Honnan a fenéből került elő ez az idióta Forrófejű? Inkább az a kérdés miért csinál úgy, mintha éppen az ő tulajdonát akarnák megbecsteleníteni?
- Te meg ki vagy?-kérdezte a férfi.
-Natsu Dragneel a Fairy Tailből! Engedjétek el!-kiáltotta.
A fejem ráztam, miközben a férfi teljesen a fiú felé fordult. Viszont azt elismerem, hogy jól jött a figyelem elterelés. A következő pillanatban azonban enyhe sokkot kaptam, mikor megláttam, hogy a többiek is itt vannak. Reila úgy szorította a kunaiyát, hogy az ujjai elfehéredtek rajta. Gajeel és Gray egymás mellett álltak, miközben Levy valamit éppen a levegőbe rajzolt.
-Nicsak. Ti lennétek a felmentő sereg?-kérdezte a férfi gúnyosan.
Kihasználtam, hogy a többiek is rá figyelnek, majd felhúztam magam. Fa recsegett, de megtartotta a súlyom, míg lajhár módon felkapaszkodtam. Nehézkesen levettem a kulcsot a lábujjamról, majd kinyitottam a bilincseim.
-Hé!-kiáltottam a férfira, mire felém fordult.
Hagytam, hogy a lábam le csússzon a fáról, így lendületből megrúgtam a fickót, és vagy két méterrel arrább értem földet. A lánc csörögve ért földet, ami a többieket is kiszakította a kábulatból.
-Te kis kurva-sziszegték.
Pillanatok alatt elszabadult a pokol. Reila a semmiből tűnt elő, hogy a hátam védje. Kicsivel arrább Gray és Levy küzdött. Natsu és Gajeel éppen azon volt, hogy hogyan hatástalanítsák az ellenfeleiket.
-Jól sejtem, hogy zsoldos vadászok?-kérdezte a húgom, mire bólintottam.
-Tudom én is utálom őket-mondtam a kimondatlan gondolataira.-Szerinted tudnak jég golyón járni?-kérdeztem nevetve.
Reila elvigyorodott, majd félre ugrott. Én ugyan abba pillanatban a támadója talpa alá apró jégdarabokat dobtam, mire az hanyatt vágódott. Nem vártam meg míg fel áll. Egy tűzből készült kardal mellkason szúrtam, mire felüvöltött.
Maradt még öt. Mivel a húgom mellettem volt, így már az uralmam alá tudtam vonni az erőm. Éppen ezért a védelmi ösztöneim kicsit lassabbak lettek. Csak akkor vettem észre az egyik zsoldos gyilkost, mikor a kutya aki segített kinyitni a bilincseimet ráugrott. Amint szabaddá vált a terep már szúrtam is felé, de a férfi össze roskadt. A háta mögött ott állt Reila remegő ragokkal, és lehunyt szemmel.
-Jól vagy húgi?-kérdeztem, bár tudtam a választ.
Reila kifejezetten utált ölni, de a munkák sajnos megkövetelte ezt. Minek után ketten meghaltak, és így mi kerültünk erőfölénybe az el rablóim maradéka elmenekült. A fiúk csalódottan morgolódtak, mi meg csendesen Levy mögé léptünk.
Levy
Reila és Nira csendesen álltak egymás mellett. A fekete hajú lányon rengeteg ütés, és ostor nyom volt látható. Még is kihúzott derékkal állt a jobb oldalamon. Reila feszes tartása viszont enyhülni látszott. Szóval még is csak vannak érzései. Ez megnyugtató.
A fiatal zsoldos lány megint azzal a "megöllek, ha még egyszer ilyet mondasz" tekintettel nézett rám. Oké megint nem zártam el a gondolataimat.
Nira a vállamra tette a kezét, majd bátorítóan rám mosolygott.
-Most nem mesélem el, de majd ha sikeresen hazaértünk elmondom a zsoldos történetét jó?-kérdezte.
-Te is?-kérdezte elakadó hangon.
-Minden zsoldos-jött a tömör a válasz.
Kicsit ideges lettem, ahogy felfogtam ez mit is jelent. Nira nevetésben tört ki, mire a fiúk is abba hagyták a duzzogást.
-Majd hozzá szoksz... Hé Gajeel!-kiáltására a fiú össze rezzent, majd önkéntelenül, is hátrább lépett egyet.
-Mit csináltam megint?-kérdezte rögtön.
-Kösz, hogy vigyáztál a húgomra, és a hercegnőre-mondta a lány, és kacsintott.
Életem legfontosabb személye zavartan pislogott, de a tartása lazult. Annyira elvoltam foglalva a nézésével, hogy nem vettem észre, ahogy Nira megfogja a kezem, és a fiú felé húz.
-Úgy látom kell nektek a kezdő lökés-mondta, majd minden szó nélkül lehúzta hozzám Gajeel fejét.
Nem tudom melyikőnk jött jobban zavarba a másik ajkának érintésétől, de az tudom, hogy Gajeel néhány pillanat múlva átkarolta a derekam, és teljesen magától csókolt tovább. Halk sóhaj hagyta el a számat, majd átkaroltam a nyakát. Nem tudom mióta álmodtam erről a csókról. Igaz nem úgy, hogy valaki besegít, de nem bántam, hogy így történt. Pont így volt tökéletes.
Gajeel
Felemeltem Levyt, hogy ne keljen annyira lehajolnom, neki meg ne keljen ágaskodnia. Apró kezét a nyakamra tette, miközben átadta magát a vágynak, hogy közelebb legyen hozzám.
Tudtam, hogy én is elpirultam, de az ő arca se volt különb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése