Levy mellett ültem és a karomra fektettem a fejem. Úgy csináltam mint aki alszik,de ugyan akkor elég éberen figyeltem a környezetemre. A hercegnő csendesen olvasott miközben Gajeel a vállára fektette a fejét és csak figyelte az arca mozdulatait. Reila velem szemben ült és éppen azzal volt elfoglalva,hogy Gray haja minél jobban kócosabbnak tűnjön. A fiú folyamatosan elkapta a kezét és a tenyerébe csókolt,mire a húgom duzzogva borzolta a haját. Natsu mellettem ült. Szerencsére tartotta magát a kérésemhez és nem nem gondolt arra a hosszú csókra ami a délelőtt elcsattant köztünk. Mikor visszaértünk Gajeel megkérdezte,hogy mit csinált a szájával,mire ő rávágta,hogy beszólt nekem én meg ezért szájba vágtam. Az igazság az,hogy amikor rá jöttem,hogy nem fog elengedni engedtem az ösztöneimnek és vissza csókoltam. Talán kicsit nagy hévvel,mert sikerült elfeledkeznem éles farkas fogaimról amik néha idegességemben elő jönnek maguktól.
-Azért valld be,hogy vágysz arra,hogy valaki szeressen-mondta nevetve akkor a fiú.
"Ébren vagy igaz?"-halottam apám hangját a gondolataimban,de nem reagáltam rá.
"Sokat fejlődhettél ha már álmodban is tudod a saját és mások gondolatait blokkolni."-gondolta.
Ő maga Erzával beszélgetett,közben anyám hátát simogatta. Tökéletes nyugalom volt a céhben. Az átlagosnál is átlagosabb hangulat lenget körül Mindenkit.
-Nira-chan nagyon fáradt lehet ha ilyen kényelmetlen pózban aludni tud-mondta halkan Levy.
-Nee-chan bárhol képes aludni,ami már csak azért csoda,mert amúgy nagyon rossz alvó.
Rea kijelentésén elmosolyodtam. Szóval valamennyire figyel még rám. Jobb oldalamon Natsu finoman végig húzta a kézfejét a karomon. Akarva akaratlanul halk doromboláshoz hasonló hang hagyta el a torkom.
-Ez Nira volt? -kérdezte Levy.
-Biztos valami jót álmodik-Mondta a húgom.
A szemem forgattam és örültem, hogy most nem látja az arcom.
Levy
Gajeelnek dőltem, majd vissza mélyedtem a könyvembe. Csodásan szép nap volt még akkor is, hogy Nira sok órára eltűnt délelőtt. Raimon váratlanul felállt,majd az asztalunkhoz sétált.
-Jó napot hercegnő. Egy kis ideig elrabolhatnám Reilát? -kérdezte mosolyogva.
-Ne tőlem kérjen engedélyt, hanem egy barátjától-nevettem és Grayre kacsintottam.
A fiú égő vörös arccal nézett a férfira, aki csak nyugodtan mosolygott. Ahogy Reila fel állt és az apja után indult a szemem sarkából mozgást vettem észre. Nira felemelte a fejét a karjáról
-Nem hiszem el, hogy nem hagytok aludni-morogta és megdörzsölte a szemét.
Tartása megfeszült, majd Gray felé fordult.
-Készülj egy jó családi ebédre-mondta halkan.
A fiú nem értette mire gondolhat, de ideje már nem volt megkérdezni. Reila paprika piros arccal jött vissza és ült le mellé.
-Apa talált egy nekünk való munkát, amit úgy akar elmondani neked, hogy eljössz velünk ebédelni-mondta zavartan.
-Micsoda?-kérdezte a fiú zavartan.
Reila elmondta megint. Gray roppant zavarban volt, de bevállalta. Nem irigyeltem ezt az ebédet tőle. Érthető volt, hogy a szüleik meg akarják ismerni a lányuk udvarlóját, de azért még is. A lányok anyja nagyon szigorú nőnek tűnt.
Nira összefonta a kezeit, majd vissza feküdt az asztallapra. Oldalra fordította a fejét és nem szolt semmit. Natsu szintén az asztallapra feküdt, majd csak nézte Nirát. Nem tudom mit mondott neki a lány, vagy csak magában mosolygott, de szemei úgy ragyogtak ahogy sohase, amikor Lucyvel láttam együtt. Nira a szemét forgatta, majd a haját előre húzta.
Reila megint Gray ölében ült, közben átkarolta a nyakát és az álla alá fészkelte magát. Még mindig fura volt őt így látni. Ha Gray ott volt a közelében rögtön olyan kiegyensúlyozottabb lett, és sokkal kedvesebb személyiség kapcsolódott hozzá. Azért az nagyon is szemet szúrt, hogy miközben ő boldog teljesen elfelejtkezik a nővéréről.
Nira össze rezzent, majd kibujt a haja alól. Máskor ragyogó tekintete most acélos kékségben kavarodott. Megborzongtam az érzelmek áradatától ami abban a tekintetben volt. Igazság, fájdalom, kimerültség és egy kicsinyke öröm is megbújt ott.
"-Az élet már csak ilyen néha. Biztos kegyetlennek tűnök, de nem kérek a sajnálatodból hercegnő!"
-Hagyd abba-súgtam, mire Gajeel felém fordult.
-Hagyjam abba? Azt hittem nem zavar...
-Jaj nem te-mondta.
Párom keze rögtön vissza tévedt a combomra, majd folytatta az apró körök rajzolását amit abba hagyott.
***
A napok gyorsan teltek, a céhben többnyire nyugalom volt. Az a kevéske kis balhé általában abból fakadt, hogy Gray vagy Natsu valami hülyeségen össze kaptak és Erza rendre utasította őket. Nira inkább a háttérbe vonult és nem szólt semmit. Hiányzott a folyton nevető lány, de értettem, hogy miért nem bír nevetni.
Túl hamar veszítette el a testvérét. Egyik nap még Reilának nem volt más biztos pont az életében mint a nővére a következőben, meg már teljesen elfelejtkezett róla. Ami azonban igazán nagy változást jelentett, az az volt, hogy Juvia és az idősebbik Diamond lány milyen jól kijöttek.
A vízmágus eleinte félve lépett mellé és hívta félre, ami már csak azért is volt meglepő, mert a Lyon incidens óta ha lehet még jobban kerülte őket. Nem tudom miről beszélt Nirával, de mikor vissza jöttek Juvia a mi asztalunkhoz ült le és nem a sarokban lévő távolibbhoz. Igaz a feszültség még ott volt köztük, de már legalább Nira nem akart a torkának esni. A kettőjük feszült kapcsolata kihatott a céh többi tagjára is. Mindenki kezdett megint megbízni Juviában és a lány ennek kifejezetten örült.
-Levy vigyázz!-mondta Nira, majd elkapta a karom.
-Hoppá-nevettem.
Annyira elmélyedtem a gondolataimban, hogy nem vettem észre a lábam előtt lévő ládát, így felbuktam benne. Ha Nira nem kap el, biztos kiterülök a piacon. Az ciki lett volna.
-Szóval mit akarsz venni Vasökölnek?-kérdezte a lány halkan.
Ez eszembe juttatta, hogy miért is vagyunk a piacon. Gajeelnek akartam venni valamit, ami nem vasból van, de tudja használni. Sajnos nem sok ilyen volt. Eleinte azt hittem, hogy könnyű lesz, de aztán rá jöttem, hogy nehezebb a feladat mint hittem. Párnára és takaróra nem volt szüksége, mivel nekem volt elég, így neki is tudtam adni. Kaja volt a hűtőben, könyveket nem szerette.
-Fel adom semmi ötletem sincs mit vegyek neki. Ni-chan segíts!
-Mit szolnál jó hosszú szalaghoz?
-Mit csináljak vele?
-Köthetnél magadra egy jó nagy masnit, majd elé állhatnál. Úgy is mindig igyekszik kizavarni a fejéből a veled kapcsolatos perverz gondolatokat.
-Köszi-mondta zavartan.
Nira csak mosolygott, de nem mondott semmit lányos zavaromra. Hiányzott az a lány aki mindig mindenkit ugrat.
Nira
Hogy is magyarázhattam volna el Levynek, hogy én pont most vagyok a normálisstílusomban? Soha nem értené meg, hogy a klánban én voltam a csendes és nyugodt zsoldos lány, akit mindenki ugratott. Ezen csak az változtatott, hogy valakinek kellett a csapat jó hangulatának lenni, amikor azok elcsüggedtek. Nekem soha nem volt rendes életem. Nem tudom ki is vagyok valójába, és mit is kezdjek az életemmel. Nem értek semmihez, csak a színészkedéshez és a harchoz. Még normális tanácsot se tudok adni a nálam fiatalabb lánynak.
Szótlanul ballagtam a vidám Levy mögött. A hercegnő teljesen el volt varázsolódva, közben azon gondolkodott,hogy mivel lephetné meg a párját. Aranyos volt a viselkedése talán túlságosan is. Levy úgy döntött, hogy azért megnézz egy könyves boltot is, így a város másik vége felé indultunk el.
A környék csendes volt és nagyon öreg. Talán a város legrégebbi épületei között sétáltunk. A könyvesbolt is régi volt, teli régi könyvekkel. A boltos egy nagyon kedves idős néni volt, aki Levyt boldogan köszöntötte.
-Szia Levy. Hogy vagy? Régen jártál felém... Ki barátod?-kérdezte mosolyogva.
Halványan mosolyogtam, ahogy Levy bemutatott a néninek. Ő leplezetlen kíváncsisággal mért végig. Szegény nem tudta, hogy olvasok a gondolataiban, így nem akarta elrejteni őket.
"Szegény lányka. Ilyen fiatal és már is kardot ragadott. Mi kényszeríthette erre. Talán csak nem akarja, hogy bárki lecsapjon Levyre. Olyan mintha szerelmes lenne belé...Szép csinos, de olyan vézna. hogy lehetnek még is ekkora mellei? Az biztos, hogy a fiamnak tetszene. Ő mindig szerette a magas és nagymellű nőket. Attól félek azonban, hogy bántaná azzal a karddal. Oh milyen jó tudni, hogy a vad regényeket szereti"
Ezt arra gondolta, hogy levettem egy nagyon régi és vastag könyvet ami egy háborús történetet mesélt el. Magamhoz vettem a könyvet, majd a pulthoz mentem. Az öreg nő tovább gondolkodott.
"A kezei kecsesek, de tele vannak sebekkel. Szóval nem riad meg a fizikai munkától. Így közelebbről megnézve már látom, hogy nem a lányokat szereti. Még szerencse. Hm vajon miért ezt az írót választotta? Nem lány regény az már biztos... Szegény lány miért égeti valaki a saját bőrébe ezeket a jeleket"
Lenéztem a kezemre és meglepődve láttam, hogy a bajt jelző rúna a karomon előtűnt.
-Levy szerintem lassan ideje lenne vissza mennünk a céhbe-szólaltam meg mint aki unja a boltot.
Szerencsére a lány vette a lapot. Gyorsan kifizette a könyveket, majd elindultunk haza. Félúton voltunk amikor rossz előérzetem támadt. Körbenéztem, de senki nem volt a közelünkben. Szinte nem is fogtam fel, hogy Levy hozzám beszél. Egy idő után megunhatta, hogy nem válaszok, mert csendesen ballagott mellett. Jókedvét semmi nem szegte.
-Na végre azt hittem elviitek titeket a pomogácsok. Beszabadultatok egy könyvesboltba?-kérdezte Gajeel ahogy haza értünk.
Ő maga az ajtóban ült és éppen unatkozott. Levy oda hajolt hozzá, majd arcon csókolta. Gajeel elvette tőle a könyveket, majd fel állt.
-Nira-chan be jössz egy bögre teára?-kérdezte Levy.
-Nem köszi. Megyek rendbe hozom a húgomékat az estére-mondtam, majd haza ballagtam.
Grayt és Reilat a nappaliban találtam. Éppen azon voltak, hogy felfalják egymást, bár nem tudom ki akarta jobban elfogyasztani a másikat.
-Ha végre elfogyasztottátok a másikat, akkor ideje lenne készülődnötök. Tudtommal nem nekem kell megjelennem egy gála esten-mondtam halkan.
Rea zavartan elhúzódott Graytől, majd fel állt.
-Bocsi Nee-chan nem vettük észre, hogy itt vagy-mondta húgom kipirult arccal.
-Most mondjam, hogy hozzászoktam?-kérdeztem.
Nem vártam meg míg felfogja mire gondoltam. Leakasztottam a falról Gray ruháját, majd kitessékeltem a földszinti fürdőbe. Ezután elővarázsoltam Rea ruháját.
-Tudom utálod a vastagpántos ruhákat, de nincs más választásod. Vagy ez vagy én megyek a gálára-mondtam, miközben kihámoztam a kék estélyit.
Reila elhúzta a száját a ruha láttán, de szó nélkül hagyta, hogy felöltöztessem. Vele nem sok dolgom volt. A biztonság kedvéjért rá nem raktunk álcát. Elég lesz Grayt kicsit kidekorálni.
-Mit fogsz csinálni az este?-kérdezte csendesen.
-Vettem egy jó vastag könyvet. Azt fogom olvasni-mondtam halkan.
-Most komolyan? Miért nem mész kicsit el?
-Valakinek a közelben kell maradnia, ha a hercegnő bajba kerülne-mondta és lopva lehúztam a karom a ruhát amin a jel már szinte égette a bőröm.
Tudtam, ha Rea meglátja a csillag alakú fekete vonalakat akkor inkább itthon marad, mintsem, hogy elmenjen arra a küldetésre amit apánk keresett neki és Graynek. Igazából csak egy kísérlet volt arra, hogy apa kitapasztalja Rea mire képes. Nem mondtam és nem is mutattam, hogy nagyon fájt, hogy engem nem hívtak meg az ebédre. Tudom gyerekes, de azt hittem ez egy családi összejövetel lesz.
-Kész vagy-mondtam ahogy eligazítottam a ruháját és a haját.
-Ez fura-mondta a húgom, miközben megnézte magát a tükörben.
-Lehet. Rea a gála alatt nem leszel velem mentális kapcsolatban. Így ne keress-mondtam.
Végre Gray is kijött a fürdőből. Be kellett vallanom jól állt neki az öltöny és nyakkendő, még ha a ruha néhány centivel kisebb is volt mint az ő mérete.
-Ez így nem jó-mondta morogva.
-Nem tényleg nem-megérintettem a homlokát-Így viszont jobb lesz.
A ruha méretre igazodott a haja meg kicsit megnőtt.
-Bakker így hasonlít Natsura-mondta húgom.
-Lehet, de nem bánom-mondta, majd a húgom mellé lépett.
-Ne itt élvezzétek egymás társaságát! Inkább induljatok-szóltam rájuk kicsit morcosan.
Odakint már sötétedett mire elindultak. Kicsit még néztem őket, majd elvonultam a napaliba. Elővettem a könyvet, de mindössze csak az első oldalig jutottam, amikor kopogtak. Furcsállottam, hogy nem hallok gondolatokat, de azért az ajtóhoz mentem. Kezemben lángot formáltam, majd ajtót nyitottam.
A támadás váratlanul ért és nagyon gyors volt. Mire észbe kaptam már egy pecsétköves bilincsvolt rajtam, én meg a földön feküdtem hason.
-Szia kicsi lány-szólított meg egy nagyon ismerős hang.
Felnéztem fektemből, majd a gyűlölet elöntött. Felettem a Névtelen állt teljes valójában. Hosszú fekete köpenyt viselt, miközben oldalán egy kard lógott.
-Mit akarsz te szemét?-kérdeztem vergődve, de a pecsétkő megtette a magáét.
-Oh tudod a szokásos. Szükségem van egy zsoldos erejére. Nem ismersz véletlenül valakit erre felé?-kérdezte vigyorogva.
Intett egyet, mire elemelkedtem a talajtól.
-Hm csinosabb lettél mint emlékeztem rád-mondta.
-Engedje el!-hallottam Sunny mérges kiáltását.
A húgom exeedje felénk repült, de a Névtelen, csak legyintett egyet, mire a kiscica a falnak vágódott. Nem halt meg, de egy időre kiütve fog feküdni abban biztos voltam.
-Heart ne!-kiáltottam, amikor az én cicám is elindult felénk.
Ő megtorpant, és szerencséjére a Névtelen nem vette észre.
-Nyugi a dög nem hallt meg, csak elájult. Te viszont meg fogsz halni-mondta majd hirtelen megcsókolt.
Felnyögtem az undortól, de rögtön éreztem, hogy a blokkolt mágiám csak én nem tudom használni. Gondolatban elzártam az erőm, mire elhúzódott.
-Szóval nem adod magad ilyen könnyen. Na nem baj...
Felém csapott mire sötétség kezdett körül venni.
Reila
Nagyon jól éreztem magam. A küldetést viszonylag hamar letudtuk. Mindössze csak egy üzenetet kellett átadnom a gála vezetőjének, aki megköszönte, majd be invitált minket. Gray meglepően jól táncolt és én boldog voltam, hogy a karjaiban lehetek.
-Nagyon jól táncolsz Csicsi-mondta egyszer.
-Csak,mert jó a partnerem.
A zene lassabb ütemre váltott én meg szorosan az ölelésébe bújtam. Olyan jó volt a közelsége és annyira szerettem. Hónapokat várt rám és annyira makacs volt. Vajon mikor szerettem bele? Őszintén nem tudom, de az biztos, hogy az előtt, hogy feláldozta volna magát értem.
A bőrén örökké ott fog maradni az a csúnya heg amit az apja ejtett rajta. Bár nem mondta, de néha éreztem, hogy össze rezzen, ha hirtelen bújtam oda. Soha nem ismerte volna be, hogy ritkán, de fájdalmai vannak a sebbel.
-Min gondolkozol Csicsi?-kérdezte.
A jobb oldali tincsemmel játszott közben homlokon csókolt.
-Csak azon, hogy milyen út vezetett ide-mondtam az igazat.
A szívére tettem a kezem. Még ruhán keresztül is éreztem, hogy milyen erőteljesen ver.
-Hát tényleg nehéz és hosszú volt, de nem bánom hiszen itt vagy végre-mondta.
Hangjából büszkeség csendült ki. Már éppen meg akartam csókolni, amikor a szemem sarkából megláttam egy rémült kis alakot a hatalmas ablak előtt.
-Heart mit keress itt?-kérdeztem, majd megfogtam a párom kezét és kiszaladtam vele az erkélyre.
-Reila nee-chan-mondta szinte sírva.-Baj van. Nee-chant a gonosz férfi elrabolta és bántotta Sunnyt is!
-Mi történt!-mondtam idegesen.
Mellettem Gray is merev tartással állt.
-Egy magas fekete köpenyes férfi jött be hozzánk és elvitte nee-chant. Heart nem tudott neki segíteni-mondta a kislány exeed és a könnyek végig folytak kék bundáján.
-Menjünk haza!-kértem Grayt és közben magamhoz húztam a cicát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése