A mesterek még mindig nem üléseznek

Pislogva ültem a lakosztályunk kanapéján Gajeel mellett. A szobában majdnem mindenki nagy szemekkel nézte a kandalló előtt ülő három fiatalt. Reila még mindig úgy csüngött Laxus nyakán, mintha az élete múlna rajta, és ami nagyon különös volt, szívből mosolygott. Nira a fiú mellett feküdt farkas alakjában, és most kivételesen ő volt a nyugalom példaképe. Mintha a fiú megjelenése teljesen felcserélte volna a személyiségüket. Laxus néha megvakarta a karkaskutya füle tövét, de nem szólt semmit se amúgy.

-Még mindig nem igazán értem-bökte ki végül Gray, mindnyájunk gondolatát.

-Pedig nincs ebben semmi ördöngös. Ni és Ei az unokahúgaim-mondta Laxus.

-Akkor ezek szerint van valaki a közös rokonotok...-kezdtem bizonytalanul.

-Tudjátok-e, hogy a lányok anyjának mi a leánykori neve?-kérdezte a mester halkan.

Mind megráztuk a fejünket.

-Nanami Dreyar-mondta Makarov csendesen.

-De hiszen az a te családneved!-mondtam döbbenten.

-Pontosan. Nanami a lányom. Tizennégy volt, mikor kiállta a zsoldosok belépési próbáját, így zsoldos lett belőle. Megkapta párja képességeit. Egy évvel később megszületett Nira. Öt évre rá Reila. Nanami jóval később született mint bátyja, de viszonylag hamarabb is lettek gyerekei ezért van az, hogy mindhárman közel egyidősek.

-Szóval Nira és Rea a te unokád?-kérdeztem a biztonság kedvéért.

Makarov bólintott, mire megint csend lett a szobában. Mindenki emésztette az új információkat.

-Nee-chan! Még éhes vagyok!-szólalt meg Heart váratlanul.

Ja igen a kis sötétkék exceed eddig Nira mancsai közt feküdt, és egy jó nagy tál sültet evett. Nira felemelte a fejét, majd a macskára tette, jelezve,hogy vette a lapot, de nem hajlandó tenni érte.

-Nee-chan! Heart éhes!

Halk morgás volt a válasz, mire az exceed megpróbált kiszabadulni a hatalmas állat feje alól.

-Sunny! Segíts!-könyörgött, mire az idősebb a segítségére sietett.

Megfogta mancsát és megpróbálta kihúzni a kicsit Nira alól. A lány különös hangot adott ki,mintha nevetne, majd váratlanul felemelte a fejét és Sunnyra is ráfeküdt.

-Mi értelme van ennek?-kérdezte Reila, mikor a két cica elkezdett közösen küzdeni.

-Semmi, de jól esett szívatni őket...Heart amúgy nem kapsz már több kaját!-mondta Nira mikor vissza változott.

-Még éhes vagyok! Nee-chan!

Az exceed belekapaszkodott Nira karjába és hüppögni kezdett.

-Már megint kezded? Na jó, menjünk. Ki jön?-kérdezte a lány.

Natsu már indult volna, hogy elkíséri, de Nira jeges tekintettel rá nézett.

-Biztos jönni akarsz?-kérdezte.

-Nem... Nem akarok menni.

-Én is így gondoltam. Nii-san jössz?-kérdezte Nira, miközben kacsintott.

-Megyek. Ei?

Reila rögtön felugrott és kiskutya üzemmódba kapcsolt.

-Na jó, én is megyek-mondta Gray.

-Nem szükséges-mondta Reila, mire Gray jelentőségteljesen rá nézett.

Reila

Laxus csak mosolygott, miközben sétáltunk a hotel területén. Sunny közel maradt Nira Heart párosához. Én úgy csimpaszkodtam az unokabátyámba mintha azon múlna az életem. Na nem mintha nem bánta volna. A derekamon volt a keze, miközben finoman terelgetett nővérem után. Gray morcosan jött mellettem.

Nem nagyon tetszett neki, hogy ennyire körül rajongom az unokatestvérem. Most tehetek róla, hogy ragaszkodom hozzá? Nem! Sokáig csak ő és Makarov volt az egyetlen rokon akivel nagyon ritkán találkoztunk.

-Muszáj a sarkunkban loholnod Fullbuster?-kérdezte Laxus morogva.

-Igen... Nem hagyom magára Csicsit...

-Kit?

-Engem hív így... Nee-chan! A kaja pult ott van!-kiáltottam nővérem után.

Ő csak megfordult, majd halkan kifújta a levegőt.  Tudtam, hogy miért nem akar oda menni, de nem hagyhattam ki, hogy ne cukkoljam. Mi csak csendesen lépkedtünk utánuk.

Gray duzzogott és nem értette, miért van ennyire báty-komplexusom. Hogy is érthetné meg, hiszen nem tudja még a mai napig se, hogy min mentünk keresztül régebben. Még nagyapa és Laxus is csak töredékét tudja.

-Elgondolkoztál Ei-bökött meg Nii-san miközben megálltunk a pultnál.

-Ezt most ne-mondtam, és kicsit elhúzódtam tőle.

-Miért ne?

Bár finoman böködött nem tudtam mennyire jó ötlet hagyni, hogy ezt csinálja. Szerencsére Nira kimentett a magyarázkodásból.

-Nii-san hagyd most Szikrát. Ha piszkálni akarsz akkor itt vagyok én-mondta komolyan.

-Mi az figyelemre vágy...

-Ha már a pasijától nem kapja meg-szólalt meg a hátunk mögött egy férfi.

Ahogy oda fordultam megláttam a szőke srácot aki néhány órája még felakarta szedni a nővérem. Mellette ott állt egy feltűnően komor és félig fekete haja mögé rejtőző férfi is akinek viszont fogalmam sem volt a nevéről és nem is érdekelt.

-Még egy beszólás és kinyírlak-morogta Nira, majd Heart felé fordult.

A kis kékség egy tányérra pakolta amit talált, majd közvetlenül nővérem elé ülve elkezdte enni azokat. Rendesen megválogatta mi után mit eszik meg, és szépen nyugodtan falatozott. Fel se fogta, hogy Sunny mellé száll az asztalra és igyekszik vele beszélgetni.

-Na jó valamiről lemaradtam. Nira ki a barátod? Nem látom itt Kishut...

-Szerencsétlen nővérem mindig a hülyéket választja ki. Egyiknek csak a bosszú miatt kellett, a másiknak meg csak a teste...

-Szikra! Nem fontos mindenkinek tudnia!-morogta nővérem.

-Szikra ez meg milyen név?-kérdezte a szöszi.

-Zsoldos név, de szerintem téged úgy se érdekel, hogy egy élő robotnak van e rendes neve igaz?

-Nem mondta senki, hogy élőrobotnak gondolnának titeket...

-Oh igaz is. Mi csak annak vagyunk hajlandóak dolgozni aki rendesen megfizeti. Lelketlen, kapzsi katonák vagyunk, akiknek nincsenek érzései-mondta, mire a férfi elvörösödött.

-Honnan?!

-Ne gondolkozz sokat egy zsoldos közelében.

A férfi összerezzent, de nem válaszolt. Szívesen beszóltam volna neki a gondolatai miatt, de ekkor feltűnt, hogy egy rózsaszín két lábon járó béka Sunnyval próbál beszélgetni.

-Hát az a béka mit akar az én Sunny-mtól?-kérdeztem meglepődve.
- Frosch egy macska! - Rivallt rám a mellettem álldogáló fekete hajú férfi, a hangja élétől pedig meglepődve fordultam felé. - Vagyis... ha pontosak akarunk lenne, akkor az én exceedem.
- Ne kapd már fel a vizet! Felfogtam, macska, nem béka. Biztos nem én vagyok az első személy, aki ezt hiszi... - Morogtam az orrom alatt. 

-Nem béka, csak szereti a békákat. Úgy látszik tetszik neki az a kislány...

-Sunny-szóltam közbe.

-Mi?

-A neve Sunny. Az enyém meg Reila-nyújtottam a kezem felé.

-Örvendek. Rogue vagyok. Ha nem bánod hagynám, hogy a kis pajtás ismerkedjen. Nem igazán tud beilleszkedni.

-Mintha csak Heartet látnám-mondtam.

-Az kicsoda?

-Az a kis falánk cica, aki szakszerűen kiválasztja, hogy mit eszik meg előbb. Ő a nővérem exceedje, aki történetesen a szöszivel vitázik-mutattam az említettek felé.

Nira és a Sting nevű férfi csakugyan veszekedtek. Sajnáltam a férfit, mivel ő próbált mentegetőzni, hogy nem gondolta komolyan a dolgokat, de persze én is és nővérem is láttuk a gondolatait.

-Pontosan hány évvel idősebb nálad? Először mikor láttuk mind azt hittük, hogy tizenhat éves...

-Nem, az én vagyok. Ő a nyáron lesz huszonkettő. Szűk öt és félével idősebb nálam.

-Hú, pedig te tűnsz idősebbnek.

-Elsőre sokan ezt hiszik, de hamar rájönnek, hogy a nővérem mennyivel tapasztaltabb és erősebb nálam.

-Biztos? Úgy látom nagyon gyerekesen lovagol egy témán ami miatt Sting már bocsánatot kért.

-Csillag már csak ilyen-mondta Laxus, miközben hátulról átkarolt.

"Ne már! Csicsit csak én ölelgethetem! Laxus, te barom enged már el!"-hallottam Gray gondolatait, mire még közelebb bújtam az unokatestvéremhez.

-Ti együtt vagytok?-kérdezte Rogue meglepődve.

-Dehogy, csak unokatestvérek vagyunk-mondta Nii-san.

-Én lennék elvileg a párja és a vőlegénye, de jelen pillanatban nem jutok oda hozzá-duzzogott Gray.

-Nem mondtam még igent.

-De fogsz.

Csak a szemem forgattam. Nem akartam veszekedni vele, mert akkor biztosan megint elfog a rosszul lét. Az meg most nem hiányzott, főleg, hogy végre elmúltak.

-Fullbuster! Ha a húgom nem akar hozzád menni ne erőltesd! Nem tartozik neked semmivel sem.

Ja, végtére is csak a gyermekét hordom a szívem alatt. Igen, tényleg ő tartozik nekem-morogtam magamban.

Nira elkapta a gondolataimat és felém fordult. Tekintete óvatos volt és kérdő. Csendesen megráztam a fejem, jelezve, hogy semmi baj, csak elgondolkodtam. Azért ő közelebb jött nem törődve vele, hogy Heart duzzogva fel állt és hozta arrább a kajáit.

-Laxus Nii, van kedved eljönni edzeni? Láttam egy edző pályát a hotel közelében. Kár lenne veszni hagyni.

-Majd holnap. Nem szakadhatok ketté a két húgom között.

Ösztönösen kaptam a férfi karja után, amikor a szorítása erősödött és jobban magához húzott. Nagyon úgy tűnt, hogy nem csak bennem éledt fel a védelmező ösztön, ugyanis a nővérem ugyanabban a pillanatban mozdult, de a pokol hét bugyrára legyen mondva, nem ő volt az egyetlen. A kis pocaklakóm minden jel szerint felébredt és egyáltalán nem méltányolta Laxus óriás tenyerét a hasamon. Hatalmas rúgással fejezte ki a véleményét, amitől bennem egy pillanatra megállt az ütő, Nira rosszat sejtve hátrált, a férfi pedig összerezzent.
- Azt hiszem, most jön az a pillanat, amikor mi lelépünk a színről. – Jelentette ki sietve nővérem Gray karja után kapva. Mindketten láttunk Nii – san gondolatait és egyikünknek se tetszettek. Konkrétan az volt a tét, hogy a babámnak lesz – e apja a jövőben. Mivel az a hülye nem volt gondolatolvasó, így a helyzethez képest nyugodtan álldogált, csak a tekintete volt zavaros. Egyáltalán nem értette, hogy mit akar tőle Nira, amikor világosan kijelentette, hogy mellettem marad minden eshetőségben. Pár másodperccel később már felismerés suhant át az arcán, miután Nira gondolatban felvázolta a helyzetet. Lassan hátrált pár lépést, majd felvette a nyúlcipőt és a lány után sprintelt, aki még hátra kiáltott valamit. – Sunny, vigyázz Heartre!
- Ei, elárulnád, hogy ez mi volt? – Teljesen fagyos lett a férfi hangja, ahogy elengedett és tisztes távolságba húzódott. Csak félve mertem az arcára nézni, mert sajnos minden gondolatát láttam és ismertem már.
- Hát... az úgy volt...
Nem bírtam volna összehozni egy épkézláb mondatot. Annyira elszégyelltem magam ebben a pillanatban, hogy teljesen elvörösödtem. Nem bírtam volna Laxus szemébe mondani azt, hogy hatalmas ökör voltam és hagytam, hogy az indulatok elragadjanak minket. Többször is... felelőtlenül lefeküdtem a fiúval és nos, terhes lettem. Ha ezt mind előadnám neki, akkor már egyáltalán nem érdekelné, hogy ki az a hülye, aki csak kihasználja a nővéremet. Hisz ő legalább nem vár gyereket, ráadásul tizenhat évesen.
Laxus sohasem volt hülye és hamar összerakta a dolgokat. A reakcióinkat elnézve igazából azon csodálkoztam, hogy miért reagált ilyen lassan. Szinte a képébe üvöltöttek a tények, arról nem is beszélve, hogy a babám szabályosan eltaszította a kezét.
- Ugye nem...? – Megunta a végeláthatatlan makogásomat és olyan éllel vágott a szavamba, hogy rögtön elhallgattam. Az volt a legnagyobb bajom, hogy még a hangját se emelte fel, hanem halkan, de határozottan beszélt. Ez jelentette azt, hogy most tényleg kitért a hitéből és mérgesebb csak nehezen lehetne. A gondolatai ból nyitott könyvként olvastam és ijedten ráztam a fejem, bár nagyon úgy tűnhetett, hogy tiltakozom, pedig erről szó se volt. Egyszerűen csak nem akartam elhinni, hogy így tudta meg. Már összerakta az egész történetet csak megerősítésre várt. Tudta, hogy miért kérte meg a kezem Gray és egyáltalán nem tetszett neki. – Fullbuster!
A hangja mennydörgésszerűen csapódott vissza a falakról. Olyan hangosan és veszedelmesen szólt, hogy a Sabertooth tagjai szabályosan ledermedtek és félve mertek csak megmozdulni. Senki se állt volna szívesen az őrjöngő Laxus útjába. Amikor megláttam, hogy elektromosság lengi körbe az egész lényét ösztönösen fogott el a rosszullét. Villámsebességgel startolt ki, leakarta vadászni a páromat.
- Nii – san! – Üvöltöttem utána olyan hangosan, ahogy csak tudtam, de még erre se reagált. Tehetetlen dühvel csaptam a combomra, majd bocsánatkérően néztem a két férfire.  – Bocsánat, hogy tanúi voltatok ennek. Én most mennék, mielőtt a bátyám megöli a párom...
A még mindig sokkos állapotban lévő Rouge reagálni se tudott a megjegyzésemre, csak állt, mint Bálám szamara.