem a karjaiba omlanom.
-Gajeel-motyogtam és eltoltam a fejét.
-Nyugi kicsim... csak megpróbálom kifejezni az érzéseimet irántad...
-Ne a céhbe...
-Egyetértek a hercegnővel. Ne itt akard felfalni, mert a végén fenyegetésnek érezlek-kacsintott Nira.
Nem kel mondanom, hogy mennyire zavarba hoztak ezzel a kijelentéssel. Komolyan mi van ma mindenkivel? Rea önként jelentkezett az edzésre, Nira hagyja, hogy a húga megverje a volt barátját, ráadásul Gajeel nyilvánosan viselkedik úgy ahogy csak otthon szokott mikor kettesben vagyunk. Most vagy én maradtam le valamiről, vagy szimplán ilyen hangulatban van a többség. Körbe néztem. Erza éppen valami munkát kereset, Lucy Wendyvel beszélgetett. Canna lelkesen vedelte a sört, közben igyekezett kizárni az apja tiltakozását.
Minden normális volt, csak a mi asztalunk nem.
Reila
Még egyet taszítottam Kishun, majd hagytam, hogy kiköpje a vért a szájából. Nem panaszkodhat, hogy nem hagytam meg az életét. A hátamon végig folyt az izzadság, kezem sajgott attól, hogy a csontos vállát és állkapcsát folyamatosan ütöttem.
Már nagyon elegem volt belőle. Erre rá tett az is egy lapáttal, hogy Kishu annyira megüttötte Grayt, hogy mikor ő földet ért jól halhatóan eltört a válla. Leráztam a kezem, majd vissza mentem a párom mellé, aki még mindig ott ült és fájó vállát fogta.
-Szólj, hogy a jövőbe ne bosszantsalak fel-mondta erőltetett molyos kíséretében.
A szemem forgattam, majd elvettem a kezét a válláról. Gray felszisszent amikor erőteljesen rá nyomtam a tenyerem a törött vállára, de nem foglalkoztam vele. Régi tanítások törtek fel belőlem és én lehunytam a szemem. Az össze tört csontokra koncentráltam, mire az erőm átterjedt a sérült területekre. Csont ropogott, Gray, meg megfogta a csuklóm, de nem taszított el magától.
Nem törődtem a homlokomba hasító égető érzéssel, csak arra gondoltam, hogy mi az amit szeretnék elérni. Néhány perc múlva Gray válla újra egy volt. Fáradtan dőltem rá, ő meg szorosan átkarolt. Szerettem izmos mellkasára hajtani a fejem, mert ilyenkor mindig úgy éreztem, hogy otthon vagyok, biztonságban.
-Ez nem fair-fakadt ki váratlan Gray.
Nem néztem rá, csak hallgattam. Ha el akarja mondani mi bántja, úgy is elmondja.
-Nem tetszik, hogy erősebb vagy nálam-bökte ki.
-Ugye ezt meg se hallottam?-kérdeztem csendesen.
-De zavar, hogy nem vagy annyira rám szorulva...Nekem kellene téged megvédenem, nem fordítva... Persze örülök, hogy vissza kaptad az erődet, de az nem tetszik, hogy erősebb lettél nálam...
-Csak nem vagy féltékeny?-kérdeztem.
-Lehet... Nagyon zavar, hogy nem én vagyok a hős lovagod aki megment és...
Felemeltem a fejem és határozottan megcsókoltam. Gray felnyögött, majd beletúrt a hajamba.
-Fúj... Undorítóak vagytok-nyögött fel Kishu.
Elszakadtam Graytől, majd a fiúra vetettem volna magam, ha a párom nem kapja el a derekam.
-Nem ér annyit az a hülye... Gyere vissza!-húzott vissza magához.
Megfeszült izmokkal néztem Kishura aki a lábát húzva maga után elment. Gray rántott egyet rajtam, mire hátra estem, egyenesen a mellkasára.
-Hiányoztál-duruzsolta a fülembe.
-Hiszen itt voltam...
-Attól még hiányozhattál, hogy itt vagy...Ne foglalkozz vele Csicsi... Hülye, de szerintem ma megkapta a magáét az általa gyengének hitt zsoldos lánytól...
Gray belecsókolt a nyakamba, majd hátra dőlt a fának, engem is magával húzva. Szerettem ahogy bánt velem, de néha túl sokat gondolkodott.
Órákkal később mentünk vissza a céh épületébe. Levy éppen szidta valamiért Gajeelt, aki csak vigyorgott, miközben a lányt a karjaiban tartotta. Nira mélyen aludt az asztalon. Natsu épen Happyvel veszekedett valamin. A többiek mind elvoltak foglalva valamivel, de ez így volt rendjén.
Grayyel leültünk a helyünkre. Csak ekkor vettem észre, hogy a szomszéd asztalnál Kishu feszülten ül. Nem igazán érdekelt, hogy jól látható nyomai vannak a verekedésünknek.
Levy
Reila nem szólt semmit, de a tekintete el árulta, hogy nem igazán van oda a fiúért. Nira se volt kedvesebb vele. Mikor be jött elfordult és a kezére fektette a fejét. Néhány perc múlva már biztos voltam benne, hogy alszik. Csak azt tudtám, mit csinál este?
Békesség volt a céhben, de jó kedv is. Csak szokásos nap volt...Pontosítok... Szokásos nap volt egészen addig míg az ajtó ki nem tárult és meg nem jelent benne Ichiya és az exeedje Nichiya. Mindenki felé fordult. Ő a maga fura módján köszönt, majd a mesterhez rohant.
-Micsoda kellemes parfüm van itt... Nem is egy hanem kettő-jött oda hozzánk a cica.
Erza rögtön rosszul lett és bár ő a másik asztalnál volt, gyorsan kimenekült. Az exeed felröppent az asztalra, majd egyenesen Reát kezdte el vizsgálni. A lány elhúzta a száját, majd közelebb fészkelődött Grayhez.
-Hagyjál-mondta végül és eltolta magától a szaglászó macskát.
Az exeedet nem érdekelte, hogy Gray is elakarja tolni onnan és csak azért nem tudja, mert közben a lányt is távolabb akarja húzni.
-Hé te perverz! Hagyd a húgom!-csapott Nira Nichiya farkára.
Az exeed felkiáltott, de Nira csak nevetett, majd elengedte. Nichiya mondott valamit, mire az idősebb zsoldos csak nevetett.
-Szerintetek ez a cicus mennyire szereti a farkasokat?-kérdezte vigyorogva.
-Mire gondol. Neked is kellemes a parfümöd...
Nira az előtt váltott alakot, hogy bármit tehettem volna. Farkas alakban kezdte el kergetni. Az exeed fürge volt ugyan, de nem menekülhetett.
-Diamond! Hagyd a szövetségeseink állatkáját!-jelent meg a mester.
Nira elengedte Nichiyat, majd vissza kocogott hozzánk.
-Ichiya éppen a segítségünk kéri, mivel a csapata nyomtalanul elveszett. Nem kellene ilyen gyerekesnek lenned...
Ekkor támadt egy kis gonosz ötletem és mielőtt Nira meg akadályozhatta volna el is mondtam.
-Nira, Reila megparancsolom, hogy menjenek segíteni a Blue Pegasusnak!-mondtam határozottan.
Nem tudtak tiltakozni, mivel elég egyértelműen fogalmaztam. Szerettem őket, de néha túl sok volt a társaságuk. Nira nem szólt semmit, csak megbökte a húgát. Csendesen oda mentek a mesterhez, majd várták a további fejleményeket.
-Ez ügyes volt-súgta Gajell, majd fel állt és kihúzott a céhből.
Még láttam a két lány duzzogó arcát,de most nem foglalkoztam velük. Gajeel távol vezetett a várostól, majd csak leült egy fa tövébe.
-.Kicsit nyugtunk lesz tőlük-mondta, majd maga mellé vont.
-Kicsit sokk volt már a két zsoldosból...
Csendesen Gajeel ölébe hajtottam a fejem, majd könnyed, szerelmes álomba merültem, hiszen akkor ott semmi nem érdekelt.
