Kihívás

Levy

Napok teltek elé, de szinte úgy éreztem magam mintha már évek óta mennénk. A fehér sas vezetett minket, de fogalmunk sem volt, hogy hova. Egyedüli vigaszom az, volt, hogy Gajeel a nap minden percében velem volt. Igyekeztem a gondolataim elzárni, mivel nem tudhattam, hogy Reila mikor lát beléjük. 

Senkihez nem szólt, csak mikor megálltunk pihenni, akkor is csak annyit mondott, hogy megállunk. Komolyan az volt az érzésem, hogy neki tényleg nincs érzése. 

Mikor megálltunk, ő felment az egyik fára. Mindig a lomb takarásában maradt, így mi nem láthattuk. Gray hiába próbálta lehívni, szinte észre se vett minket. Sajnáltam a fiút. Látszott rajta, hogy beleszeretett a lányba, de az, mint a jégtömb, melyet a fiú varázsolt elő olvaszthatatlan volt. Egy élő jégtömb volt a lány, amit valószínűleg, csak a nővére tudott megolvasztani. 

- Á, én ezt nem bírom tovább! – Mondta Natsu és hátra dobta magát. 

- Mi van már megint? – Kérdezett rá Gray mérgesen. 

- Rájöttem, hogy hiányzik... 

- Ki? – Kérdeztem, mikor nem folytatta tovább. 

- Nira. – Mondta halkan. 

Ahogy rá néztem, csak akkor fogtam fel, hogy bizony Natsu is őrlődik magába. Fel se tűnt, hogy mennyire csendes. Mikor szakított Lucyval akkor se volt ilyen, de most. Mintha kicserélték volna őket. 

A két zsoldos lány olyan hatást váltott ki a két fafejű bolondból, hogy azon teljesen lesokkoltam. Natsu kétségbe esett, Gray meg olyan elszánt, hogy azt még Juvia is megirigyelhette volna. Soha nem gondoltam volna, hogy pont ők kerülnek szerelmi válságba. Juviától és Lucytól hamarabb vártam ilyen reakciót egy visszautasítás után. 

Reila váratlanul leugrott a fáról, majd kihúzta magát. A fehér sas éppen akkor szállt le egy fatuskóra. Mind várakozás teljesen néztünk a lányra. Mielőtt megszólalhatott volna, hangos farkasüvöltés törte meg az éjjel csendjét. 

Mind egyszerre pattantunk fel. A következő pillanatban a lány elindult az erdőbe, a hang irányába. Lassan követtük. A három fiú közre fogott. Hamarosan egy tisztás szélére értünk, ahol lekuporodtunk. A bokrok, és Gajeel karja alatt kinézve azonban szörnyű látvány fogadott.

Reila 

A kis tisztáson öt férfi ült a tűz körül. Egy hatodik, éppen felemelte a kezében lévő ostort, majd keményen lecsapott a csuklóinál felfüggesztett nővéremre. Nira megint felüvöltött fájdalmában. 

- Miért nem mondod el? – Kérdezte a férfi. Nővérem felemelte a fejét, majd vért köpött a férfi képébe. Az idegen letörölte a vért az arcáról, majd gyomron vágta Nirát. A szívem ezerrel kezdett verni. Izmaim megfeszültek, hogy kiugorjak, de ekkor Gray elkapta a kezem. 

- Várj! Nézd a tűz mellett lévő kutyát. – Mondta. Oda kaptam a fejem. A kutya, éppen akkor emelte el az egyik férfi kulcs csomóját, majd visszasomfordált a nővérem mögé. Nira szemlátomást tudott a kutya tevékenykedéséről, mert óvatosan felemelte a lábát, mire az állat a lábujjára rakta a kulcsot. 

- Mit szólnátok, ha megleckéztetném a lánykát? – Kérdezte a férfi, miközben végig mérte a nővérem szakadt ruházatát. 

- Zsoldos. Ki vannak képezve. Akkor se fog beszélni, ha megerőszakolod. – Mondta egyik társa. 

- Azért az élvezet megéri. – Mondta, majd lerántotta nővéremről a szakadt dzsekijét. Összerezzentem, de nem én voltam, aki először lendült támadásba. Natsu kiugrott a bokor mögül, majd meg állt a tűztől nem messze. 

- Előtte engem kell legyőznöd!