Levy
Nira fájdalmasan mozgatta fájó végtagjait. Még mindig nevethetnékem támadt ha arra gondoltam, hogy pont rá estek a többiek. Már nem érdekelt, hogy a csillag világban menekültek egy csata elől csak az számított, hogy Gajeel megint velem van.
-És ti amúgy hogy kerültetek ide?-kérdezte Lucy.
-Minket is kifigyeltek. Hamarabb szálltunk le ezért a vonatról-magyarázta Erza.
-Azonban most már van egy nagyon komoly gondunk...
-Mi lenne az nővérkém?-kérdezte Rea.
-Ennyi embert nem tudok elrejteni a nyilvánosság elől.
Az idősebbik zsoldos hangja fáradt volt és kimerültségről árulkodott. Tudtam, ha most harcra kerül a sor akkor komoly hátrányba kerülhetünk.
-Mit nem adnék most egy jó nagy adag kávéért-mondta.
Bár nem címezte senkinek még is az volt az érzésem, hogy az én gondolataimra válaszolt. Ahogy alig észrevehetően bólintott megborzongtam.
-Ezt ne csináld-dorgáltam meg rögtön.
-Bocsánat a lényem része-vonta meg a vállát.-Miért érzek oroszlánszagot?-kérdezte.
-Valószínűleg csak Lokit érzed. Mondta, hogy jelentkezik ha sikerült elintéznie a támadóinkat-mondta Lucy, majd megidézte a fiút.-Na mi hír?-kérdezte.
Loki beszámolt, hogy minden rendben ment a támadókkal, de én nem is figyeltem rá. Tekintetem megakadt Reán aki hirtelen felkapta a fejét, és tüzetesen vizsgálni kezdte a csillagszellemet. Lopva a nővérére néztem aki szintén őt figyelte. Nem tudom mit láthatott a fejében, de az biztos, hogy ő is végignézett a fiún, majd vissza fordult a testvéréhez.
"Van egy olyan érzésem, hogy Reilának tetszik az a fiú"-hallottam Nira gondolatát a fejemben.
Nira néhány perc után hangosan köhögni kezdett, mire Rea felé nézett.
-Ez egy kicsit sok nem gondolod húgi?-kérdezte a tarkóját vakarva.
-Mi? Meg ne szólalj!-kiáltotta Rea, mire Loki felé fordult.
Reila elvörösödve nézett másfelé, amit Gray és a csillagszellem is észre vett.
-Szia szép lány, hogy hívnak?-lépett mellé.
-Reila Hitomi Diamond-mondta halkan.
Loki lehajolt hozzá, mire Gray köhögést szimulált, Nira meg felpattant.
-Aucs-nyögte és a földre rogyott.
-Nee-chan jól vagy?-kérdezte Rea, de a figyelmét nem a nővére kötötte le igazán.
-Nem igazán. Ha nem emlékeznél rá, legalább négyen zuhantak rám az este folyamán, ráadásul régebbi sérüléseim is megfájdultak.
Loki rá nézett, mire Nira tekintete megvillant. A fiú kihúzta magát, de nem szólt semmit.
-Ideje vissza menned Loki. Kezdesz kimeríteni-mondta Lucy unottan.
-Már is. Szia szépségem-mondta és kézen csókolta Reát, aki ennek hatására majdnem pócsójává olvadt.
Néhány pillanattal később Loki vissza tért a saját világába, mire Rea szomorúan nézett körül. Nem kérdezett semmit, de látszott rajta, hogy csalódott. Nira biccentett Lucynek, majd megpróbált úgy helyezkedni, hogy ne fájjon a háta.
Nira
A reggel kín szenvedés volt, és nem csak amiatt, hogy fájt minden tagom, amit Wendy nem tudott rendbe rakni. Nem a nagyobb baj az volt, hogy Reila még mindig Lokin kattogott, valamint egy bizonyos rózsaszín hajú fiú gondolataiban halára aggódta magát miattam. Gray mérges volt az egyik legjobb barátjára, mert Reának rögtön megtetszett. Levy és Gajell gondolatai folyton egymáson jártak, bár a lány időnként miattam is aggódott.
Megtorpantam, majd vettem egy nagylevegõt, hogy lehiggadjak. Nem akartam folyton a gondolataikban mászkálni így kellett egy kis tér, hogy szabadon gondolkodhassak.
-Nira-szólított meg Natsu félve.
Felé fordultam készen arra, hogy megköszönjem a kérését, de az arca belém fojtotta a szót. Törékeny és sebezhető volt a tekintete, miközben zavartan húzogatta a sálját.
-Azt szeretném kérdezni, hogy vihetlek e a hátamon? Látom, hogy fáj minden tagod és nagyon sajnálom, hogy rád estünk, de...
-Nem volna egyszerű ha azt mondanád, hogy szeretnél közvetlenül mellettem lenni?-kérdeztem mosolyogva.
Natsu elvörösödött, és lesütötte a szemét. Reménytelenül megsajnáltam a máskor maga biztos fiút. Csendesen mögé léptem, majd a vállára tettem a kezem.
-Ne szokj hozzá-mondta, majd hagytam, hogy a döbbenete után fel emeljen.
-Pedig hozzá szoknék-mondta, majd a többiek után szaladt.
Levy
A hegy fölénk magasodott pedig már a felénél jártunk. Jó néhány napja mentünk már értelmetlenül. Rea ment legelöl, Nira meg leghátul. Hátra néztem, hogy lássam mennyire van lemaradva, de ekkor megcsúszott a lábam.
-Levy vigyázz-mondta Gajeel és elkapott, mielőtt hátra csúsztam volna.
-Köszi-mondtam halkan, mire még szorosabban fogta a kezem.
Igyekeztem tartania lépést, de a többiek már nagyon előre haladtak. A hátam mögött halk vonyítás hangzott fel. Hátra fordultam volna, de féltem, hogy megint megcsúszom. Néhány perccel később azonban egy barlangban találtam magam. Gajeel szorosan maga mellé húzott a barlang padlójára, miközben a többiek is fáradtan rogytak le.
Nira leült a barlang szájánál, majd fáradtan hátra döntötte a fejét. Pillái megremegtek, és szinte azonnal el is aludt. Húga leült mellé, majd a vállára hajtotta fejét, bár ő nagyon is ébernek tűnt még. Szórakozottan játszadozott a ruhája szegélyével közben, néha elpirult.
-Fejezd már be-morogta Nira, mire Reila zavartan fordult el.
Kíváncsi voltam mi zajlik le a fiatal zsoldos lány fejében, hogy mi miatt nem tud a nővére aludni. Azonban fel tűnt, hogy nem csak nekem jár ezen az eszem. Gray komoly tekintettel nézte a lányt, de nem szólt semmit.
-Messze van még a jégmágusok tanyája?-kérdezte Lucy a talpát masszírozva.
-Már nem. holnap még haladunk egy kicsit feljebb, majd a barlang rendszerekbe bevetjük magunkat-válaszolta Nira csendesen.
Gajeel keze megfeszült a hátamon, mire felnéztem rá. Ő a tekintetével Nirát nézte. A lány meg meg remegett, de nem nézett ránk. Reila a nővére ruhája szegélyével játszott, mint aki semmit nem vesz észre. Talán tényleg így volt, de felismertem a tüneteket. Egy egy köhögési roham előtt én is így szoktam remegni.
Éppen szólni akartam, mikor Nira elkezdett köhögni. Kihúzódott a húga mellől, majd kiment az ösvényre. köhögése nagyon csúnya volt, mintha valami szakadozott volna fel a torkából. Talán úgy is volt, mert néhány percnyi köhögés után valamit kiköpött a kövekre.
Natsu fel állt, majd kiment hozzá. Nem hallottam, hogy miről beszélnek, de az biztos, hogy eltávolodtak a barlangtól.
Nira
-Hé most hova mész?-kérdezte Natsu.
-Lejjebb kell mennem-mondtam halkan.
Megint rám tört a köhögés és csak úgy mint az előbb vért köhögtem fel. A köveket arrább rugdostam, hogy ne látszódjanak a nyomaim. Natsu ott toporgott mögöttem, majd összefogta a hajam és nem engedte, hogy véres legyen.
-Mi történik veled?-kérdezte, mikor végre megint rendesen kaptam levegőt.
-Ez azoknak a zsoldosoknak az átka akiknek a védencük elveszíti az erejét-mondtam nehezen.
-Nem egészen értem-mondta és letörölte a maradék vért a szám széléről.
-A zsoldosok komoly rendben tanulnak. A tanítók a mentorok. A védencek a tanulók. Köztük szimbiózis jön létre. Ha a tanuló meghal meghal a mentor is, de ha fordítva történik a védenc kap egy új mentort. Nem csak a lélekenergiájuk fór össze, de a mágiájuk is egy lesz. Ha a tanuló elveszíti a mágiáját, ha nem volt elég ideje képezve akkor a mentor ereje uralhatatlan lesz...
-Akkor ezért van az, hogy nem igazán vagy ura a mágiádnak-vágott közbe.
-Nocsak figyelsz?-kérdeztem hegykén.-Igen ezért van. Azonban Reila lélekenergiája önmagában nem tartaná életben őt. Az én erőmből táplálkozik, de ő nem is tudja. Nem is tudhatja!
-Nem mondom el neki... Nira!
Natsu elkapott mielőtt a földre eshettem volna. Szinte fel se fogtam, hogy szédülök, míg el nem kapott. Óvatosan leültetett a hideg kövekre, de nem engedett el.
-Mitől vagy ennyire rosszul?-kérdezte.
-A magasság. Annyira nem bírom kordában tartani a mágiámat, hogy a szél és a jég feletti képességeim most éppen csatát vívnak...
-Ezt hogy érted. Nem fúj a szél és jég sincsen... Oh a testedben zajlik a csata?-kérdezte, mire csak gyengéden bólintottam.
Felnyögtem mikor megéreztem az ereimben tomboló tűzet, ami arra utalt, hogy a tűz elem is ki akar belőlem törni.
Nem tudom mi történhetett, de egy idő után jobban kezdtem érezni magam. Ahogy kihúztam magam a fiú karjaiban rá jöttem mi az amitől jobban vagyok. Natsu akarata ellenére is elkezdte irányítani a bennem rejlő tüzet. Észre se vette, hogy rákényszerítette a mágiámat, hogy csitítsa le a bennem tomboló vihart.
-Ha jól értem te azért szenvedsz, hogy a húgod életben maradjon?-kérdezte zaklatottan.
-Én vagyok a húgom élete-válaszoltam.
