Levy
A nap melegen tűzött a céh, és az egész város felett. Kint ültem a fal mellett, és csak néztem, ahogy lassan elhalad egy felhő az égen. Lily és Happy a közelben vitatkoztak, hogy a kivi vagy a hal a finomabb. Halk léptek zaja ütötte meg a fülem, mire a város felé fordultam.
Két női alak közeledett a céh felé. Mind ketten magasak voltak, de körülbelül ennyiben is hasonlítottak egymásra. Egyikük már kiállásában is látszott, hogy nagyon visszahúzódó, míg a másik ennek a szöges ellentéte volt. Ahogy közelebb jöttek fel álltam, és elindultam feléjük.
- Jó napot, segíthetek valamiben? – Kérdeztem. Ahogy közelebb léptek már láttam, hogy nem is olyan idősek. A tartózkodóbb társa mögé lépett, és lesütötte a szemét.
- Az attól függ, hogy van – e két hely a Fairy Tailben, és, hogy te vagy – e Levy Mcgarden.
- Én vagyok, de miért kellek nektek?
- Üdvözletem Mcgarden hercegnő. – Hajolt meg mosolyogva a lány. – A nevem Niranu Tiarana Diamond, de a barátaimnak csak Nira vagyok. Ő itt a húgom Reila Hitomi Diamond. Szeretnénk csatlakozni a Fairy Tailhez, hogy visszaszerezzük a húgom elvesztett erejét, és mint az utolsó Mcgardent megvédjünk. – Mondta.
- Azoktól, akik a családod pusztulását szeretnék. – Hangzott az egyszerű válasz.
Ezen már nem tudtam nevetni. Jobban megnéztem őket. Reila bár csendes és nagyon tartózkodó volt, látszott rajta, hogy könyvmoly, és ahogy a kezét is megvizsgáltam rájöttem, hogy rajzolni is szeret. Haja sötétbarna volt. Elől két tincs befonva a melléig lógott, de haja többi részét a tarkójáig hagyta csak megnőni.
Nővére ezzel szemben a bokáig növesztette fekete haját. Érdekes volt látni, hogy van egy tincs, ami kéken kezdődik el, majd a háta közepe felé lilás árnyalatot vesz fel, végül vörössé válik. Belőle sugárzott a jókedv és a bizalom az emberek felé. Rajta is láttam, hogy nagyon szereti a könyveket, és valami azt súgta rajzolni is tud.
Egy madárka szállt el felettünk, mire felkapta a fejét. Kicsit álmodozó mosoly suhant át rajta, majd visszanézett rám.
- Lehetek őszinte? – Kérdeztem végül. Nira bólintott. – Nem tudom mitől kéne megvédeni engem, de azért beszélhetünk a mesterrel, hogy felvegyen titeket. – Mondtam.
- Az jó lenne. – Mondta a lány, majd húgára nézett.
- Minden rendben? – Kérdezte, mire ő csak félénken bólintott. Intettem a fejemmel, majd elindultam a céh felé. A két lány követett. Happy és Lily a kapuban ért utol, és kíváncsian kérdezősködtek a lányok felől.
- Szeretnének csatlakozni a céhhez. – Magyaráztam a kék cicának. – Azon kívül van egy nagyon fontos feladatuk is.
- Levy! Egész delelőt kerestelek! Merre voltál Pöttöm?! – Hallottam a kedveskedő kiáltást.
- Gajeel – kun! – Nevettem a közeledő fiúra.
A következő pillanatban sok minden történt egyszerre. Reila előttem termett, ahogy a nővére is. Gajeel megtorpant és kitágult pupillákkal nézte őket. Reila kezében egy éles fekete pengéjű tör volt. Nira torkából vad morgás tört elő, és a fülei megnyúltak, majd kutya fülekké váltak.
- Te! – Mondta acsarogva.
- Bajban vagyok, igaz? – Kérdezte a fiú és olyat tett, amit még nem láttam tőle. Gajeel hátrált néhány lépést. Nira közé és a húga közé lépet, majd fenyegetően felhúzta az ínyét a fogáról. – Mit keresel itt? – Kérdezte a fiú.
- Nem téged, az biztos. Hol az a gaz, ki ellopta a húgom erejét? – Kérdezte a lány.
- Valószínűleg már meghalt... Nem tudom.
- Na, persze. A Névtelen Senki nem hagyta meg a címét a puszi pajtásának? – Kérdezte a lány fenyegetően.
- Már nem vagyok a Phantom Lord tagja! – Hangos morgás kapott válasznak, majd a következő pillanatban a lány neki ugrott.
- Nee – chan! – Kiáltotta Reila, de nem mozdult. Bár védelmezően állt előttem éreztem, hogy fél Gajeeltől. Összezavarodottan néztem a fiúra, aki meg se próbált küzdeni. Mintha törleszteni akarná a múltat.
- A múlt kiszámíthatatlan igaz? – Kérdezte mellettem a mester.
- Nem akar közbe avatkozni? – Kérdeztem, mire megrázta a fejét. Te jó ég, Gajeel mit csináltál, hogy a mester hagyja, hogy megverjen egy idegen lány?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése